A tömeg agresszíven lépett fel a békésen lövöldöző munkásőrökkel szemben – szól egy régi ’56-os, a gyilkos sortüzek után született népi feketehumorú vicc. Most már más időket élünk, hisz demokrácia van. A Magyar Péter által összecsődített csőcselékvonzó, erőszakfokozó és kormánybuktató cél felé kanalizáló, kaszára-kapára jeligéjű demonstráció nyomán, amelyen riportereket fenyegettek és zaklattak, másként fogalmazható meg a fenti mondás: a tudósítók agresszíven léptek fel a békésen ordibáló, fenyegetőző, fizikai bántalmazással ijesztgető tüntetőkkel szemben.
Látjuk lelki szemeinkkel, amint elégedetten csettintenek Brüsszelben az Ursula von der Leyen-félék és boldogan dörzsöli a kezeit David Pressman, az Amerikai Demokrata Birodalom rendkívüli meghatalmazott nagykövete és teljhatalmú magyarországi helytartója, Veesenmayer-epigonja, mert íme itt van már a vadliberális Kánaán, a totális sajtószabadság.
A sajtó ugyanis a globalista rezsim értelmezésében csak akkor lehet szabad, ha szőröstől-bőröstől, az utolsó nyomdagépig és gyakornokig csontbaloldali. Nagy tanítómesterük és példaképük, Karl Marx szerint ugyanis a szabadság a felismert szükségszerűség. Aki pedig van olyan demokráciatipró, hogy mégsem ismeri fel, arra sújtson le a munkásmozgalom ökle
.
De hála a mai magasságos, liberálisnak kozmetikázott tőkésmozgalmi ideológusoknak, a szabad nép nem haszontalan csuda dolgokat akar tenni, hanem a Hír TV stábját fenyegetni, hogy egy életre elvegye a kedvüket a szólás- és sajtószabadság helytelen értelmezésétől s attól, hogy bármiről is tudósítani merészeljenek.
Mert nézetük szerint aki nem baloldali, az magára vessen és lássa súlyos következményeit a reakciós ideológiai elhajlásnak. Természetesen az európaiság, a sokszínűség és a kifinomult jogállamiság nevében.
Mondhatják egyesek: ez a jogosan háborgó nép hangja, nem az egész globalizmuskövető, diktatúraszomjazó baloldalé. Csakhogy a konzervatív sajtó elleni agresszió mára szinte kötelező penzum lett a balos megmozdulásokon. Ahogy nincsen rózsa tövis nélkül, úgy nincs baloldali rendezvény újságíró-megfélemlítés, inzultus, taposás, lökdösés, rúgás nélkül sem. És hogy ne kapná meg az erkölcsi támogatást, biztatást ez a csőcseléktempójú csoport a bunkó, militáns fellépésre? Dehogynem.
Miként értelmezhető másként a cinkos hallgatás, ami süt a balos médiumok kajánkodó beszámolóiból? Egyetlen elítélő cikket vagy legalább sort sem olvashattunk annak kapcsán, hogy kolléganőnket, Futó Boglárkát nem engedték a munkáját végezni és stábjával egyetemben valójában ki kellett menteni az őrjöngő, bőgő gyülevészhad szorításából. Márpedig a hallgatás – egyetértés.
A balmédiának tetszik az az agresszivitás, ami most már rendszeresen éri a nem baloldali médiamunkásokat. Vagyis az ő szemükben ez egyfajta jogos rutineljárás.
Magyar Péter bosszúja
