Macron háborús őrülete miatt drámai közelségbe kerül az orosz nukleáris csapás

A német kancellár és Donald Tusk lengyel miniszterelnök találkoztak Berlinben. Mit árult el ez az esemény a három fél álláspontjáról Ukrajna támogatásával kapcsolatban?

A három ország rendszeresen cserél információt, ezt a formátumot „weimari háromszögnek” nevezik. Az utolsó legfelsőbb szintű találkozóra tavaly júniusban került sor. Macron elmondta, hogy Franciaország nyugati csapatokat is küldene a frontra, amennyiben realitássá válna az a „fenyegetés”, hogy Ukrajna elveszíti a háborút. A kijelentés a lengyel vezetés szimpátiáját váltotta ki,  Németország egyelőre óvatosabb. 

Bizonyos értelemben mindhárom ország vezetője háborúpárti álláspontot foglalt el, hiszen egyértelműen letették a voksukat az egyik, harcban álló fél mellett, míg a béke fontosságát sem Macron, sem Tusk nem hangsúlyozták. Scholz azt mondta, hogy szorosan és megingathatatlanul Ukrajna oldalán állunk. Felvetődik a kérdés: miért nem a béke pártján állnak? Európa és az európai nemzetállamok biztonsági és gazdasági érdeke nem valamelyik fél katonai győzelme, hanem az azonnali fegyverszünet, majd békekötés. 

Egy európai, nemzeti kormány vezetőjének a nemzeti, illetve az európai érdekeket kellene szem előtt tartania, ezek pedig nem valamelyik háborús fél támogatása, és ezzel a konfliktus időbeli elhúzása és potenciális eszkalálása, hanem a mielőbbi fegyverszünet és békekötés sürgetése. Macron azt fejtegette, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy Oroszország ne nyerje meg a háborút. 

A találkozó után megtudhattuk, hogy a résztvevők fegyvereket fognak beszerezni Ukrajna számára a teljes világpiacon, bővítik saját gyártási kapacitásaikat, elszívják a befagyasztott orosz vagyonból származó bevételeket, és közösen ellátják Ukrajnát nagy hatótávolságú rakétatüzérséggel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 

Scholz kevésbé tűnt elvakultnak Ukrajna támogatását illetően, mint Macron és Tusk. A német kancellár nem kíván Ukrajnának Taurus cirkálórakétát szállítani.

Bár Macron rendkívül „harcos” retorikát vett fel, egy eltökélt politikus képét mutatja, aki keményen támogatja a háborút, miközben a két másik országhoz képest csak jelentéktelen katonai segélyt küldött Ukrajnának (az IfW Kiel Ukraine SupportTracker szerint Németország 17,7 milliárd euró, Lengyelország 3 milliárd euró, míg Franciaország csak 0,6 milliárd euró értékben 2022.02.24. és 2024.01.15 között).

Franciaország, Németország és Lengyelország "egységes és eltökélt abban, hogy soha ne hagyják Oroszországot győzedelmeskedni" – jelentette ki a közös sajtótájékoztatón a francia államfő. Miért őrültség, és miért veszélyes Macron terve? Láthatóan egyre többeket nyer meg magának és a tervének.

Franciaország és egész Európa érdekét nem valamelyik fél győzelme, hanem kizárólag a béke szolgálja. Macron ilyenkor nem a hazája és a kontinense javára cselekszik (illetve cselekedne, amennyiben az általa felvázolt terveket komolyan gondolja), hanem idegen, a háborúból politikai és gazdasági hasznot húzó érdekköröket szolgál(na) ki. 

Az Európai Külpolitikai Tanács (ECFR) 12 európai ország lakossága körében végzett közvélemény-kutatást, hogy mit gondolnak az orosz-ukrán háború lehetséges kimeneteléről. A válaszadók 20 százaléka orosz, és mindössze 10 százaléka ukrán győzelmet valószínűsít. Ez azt jelenti, hogy az európai polgárok zöme sem hisz Ukrajna győzelmében. Ha Macron nem akarja hagyni Oroszország győzelmét, az beláthatatlan mértékű jövőbeni fegyverküldést és hosszasan elhúzódó háborút jelenthet.

