Award ceremony, jubilation Team M, with ao Josip STANISIC (M), goalwart Yann SOMMER (M), goalwart Sven ULREICH (M), Thomas MUELLER (Muller, M), goalwart Manuel NEUER (M), Joshua KIMMICH (M), Mathys TEL (M), Ryan GRAVENBERCH (M), Benjamin PAVARD (M), Dayot UPAMECANO (M), Eric Maxim CHOUPO-MOTING (M), Lucas HERNANDEZ (M), Jamal MUSIALA (M), the cup, championship cup football 1 Bundesliga, 34th matchday, FC Cologne (K) - FC Bayern Munich (M) 1: 2, on May 27th, 2023 in Koeln/ Germany. #DFL regulations prohibit any use of photographs as image sequences and/or quasi-video # (Photo by Anke Waelischmiller/Sven Simon / SVEN SIMON / dpa Picture-Alliance via AFP)
Vágólapra másolva!
Scheisse Bayern, vagyis sz*r Bayern! --- rebegte bánatosan a kamerába egy végsőkig elkeseredett, síró Schalke szurkoló 2001-ben. Ezt a jelenetet azóta többszázszor (többezerszer?) lejátszották már a világ televízikócsatornái, a ma már nyugdíjhoz közelítő akkori ifjú drukker számtalanszor szembesülhetett mérhetetlen bánatával. Ahogy a Bayern ellendrukkerei is számolatlan alkalommal konstatálták: a végén mindig a bajor sztáralakulat a nyer. Ám ha megvizsgáljuk az eddigi 60 Bundesliga szezont kiderül, hogy a kiélezett szituációkból nem is mindig a müncheni gárda jön ki jól.
A Bayern München május utolsó szombatján története 33. bajnoki címét ünnepelte. Ezek közül az elsőt még a kuparendszerben lebonyolított 1932-es küzdelmek során szerezte, míg a többi 32-t az 1963-ban útjára indított „össznémet bajnokságban", a Bundesligában.
Ez a bizonyos 32-es szám azért óriási mert – könnyű kiszámolni! –
a többi csapat összesen nem ért annyiszor a csúcsra 1963 óta, mint a rekordbajnok.
Természetesen ezeket a sikereket szépen el kellett osztani az elmúlt évtizedek során. A '60-as években (amikor az 1965-66-os pontvadászatban szerepelt először a legmagasabb osztályban) egyszer lett bajnok, a mindenki által egyik aranykorként emlegetett '70-esben háromszor, a '80-asban hatszor, a '90-esben négyszer, az új évezred első évtizedében hat alkalommal, a '10-es években nyolcszor, míg a mostani évtized eddig befejeződött mind a négy pontvadászatát ő nyerte.
Megszokott májusi kép a Marienplatzon: a Bayern játékosai a szurkolókkal ünnepelnek Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Sven Hoppe
Sokszor nagy fölénnyel ért a csúcsra, már fordulókkal a befejezés előtt bebiztosította első helyét, de értelemszerűen sokszor nagyon távol került a későbbi aranyérmestől.
A mostanival együtt nyolc olyan hajrá részese volt, mely során az utolsó forduló, néha annak is az utolsó percei döntötték el a Salátástál sorsát, gyakran szinte elképzelhetetlenül drámai pillanatok után.
A néphiedelemmel ellentétben azonban nem mindig a Bayern jött ki jól ezekből a hajrákból.
Az „örök nyertes" Bayern képe az ezredfordulón alakult ki, amikor két egymást követő évben lett aranyérmes hihetetlen körülmények között.
Az 1999-2000-es pontvadászatban a Bayer Leverkusen az utolsó forduló előtt három ponttal vezetett a Bayern München előtt, és egy könnyed, bajnokavató találkozó várt rá München elővárosában, Unterhachingban, ugyanis a házigazdának már nem számított az a mérkőzés. A Leverkusen egy ponttal megszerezhette volna történelmi bajnoki címét.
A később Münchenbe igazoló Michael Ballack öngólt vétett, a Leverkusen kikapott,
a Bayern pedig (a Bremen elleni győzelmének köszönhetően) jobb gólkülönbségével bajnok lett.
