Peder Pedersen Winstrup, Lund püspöke 74 éves korában, 1679-ben hunyt el. Az egyházi méltóságot a kor szokása szerint a lundi katedrális altemplomában helyezték örök nyugalomra. A mumifikálódott tetemet 2012-ben egyházi engedéllyel az archeológusok és antropológus szakértők alaposabb vizsgálatnak vetették alá.
Amikor a kutatók felnyitották a koporsót megdöbbenve azt tapasztalták, hogy a 17. század végén elhunyt püspök lábainál
egy öt-hat hónapos korában meghalt újszülött maradványai fekszenek.
A halott csecsemő eredetileg úgy lettek elhelyezve a püspök lábai mögött, hogy rejtve maradjon az újszülött teteme.
A régészek előtt már korábban is ismert volt az a szokás, hogy a régi időkben akár a gyermekágyi lázban, vagy akár a szülésben elhunyt anyát a szintén meghalt újszülöttjével együtt temették el, de arra nem akadt példa, hogy férfiakkal, főleg egy egyházi főméltósággal együtt temessenek el újszülött gyermeket. (A 17. században a rendkívül rossz higénés viszonyok és az orvostudományok fejletlensége miatt igen magas volt az újszülöttek körében a halálozási arány.)
Az tehát, hogy a halott püspök lábai mögé rejtve egy újszülöttet is eltemettek az egyházi méltósággal, példátlan esetnek számított a régészek praxisában.
Mindezt Torbjörп Ahlström régész is megerősítette, aki elmondta, hogy a kor szokása szerint a meghalt gyermekeket általában felnőttekkel együtt temették el, közös koporsóban. "A püspök bolthajtás alá elhelyezett koporsója egy dolog, de az ebben talált újszülött maradványának kérdése már egészen más" – nyilatkozta Ahlström.
A szakember véleménye szerint az újszülött maradványait nem sokkal a püspök temetése után csempészhették be az egyházi főméltóság koporsójába.
Mindebből arra lehet következtetni, hogy a gyermek és a püspök között valamiféle eltitkolt kapcsolat állhatott fenn – véli Torbjörп Ahlström.
A felnőtt és a gyermekmaradványból is vettek DNS-mintákat,
melyek analízise huszonöt százalékos egyezést mutatott. A genetikai összehasonlító vizsgált alapján a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy az újszülött igen nagy valószínűséggel a püspök unokája lehetett. Mindkét holttestnek azonos az Y-kromoszómája, ami apai ágról öröklődhetett.
Mindez pedig arra utal, hogy a csecsemő a püspök fiától származhatott. A kutatók kinyomozták, hogy a püspöknek valóban volt egy fia még a fiatalkori házasságából, aki megélte a felnőttkort. A levéltári források szerint az ifjabb Peder Pederseп Wiпstrυp feleségül vette a dúsgazdag Dorothea Sparre-t, ám amikor a svéd korona elkobozta a javaikat, vagyontalanná váltak. Valószínű, hogy a püspök rokonai hozzáférhettek a koporsójához, és kegyeleti okból „csempészték be" az újszülött unoka maradványait a nagyapja mellé.