Apáti Bence: Na balosok, most akkor mi is van a migránskvótával?

Soha nem volt szó migránskvótáról, tehát teljesen egyértelmű, hogy nincs migránskvóta, sőt, lassan mondjuk, hogy az összes agymosott, rasszista, gumicsizmás fideszes értse; nem is lesz soha a büdös életben migránskvóta.

A kormány és a propaganda hazudik, amikor ezzel riogatja az embereket, valójában Brüsszel a legnagyobb ellenzője a migrációnak, imádja a kerítéseket, a határellenőrzést, meg a tettre kész, marcona, és morcos határőröket, igazából a magyar jobboldal az, amelyik erőszakkal behurcolja a gaz migránsokat Európába.

Ugye, hogy ismerős mondatok?

Az elmúlt időszakban ilyeneket mondtak, és írtak az ellenzéki politikusok, a szélsőbaloldali sajtómunkások, és persze látjuk, hogy szinte szóról szóra efféléket írnak a Demokratikus Koalíció, meg a Momentum vicsorgó-fröcsögő digitális harcosai is.

Megváltoztak, na.

Mert 2015 körül még egészen más álláspontot képviseltek.

Akkortájt még arról szőttek izgalmas és érdekfeszítő meséket, hogy a migráció egyrészt elkerülhetetlen - nincs az a kerítés ami megállítaná a hatalmas embertömeget -, másrészt a világ legnagyszerűbb jelenségei közé sorolandó - aki ellenzi az egy mocskos szívtelen, a történelem szemétdombjára való nácifasiszta rohadék -, harmadszorra - és ez ugye szorosan kapcsolódik a második pontunkhoz -, a bombák robajai elől menekülő menekültek fogják megoldani az egészségügyben tapasztalható munkaerőhiányt; Aleppo és Damaszkusz legkiválóbb orvosai keltek útra legkevesebb három diplomájukkal a zsebeikben.

Mondjuk az irataikat általában valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egytől-egyig elvesztették.

Ki érti ezt?

A valóság persze egészen más volt; a húszas éveik elején járó fiatalemberekről viszonylag gyorsan kiderült, hogy nem annyira Damaszkusz egyetemeiről menekültek Európába, hanem a Közel-Kelet más országaiból, olyan helyekről, ahol nincs háború, és ahol kevéssé becsülik meg az írás és az olvasás tudományát, így aztán nem is annyira veszik komolyan, hogy a gyerekeiket megtanítsák az ilyen bonyolult dolgokra. (A többség egyébként a gyerekét meg a feleségeit - figyelem: indokot a többes szám - is otthon hagyta.)

Mostanára az is világos lett, hogy a migránsok jelentős része a munkától is idegenkedik, a derék németek, bárhogy is igyekeznek, nem igazán tudják az Afganisztánból és Irakból érkezett fiatalokat bevezetni a munka világába.

De az is világossá vált, hogy bizonyos dolgok - mármint a munkában járáson kívül - is roppant mód felzaklatják a honfoglalókat.

A teljesség igénye nélkül; nem kedvelik, ha iskolai menzákon disznót szolgálnak fel, ha kereszt van a falakon, ha megszólal egy bátortalan harang, vagy ha olyan hölgyekkel kénytelenek összefutni az utcán, akik nincsenek nagy fekete zsákokba bugyolálva.

Mondjuk kivillan a bokájuk.

A nyilvános alkoholfogyasztás sem tetszik Allahnak, így nekik sem, ezért számos kerületben sharia-rendőrök járőröznek, és minden részletre kiterjedő verésben részesítik a részegeskedő gyaur kutyákat.

És persze ott van mèg a bűnözés emelkedése, a szilveszteri fogdosós, erőszakolgatós bulikák, vagy a több száz emberéletet követelő terrorcselekmények.

A liberális progresszió a fentebb részletezett nyilvánvaló okok és jelenségek miatt elbukta a migrációról és a migránsokról szóló politikai vitát, és vadul elkezdte átírni a múltat, a jelent és a jövőt; nekiálltak a kizárólag a fideszes politikusok fejében létező migránskvótáról hazudozni, arról, amit szerintük soha senki nem akart bevezetni.

A mai döntésből látjuk, hogy megint nem mondtak igazat.

A bejelentés azért is roppant káros - túl azon, hogy a szuverenitásunkat veszélyezteti -, mert egy nyilvános meghívóval ér fel.

A Közel-Keleten vagy Észak-Afrikában várakozó tömegek egy ilyen döntés hallatán azonnal taxiba vagy hajóra pattannak és haladéktalanul elindulnak hont foglalni illetve szerencsét próbálni; teljesen nyilvánvaló, hogy már ma tíz- és százezrek fognak útra kelni.

Ami minden bizonnyal örömmel tölti el a brüsszeli és a magyarországi baloldali politikusokat, minket viszont a legkevésbé sem tesz boldoggá.

Aggódva és dühösen figyeljük az eseményeket.