Soros György és alapítványi birodalma már 1990-ben megjelent Ukrajnában, elsőként a Nemzetközi Újjászületés Alapítvány (International Renessaince Foundation) formájában, de az amerikai spekuláns építkezése azóta is folyamatos az országban, mostanra pedig kiterjedt hálózattal rendelkezik nemcsak a civil társadalom, de a politika és a gazdaság terén is.
A Kontra szerint a folyamatnak és az időről időre történő beavatkozásnak központi szereplője a Nemzetközi Újjászületés Alapítvány. A XXI. Század Intézet két évvel ezelőtti, alapos elemzésében megírta, hogy a spekuláns nem sajnálta a forrást a kelet-európai országra.
2020-ig több mint 310 millió dollárt költött közel 10 ezer projektre, azzal a céllal, hogy Ukrajnában is felépítse a „nyílt társadalmat".
Az Intézet kutatása felidézte a kezdeteket:
az ukrajnai hálózatépítésében nagy segítséget nyújtottak számára a nyugati ukrán emigráció képviselői, elsősorban Bohdan Havrilisin ismert kanadai–svájci–ukrán közgazdász, aki az 1990-ben alapított Nemzetközi Újjászületés Alapítvány elnöke lett, 1991-től pedig Leonyid Kravcsuk házelnök, későbbi elnök mellett látott el tanácsadói funkciókat. Havrilisin két évtizeddel korábban közreműködött a davosi Világgazdasági Fórum megteremtésében, az alapítvány vezetése mellett pedig egy menedzserképző intézetet is létrehozott Kijevben. Unokaöccse, Oleh Havrilisin pénzügyminiszter-helyettesként volt a tagja Leonyid Kucsma kormányának (1992–1993).
Soros és csapata már a Kucsma-kormányra is rátelepedett, hiszen Anders Åslund svéd közgazdász vezetésével létrehozott egy nemzetközi tanácsadó bizottságot a kormányzat mellett, és többek között elérte, hogy az általa támogatott Jurij Jehanurov kerüljön az Állami Vagyonkezelő Alap élére.
Viszont Kucsma egy idő után "nem fogadott szót", így Soros lejjebb is csavarta az aktivitását és a befektetett pénzforrásokat a kelet-európai országban.
A következő intenzív beavatkozásra a 2004-es elnökválasztás környékén került sor a Soros-birodalom részéről. A választás két fő esélyese ekkor Viktor Juscsenko korábbi és Viktor Janukovics aktuális miniszterelnök volt.
Az Újjászületés Alapítvány hivatalosan nem támogatta egyik jelöltet sem, de a 2004. évi költségvetéséből jelentős összegeket fordított a választásokhoz kapcsolódó projektekre, így például ellenzéki aktivistáknak nyújtott jogsegélyre vagy a kormányzattal szemben fellépő civil szervezetek támogatására
- írja a tanulmány.
Az első fordulóban Juscsenko került az első helyre, kevesebb mint egy százalékkal megelőzve riválisát. Miután a második forduló után Janukovics győzelmét jelentették be, tömegtüntetések kezdődtek a csalással vádolt miniszterelnök ellen. A „narancsos forradalomként" ismert tüntetések eredményeként a Központi Választási Bizottság megsemmisítette a második forduló eredményeit, és annak megismétlése mellett döntött. A megismételt második fordulóban már Viktor Juscsenko győzőtt, akit rövidesen be is iktattak pozíciójába.
Ahogy lenni szokott, a segítségnek komoly ára volt, hiszen hamarosan megjelentek a Soroshoz köthető személyek az új kormányzatban.
Roman Zvarics, az Újjászületés Alapítvány elnökségi tagja igazságügyi miniszter, Jurij Jehanurov pedig előbb a Dnyipropetrovszki terület kormányzója, majd ősztől miniszterelnök lett.
Júniusban Soros György személyesen is Ukrajnába látogatott.
Ezután szünetelt a hasonló intenzív beavatkozás, persze a hálózatépítés, az Ukrajna körül egyre jobban szoruló háló szövögetése nem állt le.
A 2013–2014-es majdani forradalomban is komoly szerepet játszott Soros és helyi hálózata, hiszen az Újjászületés Alapítvány honlapján az intézmény mérföldkőnek számító projektjei között említik az Euromajdan kezdeményezéseinek támogatását, és az alapítvány 2013-as évre vonatkozó beszámolója is büszkén szól a tüntetések sikerében játszott szerepéről
- írja a tanulmány.
Soros alapítványa sok pénzzel járult hozzá egy ellenzéki televízió, a Hromadszke TV (civil/közösségi televízió) létrejöttéhez, amely jelentős szerepet vállalt a kormányellenes tüntetések körüli médiakampányban. A Kontra szerint a tanulmány hosszasan sorolja azokat a kormányzati kulcspozíciókat, amiket Soros ukrajnai emberei foglaltak el a majdani forradalom után. Így például:
Aivaras Abromavičius gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter, Natalie Jaresko amerikai ukrán pedig pénzügyminiszter lett.
De a Soros-alapítványhoz köthető emberek két fontos háttérszervezetet is elleptek: a SAGSUR (Strategic Advisory Group for Supporting Ukrainian Reforms) és a BRDO (Better Regulation Delivery Office), amelyek az Ukrajna új nyugati partnerei által megkövetelt reformok kidolgozásáért és felügyeletéért feleltek. Soros parlamenti befolyásának mértéke kapcsán érdemes megjegyezni, hogy 2020-ben Olekszandr Dubinszkij, a Nép Szolgája párt képviselője egy televíziós interjúban kijelentette:
a kormányzó párt negyven százalékban „Soros-fiókákból" áll, akik nélkül már egyetlen törvényt sem tudnak elfogadni.