Ugyanis Németországban mindig ez döntött, és dönt ma is. A Leverkusen azóta sem lett aranyérmes a bajnokságban. A 'Haching focistái pedig kiderítették, hogy hol ünneplik a sikert a müncheniek, és hajnalban testületileg megjelentek ott, és cseppfolyós formában kérték a jussukat a segítségért.
2000-ben a bajor Unterhaching adta oda a Salátástálat a Bayernnek, Ballackék a földre kerültek Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Jan Nienheysen
Egy évvel később a Bayern hárompontos előnnyel várta a zárófordulót, vagyis saját kezében volt a sorsa. Hamburgba utazott, de a Schalke győzelme esetén pontot kellett szereznie, mert az fordult elő, ami a történelemben nem sokszor:
rosszabb gólkülönbséggel rendelkezett, mint vetélytársa.
A gelsenkircheniek ugyanazzal az Unterhachinggal találkoztak, akivel a Leverkusen egy évvel korábban, de most a kis szomszéd nem segített: 5-2-re kikapott a Ruhr-vidéken. Ez sokáig nem okozott gondot a Bayernnek, ám a 90. percben Szergej Barbarez Oli Kahn kapujába juttatta a labdát.
Ez aranyat ért volna a Schalkénak,
és a Parkstadion utolsó meccsén a szurkolók a pályára is rohantak ünnepelni a győzelmet, de közben a kivetítőn látták, hogy Patrik Andersson a 94. percben megszerzi pályafutása egyetlen Bundesliga-gólját, és ezzel azt a pontot, mely kellett a Bayern-aranyhoz. Ekkor hangzott el az elkeseredett szurkolótól a bevezetőben említett "Scheisse Bayern" mondat.
A Schalke azóta sem (előtte sem) nyert bajnoki címet a Bundesligában.
Ezek azok a hajrák, amelyekre a Bundesliga nagy rajongói biztosan emlékeznek. Ezeken kívül az 1986-os és az 1972-es végjáték sikeredett olyanná, hogy a Bayern szurkolói örökké borzongást kiváltó, de kedves emlékeik között tartják számon.
Oli Kahn és csapata a "sírból hozta vissza" a bajnoki címet 2001-ben Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Peter Kneffel
1972-ben azért vált legendássá az utolsó forduló, mert a Schalkét egy ponttal megelőző Bayern közvetlen vetélytársát fogadta Münchenben, egy hamisítatlan bajnoki döntő keretében.
Minden idők egyik legjobb forgatókönyve volt ez, de nem drámai találkozó.
A müncheniek 5-1-el söpörték el a királykékeket.
Ezen találkozó volt a tulajdonképpeni nyitómeccse az 1972-es ötkarikás játékokra épített Olimpiai Stadionnak, a legendás sátortetős építménynek, melyre még ma is, 51 év elteltével is csodálattal néz az arrajáró. A magabiztos győzelem mellett az is alátámasztja a bajnoki cím jogosságát, hogy
abban a szezonban a csapat 101 gól szerzett,
azóta sem volt ilyen termékeny idénye egyetlen gárdának sem. Gerd Müller akkor talált be 40-szer, amely teljesítmény szintén örökre megdönthetetlennek tűnt, aztán a lengyel Robert Lewandowski letaszította ennek a listának az éléről a „Nemzet bombázóját".
Gerd Müller az 1971-72-es szezonban 40 gólt szerzett Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / SVEN SIMON/Sven Simon
Az 1986-os hajrát pedig azért raktározták el a Bayern szurkolói legkülönlegesebb emlékeik közé, mert úgy lett bajnok a csapat, hogy
az utolsó forduló lefújása előtt egy pillanatig sem állt az élen.
A 33. játéknapon ugyan kapott egy lehetőséget az előzésre, mert a két ponttal (akkoriban ennyi járt a győzelemért) előtte álló Bremenhez utazott, de nem tudott nyerni. Sőt, annak is örült, hogy pici esélyét megtarthatta a zárófordulóra, ugyanis a 89. percben, 0-0-nál minden idők egyik legjobb büntetőrúgója, a brémai Michael Kutzop 11-est végezhetett el, de hibázott.
