Hidrogénbombát robbantottak az amerikaiak a Bikini-szigeteken

A Castle Bravo-robbantás fotója
Vágólapra másolva!
A hirosimai és nagaszaki bombánál ezerszer nagyobb hatóerejű volt az az amerikai hidrogénbomba, amelyet 1954. március. 1-jén robbantottak fel a Csendes-óceáni Bikini-atollon. Ez volt az első bevethető fúziós fegyver, és ez máig a legnagyobb nukleáris robbantás, amit az Egyesült Államok hajtott végre. A Castle Bravo nevű kísérlet majdnem tökéletesen zajlott – már ha bárki normálisnak tart egy atomrobbantást. Azért csak majdnem, mert a detonáció véletlenül háromszor akkora lett, mint amit a tudósok terveztek. A Los Alamos-i nukleáris kutatólaboratóriumban ugyanis rosszul számoltak. A bomba olyan iszonyatos hatású volt, hogy a szemtanúk a világvégétől tartottak. A radioaktív kihullás 18 ezer négyzetkilométernyi területet szennyezett be. A Bikini-szigetcsoport máig lakhatatlan.
Vágólapra másolva!

A hidrogénbomba kifejlesztése

1950 nyarán Los Alamos-ban lázasan dolgoztak a tudósok a hidrogénbomba számításain. Közben készültek a fizikai próbákra, a kísérletekre is, mert ekkor még csak sejtették, de nem tudták, hogy a fegyver működőképes-e. Az első kísérleti eszköz a mérések helyességének igazolására a George nevű bomba volt. Ez egy atombombának és kis mennyiségű nehézhidrogénnek (deutérium, trícium) a kombinációja volt, amit az egyik tudós így írt le:

A George nem valódi hidrogénbomba volt, de lehetőséget adott a kutatóknak, hogy tanulmányozzák a termonukleáris reakciót. Ennek az a lényege, – ellentétben az urán- vagy plutóniumatomok hasadásával, a fisszióval működő atombombával –, hogy itt két kisebb, pontosabban, könnyebb részecske, egyesül és hoz létre egy nagyobbat, nehezebbet. Az összekapcsolódás, a fúzió közben óriási energia szabadul fel. Ugyanígy keletkezik az energia a Napban.

A hidrogénbomba vázlatos rajza Forrás: MTI

A Greenhouse-műveletben felrobbantandó George arra is szolgált, hogy egy látványos kísérlettel igazolják a program hatalmas költségvetését a washingtoni politikusok előtt.

Teller Ede 1958-ban, a Berkeley Egyetemen Forrás: National Archives Catalog

Miközben zajlottak az előkészületek a George felrobbantására, Stanislaw Ulam matematikus és a magyar származású tudós, Teller Ede rájött, hogy a fisszós bomba, az atombomba detonációjakor keletkező neutronokat fel lehet használni a fúziós reakció kiváltására. A hidrogénbomba megvalósításának kulcsa az általuk létrehozott Teller-Ulan-tükör, vagy Teller-Ulam-elrendezés. Ez azt jelenti, hogy az indításra szolgáló atombombát, a fissziós töltetet egy nehézfémből készült, ellipszoid alakú tükör egyik fókuszpontjába helyezik, ezért ez a robbanáskor keletkező hőenergiát a másik fókuszpontban gyűjti össze, itt jön létre a fúziós mag.

Teller és Ulam közös publikációja a hidrogénbombáról (a dokumentum titkosítását feloldották, de számos részt kitakartak belőle) Forrás: Wikipedia

Nem terheljük tovább az olvasót a fizikai részletekkel, főleg, hogy a szerző se nem fizikus, se nem matematikus. Az viszont tény, hogy Teller és Ulam 1951. március 9-én publikálták a felfedezésüket, és ez vezetett az első amerikai hidrogénbomba megépítéséhez.

Greenhouse George felrobbantása Forrás: Wikipedia

A kísérlet színhelyéül a Hawaii-tól 4800 kilométerre levő Marshall-szigetek egyik atollját, Eniwetakot választották. Itt két hónappal később, május 9-én felrobbantották George-ot. Teller maga is ott volt, hogy a saját szemével lássa a találmánya hatását.

A Marshall-szigetek térképe Forrás: Arms Control

Mivel közvetlenül a robbantás után nem lehetett megközelíteni Ground Zerót, a nulla pontot, várniuk kellett. A várakozás óráiban az egyre feszültebb Teller az egyik tudóssal öt dollárban fogadott, hogy a kísérlet kudarc volt. Délután kiderült, hogy Teller vesztett.

A bombában elhelyezett, alig 28 gramm súlyú nehézhidrogén 25 ezer tonna TNT erejével robbant.

Ez a hirosimai bomba közel kétszeresének felelt meg.

Az első hidrogénbomba

1952 novemberében következett az Ivy Mike nevű kísérlet, amelyben az első valódi termonukleáris bomba robbantására készültek.

Az Ivy Mike-kísérlet Sausage nevű bombahéja, töltetek nélkül Forrás: Wikipedia

A Mike hatalmas szerkezet volt, több, mint 6 méter hosszú és 74 tonna súlyú.

A tudósok fontosnak tartották, hogy egy teljes méretű rajzon tudják tanulmányozni az eszközt, ehhez viszont egy erkélyt kellett építeni, hogy onnan tudják nézni az órási ábrát.

