Csapvíz, vagy ásványvíz? Melyiket igyuk?

A víz szervezetünk elengedhetetlen alkotórésze, testünk folyadékháztartásának egyensúlyára komolyan oda kell figyelnünk: egy középkorú, átlagos testalkatú embernek naponta két-három liter folyadékot kell meginnia ahhoz, hogy sejtjei „jól érezzék" magukat. És ebbe ne számoljuk bele a turmixot vagy a kávét! Na, de a folyadékpótlást csapvízzel, vagy ásványvízzel oldjuk meg? Vajon melyik a jobb?

Fontos azonban tisztázni, hogy a palackozott vizek nem minden esetben ásványvizet rejtenek.

Ezek egy része egyszerű ivóvíz, másik része kis ásványianyag-tartalmú karsztvíz, vagy ásványi anyagokban ugyancsak szegény forrásvíz, és vannak ásványi anyagok utólagos hozzáadásával dúsított kútvizek is.

De mi számít ásványvíznek? A jelenlegi szabályok szerint legalább 500 mg/l ásványi anyagot kell a palackozott ásványvizeknek tartalmaznia ahhoz, hogy valóban ásványvíznek lehessen azt nevezni. Az is fontos, hogy ebből a lehető legkevesebb legyen a kalcium és magnézium só.
Szerencsére a magyarországi vizek nagy része ilyen.

Nem véletlen az sem, hogy sokan finomabbnak érezzük, mint a csapvizet, hiszen csak bizonyos vízkezelő eljárások engedélyezettek az ásványvizeknél, azzal a kikötéssel, hogy a víz jellemző összetevőit nem változtatják meg. Hozzáadni csak szén-dioxidot lehet, és a csapvízzel ellentétben nem szabad fertőtlenítőszert adagolni hozzá.

Az igazság az, hogy bizony a vezetékes vízben is jelen lehetnek a mikroműanyagok, tehát emiatt felesleges száműznünk a műanyag palackos ásványvizet az életünkből. Az is tény, hogy a mikroműanyagok csak akkor oldódnak ki – és csak bizonyos összetételű palackokból – ha helytelenül tároljuk, tehát napsütésnek, melegnek tesszük ki. Felbontásig tartsuk hűvös, viszonylag sötét helyen.

Ezzel egyébként azt is megelőzhetjük, hogy a vizünkben elszaporodjanak a különböző mikroorganizmusok. A legjobb, ha a kibontott vizet a hűtőben tároljuk, és néhány napon belül megisszuk.

1-2 évtizede még sok településen jelentett problémát a csapvíz arzéntartalma. Azóta azonban az ivóvízminőség-javító programnak köszönhetően ez megszűnt. Ma már csak néhány település van, ahol a csapvíznek magas a vas, mangán, ammónium tartalma, vagy nagyobb szervesanyag-tartalma gondot okoz. Ezek azonban nem okoznak egészségügyi problémákat, csupán a víz kinézetét, szagát változtatják meg, például vöröses, sárgás színe lehet zavaró. Az ivóvíz minőségét befolyásolhatja a vezetékek állapota is.

Elöregedett vezetékekből kioldódó anyagok, és a kialakuló pangóvíz kellemetlen ízt és szagot eredményezhetnek. Ezért mindenképpen érdemes kifolyatni a csapokat, mielőtt innánk belőle. Reggelente nyissuk ki a csapot, és várjunk pár másodpercet, majd azután töltsük csak meg a poharunkat. Ha hosszabb időre elutazunk, akkor hazaérkezésünkkor érdemes néhány percig is folyatni a vizet, mielőtt innánk belőle. Az így kiengedett vizet bátran használhatjuk mosogatásra, felmosásra, locsolásra, nem kell a lefolyóba önteni. A vezetékes vízhez fertőtlenítés céljából klórt adagolnak. Ez az egészségünkre ártalmatlan, de ha zavar minket a szaga, esetleg az íze, akkor töltsünk meg egy kancsót vízzel, majd hagyjuk szellőzni, így a klór elillan.

A csapvíz mellett szól, hogy nincs műanyag palack. Ha mégis szívesebben innánk ásványvizet, akkor érdemes a nagy kiszerelésű, cserélhető ballonokat választanunk, így nem termelünk műanyag hulladékot. Bármelyik megoldást választjuk, nem tudunk hibázni. A lényeg, hogy igyunk minél több vizet – főként a nyári hőségben – és kerüljük a cukros üdítőket. Ezzel tehetjük a legtöbbet az egészségünkért.