Magyarszidás, hergelés a külhoni magyarok ellen - és kínos bukás Máté Gáborék új darabja a Katona József Színházban

Máté Gábor (Sáskák, A nő) a Cigányok című darab kapcsán tapasztalt sikeres együttműködés élményén felbuzdulva, ismét Grecsó Krisztiánt kérte fel, hogy alkosson valami szokatlanul eredeti darabot, amely ideológiájuknak megfelelően reagál az aktuális magyar társadalmi helyzetre.

A Tíz eszkimó azonban eredetinek nem igen mondható, s hiába kéri a Kedves Olvasó, hogy röviden vázoljam a mű lényegét, az igazság az, hogy az Izaura című televíziós szappanopera cselekménye érthetőbb, mint Máté Gáborék remekműve.

Még végigülni sem egyszerű, hiába csak másfél óra a játékidő: olyan érzés, mint amikor egy kiadós lakoma után útra kélsz a háborgó tengeren, de a zötykölődés összerázza a gyomrod – garantált tragédia.

Tihanyi Ildi díszlettervezővel közösen úgy döntöttek az alkotók, hogy a történet helyszínéül szolgáló rózsadombi villa nappaliját úgy rendezik be, mint egy IKEA-prospektust: minden hófehér volt, csak a díszpárnák „kalotaszegi írásos" piros mintái hoztak némi színt a színpadra.

A hófehér falak és a padló jégtáblának tetszett, ridegséget árasztott magából. Úgy tűnt, mintha a darab valós helyszíne nem is egy puccos budai lakás nappalija, hanem maga Alaszka lenne és a színészek az ott élő eszkimók. Ezt az érzetet igyekezett alátámasztani az is, hogy az onkológus főorvos felesége vendégváró ételként sushit rendelt. Persze, aztán senki sem a drága nyers halat ette, hanem a „B" opciót: pörköltet rengeteg erős pistával – csak úgy, magyarosan.

Ebben a rendkívül barátságtalan környezetben éldegéltek és vártak vendéget a darab főbb karakterei: Szike, az onkológus főorvos, Andrea, a pszichiáter és Ági, Szike ikertestvére, az egykori Európa-bajnok úszónő.

Már az első pillanattól fogva feszült volt a légkör, a házasok látszólag utálták egymást, Ági pedig olyan volt számukra, mint púp a háton. A vendégek, Kata a válóperes ügyvéd és Béla, a bukott úszóedző, jelenleg RTL Klubos celeb, hiába mondták magukat a család közeli barátainak, nehezen fértek meg egymás mellett. Az ellenszenvet még az alkohol – amit a szótlan komornyik (Dávid) a darab kezdete óta serényen töltögetett a szereplőknek – sem volt képes feloldani.

Summa summarum, a darab alkotói ebben, a rendkívül ellenszenves környezetben helyezték el a kicsit sem szimpatikus karaktereiket. Olyan hangulatot és közösséget teremtve általuk, amely menekülésre készteti az embert.

Nézőként úgy tetszett, mintha a népszerűnek mondott RTL Klubbos reality, a ValóVilág drámai változatát próbálták volna a színpadra vinni. Csak itt most egy este zajlott le mindaz, ami a ValóVilágban három hónap alatt. Fogták az általuk ismerni vélt sztereotípiákat – az agresszort, az anyát, a bölcs értelmiségit, a bunkó celebet – összezárták egy kis helyiségbe, eldobták a kulcsot és izgatottan várták, egymásnak esnek-e és ha igen, mikor.

Az elképzelés be is jött: a mű egy váratlan pontján elpattant a húr, s míg Ági késsel kezdett dobálózni, addig – mindenki meglepetésére – Katát tettlegesség érte, először a komornyik bántalmazta, majd kicsivel később, a magatehetetlen nőbe a saját férje rúgott bele.

Máté Gáborék jól érezhetően a – jobboldali – magyarságot igyekeztek karikírozni: csúfolták a határon túli magyarokat, kíméletlenül hergeltek a zsidók és a cigányok ellen is. Az alkotók még attól sem riadtak vissza, hogy az egyik karakter „náciként" hivatkozzon magára. A szereplők csak ittak, mint a gödény, káromkodtak, mint a kocsis és erőszakoskodtak. Olyan sztereotípiát igyekeztek a nemzeti oldalra ragasztani, amely nem a sajátja.

A Tíz eszkimóban elveszett a dráma és így a katarzis is odalett.

Pedig próbálkoztak mindennel: abortusz, pedofília, ukrán háború és még sorolhatnánk. Dézsából öntötték a néző fejére a tragikusabbnál tragikusabb témákat, és az csak lesett nagy szemekkel – „előbb még a határon túli magyarokról volt szó, most meg már a háborúról és Putyinról beszélünk? Mi történik itt?"

Így vált a darab hatalmas kuszasággá és így érdemelte ki azt a roppant igazságos mondatot, miszerint a Tíz eszkimó nem csupán rossz, hanem egyenesen katasztrofális.

Óriási negatívum, hogy úgy engedték el a nézőket, hogy nem oldották fel a darab által kiváltott indulatot, nem tették helyre a mondanivalót és a nagyérdemű fejében okozott zűrzavart sem egyengették el.

Ráadásul még a szándék sem sült el jól. Hiába igyekezetek ugyanis a jobboldali gondolkodókon élcelődni, „a fagyi visszanyalt", a társadalom elé tartott tükör valójában a dekadens liberális fertőt mutatta meg.

Mindazok, akik beülnek az előadásra a megújulásra, az „újjászületésre" képtelen, bukott liberalizmus önbevallásának lehetnek tanúi.

S ha más nem is, ez legalább okozott némi örömet.