A Mike nevű bomba robbantói Forrás: National Archives Catalog

Az első hidrogénbomba-kísérlet színhelye ismét Eniwetak egyik kisebb szigetcsoportja lett, ahonnan a lakosságot tulajdonképpen erőszakkal kitelepítették. Fél éven át 11 ezer ember dolgozott itt, hogy novemberre elkészüljön minden szükséges építmény. A szigetcsoport Elugelab nevű szigetén építették meg a bombatárolót a robbantásra, mellé pedig egy nagy rádiótornyot helyeztek el.

Az Ivy Mike-kísérlet helyszíne, Ground Zero Forrás: National Archives Catalog

A közeli szigeteket egy közel 3 kilométeres úttal kötötték össze. Mindenhol műszereket és kamerákat helyeztek el. Az atollon ugyan volt bunker is, de csak a műszerek számára. A személyzet elhagyta a szigeteket a robbanás előtt, és csak a detonáció után tért vissza, begyűjteni az adatokat.

Felrobban a világ első hidrogénbombája Forrás: National Archives Catalog

A detonációt a USS Estes nevű hajóról indították. A hidrogénbomba hatása azokat is sokkolta, akik részt vettek a Manhattan-tervben, és láttak már atomrobbanást.

Ezt az üzenetet kapta Eisenhower elnök 1952. november 1-jén, a detonáció után.

Elugelab szigete, amelyen a bombát elhelyezték, a robbanásban megsemmisült – szó szerint megszűnt létezni.

A helyén egy 1,9 kilométer átmérőjű, 50 méter mély kráter keletkezett.

Eltűnt Elugelab szigete Forrás: Nuclear Secrecy

A borzalmas lökéshullám, a tűzlabda és a robbanás által keltett 6 méter magas hullámok elpusztították a kis szigetcsoport teljes élővilágát. Az egyik szemtanú, aki az 5 kilométerrel távolabbi Engebi-szigeten vizsgálta a bomba következményeit, ezt írta:

Begyűjtik a műszereket egy bunkerből a Mike-kísérlet után National Archives Catalog

Teller Ede Kaliforniában, egy szeizmográf előtt várta az eredményeket.

Amikor a műszer az adott időpontban földrengést jelzett, ez volt a bizonyíték arra, hogy megtörtént a robbantás.

Teller ekkor feladott egy civil, nem rejtjelzett, katonai táviratot a Los Alamos-i laboratórium vezetőjének, Elizabeth Riddle Graves-nek. A táviratban ez állt:

Az eniwetaki hivatalos információk csak órákkal később érkeztek meg a kutatókhoz.

Az Ivy Mike-műveletről dramatizált ismeretterjesztő film is készült:

A Castle Bravo-teszt előkészítése

A Castle Bravo-kísérlet termonukleáris töltete, a SHRIMP Forrás: Wikipedia

A sikeres kísérletek után következett az a fázis, amelyben valóddi fegyverként használhtó hidrogénbombát akartak létrehozni, hiszen a Mike a méretei miatt nem volt alkalmas harci bevetésre. A Castle Bravo bombája már sokkal praktikusabb volt a haderő számára, mert „csak" közel 11 tonna volt a súlya, a hossza pedig 4,5 méter volt. A hatóerejét 5-6 megatonnára becsülték a tudósok, és ezt a bombát már nehézbombázók is hordozhatták, ezért volt lényeges a tesztelése.

A SHRIMP a robbantási bunkerben Forrás: Wikipedia

Az elsődleges robbanóeszközt, a fissziós töltetet, vagy az indító atombomát COBRÁ-nak nevezték, a másodlagos töltetet, a fúziós eszközt pedig SHRIMP-nek. Ez utóbbiban szilárd halmazállapotú ltium-deuterid volt az üzemanyag, ennek kellett tríciummá alakulnia a fúziós folyamat nyomán.

A bombát a Bikini-szigetcsoport egyik kisebb atollja, Nam mellett, egy mesterséges szigeten helyezték el, egy ún. robbantási kabinban (shot cab). Innen 2,2 kilométerre volt az első olyan bunker, amelybe olyan műszereket telepítettek, amelyek majd a robbanás adatait rögzítik. A bunker mellett tornyokra szerelt tükröket helyeztek el, amelyek nagysebességű kamerák számára tükrözik majd az első néhány milliszekundum látványát, mielőtt megsemmisülnek.

Ezen a mesterséges szigeten helyezték el a Castle Bravo-kísérlet bombáját Forrás: Nuclear Weapon Archive

A meterológusok három nappal a robbantás előtt megfelelőnek minősítették a szél irányát, mert az tartósan északi irányban fújt. Hat órával a kísérlet előtt azonban bizonytalannak ítélték a szél irányát, ezért nem megfelelőre változtatták a meteorológiai előrejelzést. Percy Clarkson vezérőrnagy, a művelet katonai vezetője azonban úgy döntött, hogy a kedvezőtlen jelzés ellenére fel kell robbantani a bombát.

Percy Clarkson vezérőrnagy, aki felülbírálta a meteorológusokat és a döntésével hozzájárult ahhoz, hogy a Bikini-atoll lakhatatlan legyen Forrás: Truman Library

A bomba élesítése és a maga a robbantás egy tudóscsoport feladata volt: hat mérnök, a hadsereg három technikusa és egy atomfizikus. Nekik innen 35 kilométerre saját bunkerük volt Eneu szigetén, ide vonultak vissza az élesítés után. A bunker kódneve Station 70 volt.

Ekkorra már a flotta hajói is visszavonultak a lagúnából és elfoglalták az előre kijelölt pozícióikat, biztonságos távolságban a robbanás színhelyétől.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik, kérjük, lapozzon!