Nemzetközi gazdaság

Németországnak rengeteg földgáza van, mégis a földben hagyják

Németországnak körülbelül negyvenszer akkora földgáztartaléka van, mint amekkora az éves orosz behozatala volt. De nem termelik ki, mert repesztéses technológiával lehetne hozzájutni, amit környezetszennyezőnek tartanak. Ugyanakkor megvásárolják az ugyanilyen technológiával kinyert amerikai gázt.

Nagy cikkben foglalja össze a Handelsblatt, mért nem nyúl hozzá az európai közepette sem Németország a rendelkezésére álló, hatalmas földgáztartalékhoz, inkább vállalva annak a kockázatát, hogy nem jut hozzá elegendőhöz a kék energiából.

07 February 2020, Berlin: Activists of the environmental movements "Extinction Rebellion" and "Fossil Free Berlin" are protesting in front of the European House against the import of fired gas from the USA by the EU. The background is the vote in the European Parliament on 10-13 February 2020 on a list of infrastructure projects (PCI list) that do not comply with the European Green Deal.
Fotó:  Sonja Wurtscheid / Getty Images

Németországban a becslések szerint negyvenszer annyi földgáz rejlik a föld mélyében, mint amennyit az idei szankciós csomagok előtt évente Oroszországból szállított. Az orosz szállítások elapadtak – sőt hosszabb távra igényt sem tartana rájuk Berlin –, a nyár óta felpörgetett ütemben folyik a tárolók feltöltése más forrásokból, illetve a takarékoskodás, és nagy a félelem, hogy a készletek nem tartanak ki a tél végéig. A földgázvagyonhoz mégsem nyúlnak hozzá, holott már precedens is van arra, hogy egy európai kormány pragmatikus okokból feladta hasonló hozzáállását.

Ehhez a gázvagyonhoz csak repesztéses technológiával lehetne hozzájutni, csakhogy ennek az alkalmazását 2017 óta környezetvédelmi okokból tiltják Németországban. Ugyanígy voltak ezzel a britek is, az új miniszterelnök, Liz Truss azonban bejelentette, hogy újra engedélyezik ezt a technológiát, mert az Egyesült Királyság is küszködik az energiaválsággal, amelynek a következményeit elterjedten nevezik megélhetési válságnak a briteknél. Többek közt ezért is vetődik fel egyre nagyobb hangerővel a kérdés, miért nem cselekednek hasonlóan a németek is, holott a probléma Európa legnagyobb gazdaságában is súlyos.

A földgázt hagyományosan azzal az egyszerűbb módszerrel nyerik ki, hogy lefúrnak, és a nyomástól feljön. Vannak azonban olyan területek, ahol a kinyeréséhez folyadékot kell bepumpálni és kőzetrétegeket megmozdítani ahhoz, hogy a gáz kijöjjön: ezt nevezik repesztésnek vagy frakkolásnak (angolul fracking).

A közelmúltban még Christian Lindner szövetségi pénzügyminiszter is úgy vélte, a repesztést, ahol felelősen elvégezhető, igénybe kellene venni. Lindnert nem a szociáldemokraták vezette koalíció tagja, a Zöldek delegálták, hanem a másik tag, a gyengébb választási eredményt elért, az üzleti szférához közelebbi szabad demokraták. A repesztéssel szemben azonban hagyományosan erős az ellenkezés, sokan egyáltalán nem tartják felelősen elvégezhetőnek, mások viszont azzal érvelnek, hogy a modern repesztési technológiák nem környezetkárosítók.

A környezetvédelmi aggályok azonban többszörösek. 

A veszélyek

Az egyik félelem – amely miatt egyébként a kormányzó brit Toryk két éve leállították a most visszahozott frakkolást, és a visszaállításával meg is kapták a magukét politikai ellenfeleiktől – az okozott földrengésveszély. Andreas Hagedorn, a Német Geotudósok Szakmai Szövetségének (BDG) elnöke szerint ez megelőzhető, hiszen csak akkor jön létre hirtelen vibráció, ha túl rövid idő alatt sajtolják be a repesztést végző, nagy nyomást okozó folyadékot.

