Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a 22. labdarúgó-világbajnokságról, Katarból.
Kezdjük azzal az esettel, amelyről egy nap elteltével is rengetegen beszélnek. A Japán-Spanyolország meccsen
az ázsiai csapat második gólja előtt volt egy olyan pillanat, amikor a japánok mintha úgy adták volna be a kapu elé a labdát, hogy az előtte elhagyta az alapvonalat.
A meccset vezető bíró elsőre nem is adta meg a gólt (ezek szerint vagy ő, vagy a partjelzője szabad szemmel úgy vélte, hogy a labda kint volt), de aztán hosszas VAR-vizsgálat következett. Ennek a végén óriási meglepetésre a bíró középre mutatott, azaz megadta a japánok gólját.
Természetesen el lehet azon merengeni (vitatkozni), hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt-e az alapvonalon. (Közbevetőleg jegyzem meg: az alapvonalon nem működik a gólvonaltechnika, azaz itt a bírónak nem jelez az órája, ha a gömb kiment a vonalon túlra.)
Az, hogy egy futballmeccs kapcsán ezt a mondatot le kell írni, önmagában tragédia.
Képek, mémek, videók tucatjai mutatják meg, hogy miért volt kint a labda, meg azt is, hogy miért nem. Az biztos, hogy az egykori Honduras-Salvador konfliktushoz hasonló háborút ez a labda nem fog kirobbantani, de az is tuti, hogy komoly létszámú táborok feszültek egymásnak ennek az ügynek a kapcsán.
A legnagyobb probléma az, hogy a FIFA csaknem 24 órán át rejtegette azokat a fotókat, amelyek alapján a videóbírók meghozták ezt a döntést. Ez nagyon súlyos dolog, mert a rejtegetés táptalajt ad az összes olyan feltételezésnek, amely szerint valami susmus van a háttérben. Ha ugyanis annyira biztosak abban, hogy a videósok jó döntést hoztak, miért nem tárják a fotókat a világ elé? Hiszen ezzel a saját nagyszerűségüket is bizonyíthatnák:
lám, itt a fénykép, tessék megnézni, behúztuk a vonalakat és a labda valóban csípte a vonalat.
Aztán pénteken este - némileg váratlanul - a FIFA Twitter csatornáján jelentek meg arról videók és képek, hogy a labda nem hagyta el a játékteret.
Erre még visszatérünk, de most idézzük fel a csütörtöki nap másik esetét, amikor az angol Taylor bíró előbb tizenegyest adott a horvátoknak, majd hosszas várakozás után kiment videózni. Amikor visszajött, általános meglepetésre les miatt visszavonta a megítélt büntetőt. Már ez is felvet egy kérdést: ha valóban csak les volt, akkor miért kellett kimennie videózni? Hiszen ebben az esetben a számítógép maga megrajzolja a vonalakat, és ennek alapján szólnak a bírónak, hogy a les miatt vonja vissza az ítéletet. De a videó elé ezért senkit sem szoktak kihívni.
Ennél csak az a különösebb (összevetve a japánok esetével), hogy még le sem pergett az első félidő a belga-horvát meccsen, de már kiadták azt a hivatalos fotót, amellyel indokolták azt, hogy miért nem lőhetett tizenegyest a 2018-as vb ezüstérmese.
Elnézve a fotót, megint elszörnyed az ember, mert ennek a lesnek a behúzására csakis a számítógép volt alkalmas,
miközben feldereng egy régi szakkifejezés: az egyvonal. Amit annak idején azért találtak ki és azért nem volt az egyvonal les, hogy a támadófocit és a támadó csapatot segítsék. Valaki örökké egy milliméterrel előrébb lesz, a könyökének a ránca belóg, vagy az orra hegye, miközben addig vonalaznak, amíg találnak egy rést a pajzson. Ráadásul ebben az esetben a horvátok lese azért is érthetetlen, mert nem az a játékos volt lesen, aki a labdához ért.
Ennyin múlt az eset:
Tehát adott két eset. Az egyiknél transzparensen viselkedik a FIFA (még ha az ítélet sokak szerint ettől függetlenül téves), a másiknál sunnyog. Ám van itt még valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Ez pedig a futball szemünk előtt történő gyilkolása.
