A több mint ezeréves magyar történelem során sok csatából kerültünk ki vesztesen. Volt azonban néhány olyan, amire méltán büszkék lehetünk. A Limanovai csata ilyen: 108 éve, 1914. december 11-én a magyar huszárok elsöprő győzelmet arattak az orosz sereg ellen.
A nefelejcs az emlékezés és a hűség virága. Halotti koszorúba, csokorba, búcsúzóknak, messzi útra indulóknak is ez a virágot szokták ajándékozni. A nefelejcs a reményt is szimbolizálja, ezért a csatába készülő katonáknak ezt a virágot tűzték a gomblyukába az otthon maradt szeretteik.
Ezt a régi magyar hagyományt szeretnénk feléleszteni mi is. Azt szeretnénk, ha a nefelejcs újra a magyar hősök előtti tisztelgés viselt szimbóluma lenne. Szeretnénk mutatni, hogy nem felejtettük el őket, és köszönjük az országért hozott áldozataikat.
A nefelejcset ezért tűzzük a kabátunkra és viseljük büszkén december 11-től, ezzel tisztelegve a Limanovai csata hősei előtt! Hordjunk mi is nefelejcset a gallérunkon, és emlékezzünk a magyar hősökre! Azért választottuk a december 11-i dátumot, mert a Limanovai csata egy méltatlanul elfeledett, ugyanakkor óriási magyar győzelem volt több mint ezeréves történelmünkben.
Lengyel földön, 1914. december 11-én Limanova mellett, az első világháború nagy csatájában hatalmas győzelmet arattak a magyarok. Egy maroknyi magyar huszár hazaszeretete, bátorsága és önfeláldozása megállította az orosz sereg előretörését, azzal, hogy a Dunajec folyó mögé verték vissza a Krakkó irányába áttörni készülő ellenséges csapatot.
Ezért a nefelejcs huszárpaszomány a hajtókán nemcsak a limanovai hősökért szól, hanem minden magyar hősért, akik a legnagyobb áldozatot, saját életüket áldozták fel a limanovai csatatéren. Hordjunk mi is nefelejcset a gallérunkon, és emlékezzünk a hőseinkre!