A 2019-ben felálló új ukrán kormányfő, Olekszij Honcsaruk, valamint az igazságügyi és az energetikai miniszterek is a Soros által megszervezett háttérintézmény, a BRDO kötelékéből került ki, de az oktatási tárca élére is egy korábbi Soros-ösztöndíjas, Hanna Novoszad került.
Az eredmény a külföldi érdekeltségek teljes térhódítása, privatizáció és gazdasági válság lett - írja a Kontra.
A »Soros-fiókák« tevékenységének hatása a kormánypárt népszerűségvesztésén érződött meg leginkább, az idén január közepén nyilvánosságra került hangfelvételek után pedig, amelyeken a miniszterelnök magát gazdasági kérdésekben laikusnak, az elnököt pedig – távollétében – primitív elképzelésekkel rendelkezőnek nevezte, egyre inkább érett a kormány távozása. Ez végül - Értsd: 2020-ról van szó- március elején történt meg, rövidesen pedig a »Soros-fiókáknak« nevezett érdekkör tagjai az általuk elfoglalt állami hivatalok nagy részének éléről távozni kényszerültek.
- idézik a tanulmányt.
2021. október 21–22-én Soros-birodalom éppen Kijevben tartotta három ország álciviljeinek a fórumát, és a kétnapos rendezvény résztvevőit a jelenlegi ukrán külügyminiszter, Dmytro Kuleba üdvözölte.
A külügyminiszteren kívül Ukrajna uniós nagykövete és az EU-Ukrajna Parlamenti Társulási Bizottság tagja is képviseltette magát a rendezvényen. A Nemzetközi Újjászületés (Renaissance) Alapítvány 1990 óta működik Ukrajnában, és hathatós közrehatása volt mind a 2004-es „narancsos", mind a 2014-es majdani véres forradalmak előidézésben.
A szervezet aktuális tevékenységéről az Alapítvány honlapján tájékozódhatunk. Rögtön a nyitólapon a „Tartsd a frontot!"-kezdeményezésről olvashatunk, ami az önkénteseket és veteránokat támogatja az EU-val közösen, de
a békeidőben jogvédelemmel is foglalkozó szervezet többek között a kisebbségek védelmét is emlegeti, persze egy szót sem találni a magyar vagy az orosz kisebbségről. Úgy látszik, Sorosék szerint ők nem szorulnak védelemre
- írja a Kontra. Hozzáteszik: az alapítvány tevékenységi köre kiterjed a következőkre is:
2015-ben indult egy program, amely a krími összetűzések veteránjait igyekezett a civil életbe integrálni a Soros-alapítványokon keresztül.
Körülbelül 300 ezer katonáról van szó, akiknek jelentős része résztvehetett a programon.
A Kontra szerint a cél elméletben – ahogy az lenni szokott – teljesen jó volt: a veteránok társadalomba történő visszaintegrálása, munkaközvetítés stb, de ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy több százezer katonaviselt, harcképes ember ment keresztül Sorosék rendszerén, akiknek az adatai, elérhetősége és támogatásaikon keresztül a szimpátiája is vélhetően a Soros-birodalomé lett már évekkel a háborút megelőzően. Árulkodó a program egy részprojektjének neve is, amely az "Új visszaszámlálás" nevet viselte.
Ne felejtsük el, hogy továbbra is a mostani orosz inváziót megelőző időszakról van szó. Vagyis egy több százezer fős veterán kontingens már évek óta az ukrán Soros-birodalom szolgálatába kerülhetett
- szögezik le.
A Kontra úgy véli, hogy már az is elég érdekes, hogy a szokásosnál is jobban titkolóznak a Nemzetközi Újjászületési Alapítvány honlapján, hiszen Soros Györgyön kívül senki mást nem nevesítenek az oldalon, persze azért az interneten a szervezet kötelékében dolgozók közül többen is fellelhetőek.
Viktoriia Tymoshevska, közegészségügyi igazgató, aki 14 éve dolgozik az IRF-nél, és évi 1,5 millió dollárnyi keretből gazdálkodik a szervezeten belül. 2005 és 2008 között a John Snow Inc-nél dolgozott – ami elsőre nem látszik Soros-kötődésű intézetnek. A hölgy a tanulmányait a Columbia Universityn végezte, de Odesszában, általános orvosként végzett.
Roman Romanov, emberjogi és igazságügyi igazgató. A LinkedInen található életrajza szerint 19 éve van az alapítványnál, máshol nem is dolgozott. A háború kitörése óta agresszív és többek között a szankciók irányában mutató politikát szorgalmaz a Twitter-oldalán.
Stanislav Lyachynsky, a „Polgári Kezdményezések az Új Ukrajnáért" igazgatója 11 éve már az Alapítványnak dolgozik, sőt, korábban, 2003 és 2005 között is volt már médiaprogram-koordinátor. 2005-ben egy fontosabb megbízatás elszólította, hiszen Soros helyi embere ekkor miniszterelnök-helyettes asszisztense volt, 2007–2008-ban pedig a Lengyel Közszolgálati Egyetemen volt ösztöndíjjal. 2008–2010-ben újra az ukrán parlamentben volt asszisztens. A Kontra azt írja róla:
tehát ő is egy olyan ember, aki megjárta nemcsak a Soros-féle álcivil világot, de a politikát is. Mivel Stanislav foglalkozik a fentebb már ismertetett, és a veteránok reintegrációját célzó programmal ezért talán nem lepődünk meg azon, hogy ő is elég agresszív hangvételt üt meg.
A Soros-birodalom 30 éve jelen van Ukrajnában, azóta folyamatosan építkezik és időről-időre beavatkozik a politikai életbe is.