Megoldódott a 17. századi halott püspök hátborzongató rejtélye

Winstrup püspök
A püspök koporsója Lund katedrálisában
Vágólapra másolva!
Még 2012-ben fedezték fel svéd archeológusok, hogy Peder Pedersen Winstrup, a svédországi Lund püspökének mumifikálódott tetemével együtt egy újszülöttet is eltemettek. Most úgy tűnik, hogy sikerült magyarázatot találni a hátborzongató rejtélyre.
Vágólapra másolva!

Megdöbbentek a kutatók, amikor felnyitották a 17. századi koporsót

Peder Pedersen Winstrup, Lund püspöke 74 éves korában, 1679-ben hunyt el. Az egyházi méltóságot a kor szokása szerint a lundi katedrális altemplomában helyezték örök nyugalomra. A mumifikálódott tetemet 2012-ben egyházi engedéllyel az archeológusok és antropológus szakértők alaposabb vizsgálatnak vetették alá.

Peder Pedersen Winstrup, Lund püspöke egy 17. századi portréképen Forrás: Alchetron the Free Social Encyclopedia

Amikor a kutatók felnyitották a koporsót megdöbbenve azt tapasztalták, hogy a 17. század végén elhunyt püspök lábainál

egy öt-hat hónapos korában meghalt újszülött maradványai fekszenek.

A halott csecsemő eredetileg úgy lettek elhelyezve a püspök lábai mögött, hogy rejtve maradjon az újszülött teteme.

A püspök koporsója Lund katedrálisában Forrás: Wikimedia Commons

A régészek előtt már korábban is ismert volt az a szokás, hogy a régi időkben akár a gyermekágyi lázban, vagy akár a szülésben elhunyt anyát a szintén meghalt újszülöttjével együtt temették el, de arra nem akadt példa, hogy férfiakkal, főleg egy egyházi főméltósággal együtt temessenek el újszülött gyermeket. (A 17. században a rendkívül rossz higénés viszonyok és az orvostudományok fejletlensége miatt igen magas volt az újszülöttek körében a halálozási arány.)

Az 1679-ben 74 éves korában meghalt püspök mumifikálódott teteme Forrás: Pacific Press/Shutterstock

Az tehát, hogy a halott püspök lábai mögé rejtve egy újszülöttet is eltemettek az egyházi méltósággal, példátlan esetnek számított a régészek praxisában.

A titokzatos újszülött a püspök unokája lehetett

Mindezt Torbjörп Ahlström régész is megerősítette, aki elmondta, hogy a kor szokása szerint a meghalt gyermekeket általában felnőttekkel együtt temették el, közös koporsóban. "A püspök bolthajtás alá elhelyezett koporsója egy dolog, de az ebben talált újszülött maradványának kérdése már egészen más" – nyilatkozta Ahlström.

A szakember véleménye szerint az újszülött maradványait nem sokkal a püspök temetése után csempészhették be az egyházi főméltóság koporsójába.

A képmontázson bal oldalon a püspök mumifikálódott teteme, középen pedig a lábaihoz temetett újszülött maradványainak fotói láthatók Forrás: Lund University

Mindebből arra lehet következtetni, hogy a gyermek és a püspök között valamiféle eltitkolt kapcsolat állhatott fenn – véli Torbjörп Ahlström.

A felnőtt és a gyermekmaradványból is vettek DNS-mintákat,

melyek analízise huszonöt százalékos egyezést mutatott. A genetikai összehasonlító vizsgált alapján a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy az újszülött igen nagy valószínűséggel a püspök unokája lehetett. Mindkét holttestnek azonos az Y-kromoszómája, ami apai ágról öröklődhetett.

A püspök lába mögött találták meg az újszülött vászonzsákba helyezett maradványait Forrás: Lund University

Mindez pedig arra utal, hogy a csecsemő a püspök fiától származhatott. A kutatók kinyomozták, hogy a püspöknek valóban volt egy fia még a fiatalkori házasságából, aki megélte a felnőttkort. A levéltári források szerint az ifjabb Peder Pederseп Wiпstrυp feleségül vette a dúsgazdag Dorothea Sparre-t, ám amikor a svéd korona elkobozta a javaikat, vagyontalanná váltak. Valószínű, hogy a püspök rokonai hozzáférhettek a koporsójához, és kegyeleti okból „csempészték be" az újszülött unoka maradványait a nagyapja mellé.