Így maradt a két pont különbség,
és a 34. játéknapon a Bayern nyert, és reménykedett a Werder bukásában. Nem hiába, az ötödik helyre befutó Stuttgart megtette neki azt a szívességet, amit az Unterhaching 2000-ben, és a Mainz idén. Ráadásul a csapat így indulhatott a BEK 1986-87-es kiírásában (ott csak a bajnok játszhatott) és a döntőig menetelt.
Hansi Flick is részese volt az 1986-os vígjáték-végjátéknak, majd egy évvel később kezdett a BEK-döntőben Forrás: ddp images via AFP/Torsten Silz
Ám a müncheni sztáralakulat nemcsak a szerencsekerék pozitív mezőire forgatott az évtizedek alatt, hanem időnként a „csődre" is. Most szigorúan csak a bajnokságról van szó, és nem a Bajnokok Ligája 2012-es, 1999-es, vagy a Bajnokcsapatok Európa-kupája 1987-es, 1982-es fináléjáról.
1971-ben, a három BEK-győzelmet hozó nagy széria előtt az utolsó fordulót azonos pontszámmal várta a Bayern és a Mönchengladbach, és
a bajorok eggyel (!) jobb gólkülönbséggel rendelkeztek.
A „csikók" a kiesés elől menekülő Eintracht Frankfurt otthonában három góllal nyertek, és a kispadon a rádiót hallgató edzőiktől folyamatosan értesültek, hogyan áll a Bayern Duisburgban. A focisták a pályán jól teljesítettek, a trénerek pedig kiválóan szurkoltak a pálya mellett, mert a Bayern kikapott, és Gladbachba került a Salátástál.
Gerd Müller és Franz Beckenbauer sem tudott segíteni a Bayernen 1971 májusában Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide/Istvan Bajzat
1984-ben a 28. fordulóban még vezette a tabellát a Bayern, ám minden idők legőrültebb német bajnokságának a végén
úgy lett negyedik, hogy egy ponttal gyűjtött kevesebbet, mint a bajnok.
Továbbá a második és a harmadik. Ugyanis a dobogósok azonos pontszámmal végeztek.
1993-ban veszítette el a legbosszantóbb módon a bajnoki címet a Bayern. Az utolsó előtti fordulóig az élen állt, még 180 perccel a zárás előtt is azonos pontszámmal rendelkezett, mint a Werder Bremen. És kettővel jobb gólkülönbséggel.
Ám a 33. játéknapon a Werder úgy előzött, hogy a Bayern is nyert.
A brémaiak akkori mestere, Ottó Rehhagel (igen, a görögökkel 2004-ben Eb-t nyerő Ottó király!) pontosan ismerte ezt a szituációt. Ugyanis 1978-ban, amikor az utolsó fordulóban az a bizonyos német csúcsot jelentő Mönchengladbach-Dortmund 12-0-s arcátlan eredmény született ő irányította a sárga-feketéket.
Tudott egy-két dolgot a gólkülönbség manipulálásáról.
Úgyhogy Rehhagel semmit nem akart a véletlenre bízni, így a 33. fordulóban ötgólos, a 34-ben háromgólos győzelmet „vert ki" tanítványaiból, így nem lehetett bajnok a Bayern abban az évben
Otto Rehhagel nemcsak kiváló edző, de számolni is mindig tudott Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Carsten Rehder
Nyugodtan kijelenthető, hogy az a sztereotípia, hogy a „végén mindig a Bayern győz" csak legenda. A Rekordbajnok többször is kiengedte már a kezéből a Salátástálat úgy, hogy gyakorlatilag már két kézzel fogta azt a kapitánya.
Ettől szép a sport, ettől is izgalmas a Bundesliga,
igaz a Borussia Dortmund szurkolóit ez nem boldogítja. Számukra ráadásul az sem lehet vigasz, hogy talán majd jövőre, mert lehet, hogy az idei egy sokáig vissza nem térő lehetőség volt a bajnoki cím elhódítására.
