Közös felelősségünk, hogy ne legyen tabu a hüvelygomba

Ashamed,Woman,Hiding,Her,Smile,In,A,Conversation,With,A — Shutterstock/Antonio Guillem -

Life.hu

2024.03.19.

Biztosan mindannyian emlékszünk azokra a kínosan otromba viccekre és felháborodott véleményekre, amelyek az első hüvelygomba-ellenes krémek vagy kúpok reklámjai nyomán kaptak szárnyra. A nők szégyenkezve sütötték le a szemüket, a férfiak arról posztoltak vagy beszélgettek, hogy miért kénytelenek ilyen „gusztustalanságokat” nézni a televízióban vacsora közben. A hüvelygomba még mindig olyan megbetegedésnek számít, amelyről a legtöbben nem szívesen beszélnek, holott az élete során a nők háromnegyed részét legalább egyszer érinti, tehát nem marginális problémáról van szó.

Természetesen nem az a cél, hogy úton-útfélen hangoztassuk, milyen problémával küzdünk éppen, de azért az elgondolkodtató, hogy amíg a fejfájásunkról, a fogfájásunkról vagy akár az ízületi problémáinkról bárkinek panaszkodunk, ha hüvelygombánk van, arról egy szót sem ejtünk. Felmerül a kérdés, hogy miért övezi még mindig tabu a testünk intimebb tájainak megbetegedését. A válasz valószínűleg a tájékozottság hiányában rejlik, így a hüvelygomba még ma is rosszindulatú feltételezésekre adhat okot.

A hüvelygombára a mai napig sokan úgy gondolnak, hogy a ledér nők betegsége, amit kizárólag azok kaphatnak el, akik fűvel-fával ágyba bújnak. Sok házasságban, partnerkapcsolatban okoz konfliktust, ha a nő megbetegszik. Ilyenkor gyorsan felüti a fejét a féltékenység, mondván, biztosan harmadik fél van a dologban. Ezért is fontos, hogy ne csak a nők, de a férfiak is tisztában legyenek vele, hogy a hüvelygomba nem nemi betegség, nem a partnerek gyakori váltogatása miatt alakul ki. A gomba ugyanis a szervezet egészséges működésének zavara miatt kezd el szaporodni, egyebek között okozhatja a nem megfelelő táplálkozás, a stressz, az extrém higiéniai szokásaink. Ilyenkor a hüvely pH-értéke felborul, és pillanatok alatt megvan a baj.

Egy korábbi amerikai felmérés szerint a nők körülbelül felének még a vagina szó kimondása is nehézséget okoz, ami ugyan megdöbbentő, de nem meglepő. A nőket évszázadokon át arra szocializálták, hogy ne beszéljenek a szexuális életükről és az intim egészségükről. Bár a nők már az élet legtöbb területén egyenlőséget élvezhetnek, a női nemi szervek működését még mindig rengeteg tévhit és tabu övezi. Biztosan mindenki ismer olyan édesanyákat, akik még a menstruációra sem készítik fel a lányukat, így az első vérzés traumáját a gyerek csak hosszú évek alatt heveri ki. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy hány férfi utasítja el a nőnek azt a kérését, hogy a bevásárlás során tegyen a kosarába tampont vagy egészségügyi betétet is.

Persze, a legnagyobb probléma nem az, ha az intim fertőzésünkről nem beszélgetünk a szomszédunkkal vagy a munkatársainkkal. Inkább az okoz gondot, hogy ha az intim zónánkat érintő tüneteink vannak, orvoshoz is szégyellünk elmenni vele, de ha mégis rászánjuk magunkat, még ott is bátortalanok vagyunk elmondani, mit érzünk. Ha pedig visszatérő Candida-fertőzésünk van, szakértői segítség hiányában nem derül ki, hogy mi okozza a visszatérő tüneteket. Ez ráadásul igaz az egyéb nőgyógyászati megbetegedésekre is. A nők kényelmetlenül érzik magukat a vizsgálat alatt, így sokan nem mennek el az éves szűrésekre sem, amelyek pedig sok életet menthetnének meg.

Women,Wear,Purple,Skirt,Use,The,Hand,To,Scratch,The — Fontos, hogy az intim területeket érintő betegségekről is lehessen beszélni.
Forrás: Shutterstock

Segítséget jelenthetnek a tabuk felszámolásában az önszerveződő csoportok is: aki keres, az ma már talál a közösségi médiában a női intim testtájak fertőzéseit, nőgyógyászati műtéteket és medencefenék-problémákat érintő csoportokat, szerencsés esetben szakmai moderációval és orvosi tanácsadással egybekötve. Ha nőgyógyászati problémánk van, az orvosi kezelések mellett ezeken a fórumokon is válaszokra találhatunk, megbeszélhetjük a tüneteinket és tapasztalatcsere útján kereshetjük közösen a megoldásokat.

Bár fontos, hogy az intim betegségekről felvilágosító műsorok, cikkek és kampányok készüljenek, lényeges az is, hogy minden nő (vagy akár férfi) a saját mikrokörnyezetében tudjon beszélni ezekről a problémákról felesleges eufemizmus és pironkodás nélkül.