Így csinált botrányt a Tévémaci

Az Esti mese őse 1962. november 1-jén indult, a rádió ifjúsági osztályának meseszerkesztőit kérték fel a munkára. A TV mesekönyve volt a címe, ötperces program volt, és nem rajzfilmeket vagy bábfilmeket láthattak a gyerekek: bemondók, azaz Takács Mari, Tamási Eszter, Balogh Mari olvasták fel a gyerekeknek a mesét. Nem volt képileg semmi izgalmas, a kamera őket vette.

Az első Tévémaci 1963 húsvétján mutatkozott be a Magyar Televízió képernyőjén. Az alapötlet, hogy legyen egy bábmackója a televíziónak, Bálint Ágnes írótól, a gyermekműsorok első szerkesztőjétől származik. A maci először 1963. április 15-én jelent meg a Magyar Televízióban, az Esti mese szignálfilmje volt – de a hivatalos születésnapja október 23-án van, ugyanis ez Bálint Ágnes születésnapja is.

A TV mesekönyve című blokkot 1963-ban a Szép álmokat gyerekek! váltotta, áprilistól a műsoridő tíz percre nőtt. A műsor 1964. január 1-jétől viselte az Esti mese címet. Minden adásnapon 19:20-kor, a Híradó előtti utolsó tíz percben vetítettek mesét. Eleinte csak szombaton és vasárnap volt rajfilm vagy bábfilm (néha árnyjáték), később minden adásnapon felváltották a figurák a meseolvasókat.

ám ezt sosem láthatták a nézők, mivel csak próbaszériának készült. Sajnos még fénykép sem maradt fenn róla. A próbaszérián kívül még négy maci született 2009-ig, amelyek közül egyértelműen az utolsó a legkidolgozottabb, mind részleteiben, mind mozgásában. A maci minden változata 10-15 cm magas volt, bútorai pedig gyufaskatulyányi méretűek - olvasható a Médiakutató egyik kiadványában.

A fogmosó mackó a Televízió makettműhelyében készült, Kende Márta rendezésében. Drótos ólomvázra épült, a feje fagolyóból volt. A hasát kitömték anyaggal, majd filccel borították. A drótváz nagyon fontos volt, mert hajlítani lehetett, így a maci mozgását kockáról kockára tudták változtatni. A készítők - a tervező Lengyel Zsolt és a kivitelezőanimátor Köbér Tibor - bábszínházi és Pannónia filmstúdióbeli dolgozók voltak.

A második maci

Az első maciból sem csak egy darab volt, többet készítettek belőle, de nem maradt meg egy sem, ugyanis a Magyar Televízió dolgozói egyesével szépen hazavitték a kicsi bábokat emlékbe, vagy épp a saját gyerekeiknek.

1968-ban új figurát alkottak, így írtak róla az akkori sajtóban: "Megújítjuk az Esti mese főcímét. A tervek szerint Maci többféle módon zárja majd le az estét, nem csak fogmosással." Júliusban már megjelentek a kedvcsináló képkockák az új maciról a Rádió- és Televízióújságban, és 1968. augusztus 19-től már ő volt a képernyőn.

Az új macinak már sötétebb volt a bundája, hajat is kapott, és napi rutinjába tartozott nemcsak a fogmosás, hanem a papucsába való belebújás is. Pöttyös hálóinget hordott, de fiúhangon köpött - emiatt sokan nem tudták, hogy fiú-e vagy lány. A stáb mögötte ugyanaz volt, mint amelyik az első macit is készítette. Érdekesség, hogy sokan csak a hetvenes években jöttek rá, hogy a maci és környezete is színes - hiszen addig csak fekete-fehér készülékeken nézték a mesét.

A figura Bálint Ágnes könyveiben is megjelent, és mikor egy néző azért morgott, mert a maci semmit nem fejlődött évek óta, az írónő jelezte, hogy valami félreértés lehet. Ő írta le, hogy a karakter azért született, hogy keretet adjon az Esti mesének, de ugyanakkor a tévézők hajlamosak voltak elfelejteni ezt, és azt hitték, hogy önálló mesealak, így idővel persze hiányolni kezdték a kalandokat is.

A cikk folytatódik, lapozzon!