Az embernek óhatatlanul az az érzése, hogy a világ labdarúgásának legfontosabb emberei azok, akik a videóbírós szobákban ülnek. Nem a milliárdokat érő sztárjátékosok, nem a világ legjobb edzői, nem azok, akik miatt az emberek tódulnak a stadionokba. Hanem azok a hivatalnokok, csinovnyikok, akik lehet, hogy soha nem futballoztak, mégis gyakorlatilag korlátlan hatalmat kapnak a FIFA-tól. Mindent megtehetnek, és tetteiknek nagyon ritkán van bármilyen következménye.
Ha megnézünk egy NFL-meccset, ott minden szabálytalanságnál a bíró bemondja, mi történt, mi az ítélet, miért történt az, ami. A fociban erre esély sincs. A labdarúgás szabályai amúgy is borzalmasan régiek, egyesek szerint ósdiak, a FIFA szabályalkotó testületén pedig szinte semmilyen változást nem lehet keresztülvinni.
Az amerikai major sportokban is vannak tévedések.
Mégis, az egész valahogy sokkal jobban eladható. A hibákat igyekeznek azonnal feltárni, nem a szőnyeg alá söpörni. A szabályok, de különösen az időmérés sokkal világosabb, mint a fociban, ahol most éppen azt találgatja mindenki, hogy melyik meccsen miért hosszabbítottak ennyit vagy annyit (A belga-horvát meccsen 8 csere volt, és a horvátok időhúzása miatt a bíró még plusz hosszabbítást is jelzett. Ehhez képest összesen volt négy perc ráadás, ami még a régi irányelvek szerint is kevés, hiszen csak a cserékért kell darabonként fél percet hosszabbítani - a szerk.)
A futball (és a sport) alapvetően szórakoztató műfaj. Most viszont arról beszélgetünk, hogy kint volt-e egy labda az alapvonalon, vagy sem, hogy a váll melyik része érvényes felület, melyik nem, szabad-e lest ítélni egy bizonyos esetben vagy sem? Ráadásul a nézőket, a fogyasztókat, azokat, akik eltartják ezt az egész üzletet, információ nélkül hagyják, miközben a számítógépek addig húzzák a vonalakat, amíg vissza lehet vonni egy ítéletet, addig forgatják a képet, amíg találnak egy megfelelő szöget.
Mindezt egy olyan, velejéig korrupt és rohadó mocsárként bűzlő szervezet iránymutatásával, mint amilyen a FIFA,
amely vásári komédiává züllesztette a katari világbajnokságot. Ahol a bírók és főnökeik kényük-kedvük szerint szórakozhatnak, hosszabbíthatnak, ítélhetnek meg furcsa leseket, vagy mondhatnak bármire bármit. Ha pedig úgy érzik, a bizonyítékokat sem kell elővenniük.
A legabszurdabb talán Griezmann elvett gólja. A meccset már lefújták, több tévétársaság már elment reklámra (a francia is), amikor egyszer csak elkezdtek videózni, majd az (azóta is érthetetlen okból) elvett gól után értelmetlen módon még az egyszer már lefújt meccs is folytatódott.
Természetesen az ellentábor hangja is erős. Elő lehet rántani 1986-ból Maradona kézzel szerzett gólját (hej, ha akkor lett volna VAR), vagy 2010-ből Frank Lampard gólvonal mögött levágódó lövését, esetleg az argentin Carlos Tévez méteres lesgólját Mexikó ellen. Igen, igen, ha lett volna VAR, akkor talán minden másképp alakul.
Most viszont, hogy van videóbíró, az ember csak azért könyörög, hogy az illetékesek ésszel próbálják meg használni, úgy, hogy a sport szellemisége, szórakoztatófaktora és a drámák okozta feszültségek, majd a végső katarzis ne tűnjön el végleg a gépszörnyként viselkedő videóbíró hatalmas szájában.
Úgy tűnik, hogy Katarban erre eddig hiába vártunk.
Doha, 2022. december 2., péntek.
