Késő bronzkori hajózási kereskedelmi hálózatot tártak fel

hajóroncs
Az Uluburun hajóroncs makettje
Vágólapra másolva!
A háromezer éves, Uluburun hajóroncsról készült új tanulmány egy összetett ősi kereskedelmi hálózatot tárt fel a késő bronzkorban. Az egykori vízi járművet egy helyi szivacsos búvár fedezte fel 1982-ben, a törökországi Uluburun (Grand Cape) keleti partjához közel.
Vágólapra másolva!

A roncsok és szétszóródott rakomány megoszlása alapján a szakemberek úgy vélik, hogy az egykori kereskedelmi hajó 15-16 méter hosszú lehetett. Egy ősi hajóépítő módszerrel építették, a későbbi évszázadok görög-római hajóihoz hasonló bemetszéssel és csapokkal. Ez magában foglalja a hajó „héjának" megépítését, majd a vázba fektetését.

A St. Louis-i Washington Egyetem kutatóinak tanulmányában a roncs helyéről származó ónt hasonlították össze a mai Üzbegisztán területén élő hegyvidéki pásztorok kis közösségeiben talált ónmintákkal.

A csapat geokémiai elemzést alkalmazott, amely feltárta, hogy a roncson lévő ón egyharmada egy üzbegisztáni őskori bányából származik, több mint 1250 kilométerre Haifától, ahol a szerencsétlenül járt hajó megrakta rakományát.

Az Uluburun hajóroncs makettje Forrás: Martin Bahmann - CC BY-SA 3.0

– mondta Michael Frachetti, a St. Louis-i Washington Egyetem Arts & Sciences régészprofesszora a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Elképesztő megtudni, hogy a kulturálisan sokszínű, többrégiós és többvektoros kereskedelmi rendszer alapozta meg az eurázsiai óncserét a késő bronzkorban.

Hozzátette: perspektivikusan ez lenne a kereskedelmi megfelelője annak, ha az Egyesült Államok energiaszükségletét kis Kansas központjában található kerti olajfúrótornyokból szerezné be.
A jelenlegi kutatási eredmények több évtizedes vitákat zárhatnak le a fém eredetéről az Uluburun hajóroncson és az eurázsiai óncserén a késő bronzkorban. Ám akad még több nyom, amit fel kell tárni.

A bányászat után a fémeket feldolgozták, ahol szabványos formákká, úgynevezett ingotokká alakították a szállításhoz.

A különálló formák egyfajta „hívókártyaként" szolgáltak a kereskedők számára, hogy megtudják, honnan származnak.

Frachetti elárulta, hogy a jövőben szeretnék tovább tanulmányozni a tuskók egyedi formáit és a kereskedelemben való felhasználásukat.