Annak érdekében, hogy ezt a kockázatot eleve kizárjuk, a nyomásnövekedést most lassan és adagokban szabályozzuk

– idézte a lap.

A repesztéshez használt folyadékkal kapcsolatban is vannak aggodalmak. Ez 80-95 százalékban vízből áll, de – a homok mellett – tartalmaz a repesztést elősegítő vegyszereket is. Andy Gheorghiu környezetvédelmi aktivista szerint, akit a Handelsblatt idéz, Németországban nincsenek olyan létesítmények, amelyek újrahasznosítanák a tecfhnológia által szennyezett vizet. Hagedorn szerint azonban a semlegesítés megoldott. Gheorghiu másik ellenérvét – miszerint a repesztésnek óriási a vízfogyasztása, ami aszályos időkben konfliktust okozna a mezőgazdasági termelőkkel – Hagedorn szintén cáfolta. 

A Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség tanulmánya szerint a fúrólyukanként felhasznált víz mennyisége néhány ezer és több tízezer köbméter között van – írta a lap. A Szövetségi Statisztikai Hivatal szerint egy átlagos német 128 liter vizet használ el naponta, vagyis egy egymilliós város lakói napi 128 ezer köbmétert, ami akár tíz-száz fúrásra is elegendő lenne.

Mások szerint már azzal is túlságosan összelyuggatnák a tájat, ha 15 milliárd köbméter földgázt akarnának repesztéssel előállítani, vagyis az orosz egyharmadát. Egy másik ellenérv szerint a repesztési folyamatban nagy mennyiségű metán szabadul fel, ami a klíma szempontjából sokkal károsabb, mint a szén-dioxid. 

Mivel az orosz gáz nem jön, Németország Amerikából vásárol cseppfolyósított gázt (LNG), amit azonban ugyancsak frakkolással hoznak a felszínre, és Hollandiából is importál gázt, ahol évek óta szenvednek az emberek a földrengésektől. Akkor Németország miért vállalja el a más országokban okozott károkat? – teszi fel a kérdést a lap. A választ a termelők adták meg: ők csak akkor kezdenének el frakkolni, ha látszana, hogy meg fogja érni. Csakhogy nem látszik.

Az időzítés

A lap által megszólaltatott egyik szakértő azt mondta, egy-egy repesztéses fúrás három-hét év alatt térül meg, mások szerint ez egy évtized is lehet, vagy még több, egy olyan időszakban, amikor Németország már úton szeretne lenni a deklarált klímasemlegességi céljai felé. 

Palagáz lelőhelyek Németországban
 

De mi lenne, ha a politikusok pragmatikusan állnának hozzá, és radikálisan felgyorsítanák a jóváhagyási folyamatot?

Ha rendelkezésre állnak a megfelelő termelési létesítmények, két hónapba telik, amíg ezek a rendszerek üzemkészek lesznek, további két hónap múlva pedig előállítható az első gáz

– volt Hagedorn válasza. 

A szükséges berendezésekből azonban alig van Németországban. A legjobb esetben is csak tavasszal lehetne kezdeni, ami a most közelgő télhez már késő. (Igaz, hogy akár elkezdhették volna korábban, és lesznek még következő telek is.) Hagedorn szerint másfél-két évbe telne, mire az érdemleges termelésig el lehetne jutni. A frakkolás pedig teljes mértékben nem helyettesíthetné az orosz importgázt, egy másik szakértő szerint két-három év alatt legfeljebb az egyharmadát. 

 

 

 

Németország energiaválság orosz importfüggőség földgázhiány repesztéses technológia frakkolás palagáz
Kapcsolódó cikkek