Ágyhoz kötve éli az életét Máthé Erzsi, kollégái aggódnak érte

Vágólapra másolva!

Fodor Zsóka és Pásztor Erzsi mesélt Máthé Erzsi állapotáról a Borsnak.

Origo

Vágólapra másolva!

Máthé Erzsi

Az utóbbi években elvonultan él a világtól Máthé Erzsi. A Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett színművésznő májusban lett 95 éves, amit már csak otthon, a négy fal között, ápolójával töltött.

A művésznő nehezen mozog, egészsége megkopott, évek óta segítségre szorul.

Egy évvel ezelőtt egy életmentő orvosi beavatkozáson esett át: a közel tíz éve beültetett pacemakere beállításra szorult. A Bors úgy tudja, hogy a nap 24 órájában mellette van ápolója, aki mindenben segíti az ágyhoz kötött művésznőt.

A barátok, a pályatársak nem feledkeztek meg róla, bár egészségi állapota ritkán teszi lehetővé, hogy látogatót fogadjon. Fodor Zsóka azonban nemrégiben nála járt.

"Közös a háziorvosunk Budapesten. Egyik alkalommal, amikor Erzsinél járt, említette neki, hogy én is hozzá tartozom, rajta keresztül üzent nekem, hogy nagy örömmel venné, ha újra találkozhatna velem. Boldogan mentem el hozzá, egy jó órát töltöttünk el együtt.

Összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, mennyire kitörő boldogsággal fogadott. Rengeteget beszélgettünk, felelevenítettük a közös múltunkat, a sok emlék pedig könnyeket csalt a szemébe. A humora mit sem változott, szellemileg nincs rossz állapotban, még ha már nem is tud felkelni az ágyból. Jó érzés volt, hogy meg tudtam őt nevettetni, boldog vagyok, hogy él.

A 95. születésnapja után jártam nála utoljára, egy csokor virágot vittem az évfordulója alkalmából. Körülnéztem a szobájában, zsúfolásig volt tele a különböző szalagokkal, névjegyekkel, virágokkal. A szakma nem feledkezett meg róla, ő egy csodálatos művész!" – mondta a Borsnak.

Pásztor Erzsi is aggódik Máthé Erzsiért, bár sosem voltak barátnők, inkább évtizedek óta őszinte rajongással tekint a művésznőre.

Főiskolásként is rajongtam érte, de ő is szeretett engem. Amikor negyedéves voltam, azt mondta nekem, beszél Szendrő Józseffel, az akkori a debreceni színház igazgatójával – egykor házasok is voltak –, mert úgy gondolta, nekem ott lenne a helyem. Sosem tudtam meg, hogy valaha közben járt-e az ügyemben, de az biztos, hogy a férjemmel együtt megkaptuk a szerződést Debrecenbe. Utána, ha találkoztunk is Erzsivel, nagy rajongással öleltük egymást