Késő bronzkori hajózási kereskedelmi hálózatot tártak fel

A roncsok és szétszóródott rakomány megoszlása alapján a szakemberek úgy vélik, hogy az egykori kereskedelmi hajó 15-16 méter hosszú lehetett. Egy ősi hajóépítő módszerrel építették, a későbbi évszázadok görög-római hajóihoz hasonló bemetszéssel és csapokkal. Ez magában foglalja a hajó „héjának" megépítését, majd a vázba fektetését.

A csapat geokémiai elemzést alkalmazott, amely feltárta, hogy a roncson lévő ón egyharmada egy üzbegisztáni őskori bányából származik, több mint 1250 kilométerre Haifától, ahol a szerencsétlenül járt hajó megrakta rakományát.

– mondta Michael Frachetti, a St. Louis-i Washington Egyetem Arts & Sciences régészprofesszora a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Elképesztő megtudni, hogy a kulturálisan sokszínű, többrégiós és többvektoros kereskedelmi rendszer alapozta meg az eurázsiai óncserét a késő bronzkorban.

Hozzátette: perspektivikusan ez lenne a kereskedelmi megfelelője annak, ha az Egyesült Államok energiaszükségletét kis Kansas központjában található kerti olajfúrótornyokból szerezné be.
A jelenlegi kutatási eredmények több évtizedes vitákat zárhatnak le a fém eredetéről az Uluburun hajóroncson és az eurázsiai óncserén a késő bronzkorban. Ám akad még több nyom, amit fel kell tárni.

A különálló formák egyfajta „hívókártyaként" szolgáltak a kereskedők számára, hogy megtudják, honnan származnak.

Frachetti elárulta, hogy a jövőben szeretnék tovább tanulmányozni a tuskók egyedi formáit és a kereskedelemben való felhasználásukat.