2024. február 26-án a párizsi „Ukrajna konferencián” több európai kormányfő is elhatárolódott a szárazföldi csapatok küldésének gondolatától, még Donald Tusk is azt mondta, hogy Lengyelország nem tervezi csapatok küldését. A brit kormány közölte: „Azon a kis létszámú személyi állományon kívül, amely az ukrán fegyveres erők támogatására az országban tartózkodik, nem tervezünk nagyszabású bevetést”. (Ezzel a katonai személyzet egy kis csoportjára utalhattak, amely tanácsokkal látja el az ukránokat, de maga nem avatkozik be a háborúba.) Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője elmondta, hogy „Biden elnök mindig is egyértelművé tette, hogy nem fog csapatokat küldeni harci feladatokra Ukrajnába”. 

Scholz legfőbb prioritása, hogy elkerüljön mindent, ami azt a benyomást keltheti, hogy a NATO maga is részese a háborúnak. Bár a fegyverszállítmányok és Ukrajna nyílt támogatása nem épp ezt a célt szolgálja. Az orosz kormány szerint, ha a Macron által említett opció valósággá válik, akkor a NATO-konfliktus elkerülhetetlenségéről kell beszélnünk – mondta Macronra reagálva Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője.

Lengyelország a weimari háromszög pénteki találkozóján egyetértett a radikális francia tervekkel, amikkel Macron előállt, valamint Donald Tusk miniszterelnök és Andrzej Duda államfő washingtoni látogatásuk során felvetették a NATO-n belüli védelmi kiadások megemelését 2-ről 3 százalékra. Érdemes megjegyezni, hogy ez inkább a szövetség többi államának szólhat, hiszen, a gazdasági teljesítmény arányában Lengyelország jelenleg is többet fektet be a védelembe (közel a GDP 4 százalékát), mint bármely más NATO-tag. Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter elmondta, hogy Lengyelország kész akár 8 százalékra is megemelni a ráfordítás arányát.

Berlinben Macron békésebb hangnemet ütött meg szövetségeseivel szemben, és azt mondta, hogy a három ország elkötelezett Ukrajna támogatása mellett, „ameddig csak kell”, de „soha nem idéz elő eszkalációt”. Miért ellentmondásos ez a kijelentés, és van-e arra jogi lehetőség, hogy a három ország valóban támogassa Ukrajnát katonákkal vagy más módon?

Épp erre hívja fel a figyelmet a két világhatalom. Biden szerint a közvetlen konfrontáció a NATO és Oroszország között egy harmadik világháború veszélyét hordozza magában. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerint, ha a Macron által említett opció, miszerint nyugati katonák harcolnának az oroszokkal szemben, valósággá válik, akkor a NATO-konfliktus elkerülhetetlenségéről kell beszélnünk, ez pedig – ahogy korábban már hangsúlyozták – világháborúhoz vezetne.

A németek szemmel láthatóan készülnek a háború eszkalációjára: Bettina Stark-Watzinger (FDP) szövetségi oktatási miniszter jobban fel akarja készíteni Németország diákjait egy esetleges háborúra. Ennek érdekében ifjúsági tisztek látogatnak majd el az iskolákba, akiknek közvetlenül kell beszélniük a diákokkal, hiszen – ahogy a miniszter fogalmazott: „a fiataloknak ismerniük kell a szabadságot fenyegető veszélyeket, és tudniuk kell kezelni a veszélyeket”.

„A társadalom egészének jól fel kell készülnie a válságokra – a világjárványtól a természeti katasztrófákon át a háborúig” – mondta Stark-Watzinger a Funke médiacsoport lapjainak. A miniszter szerint, „a polgári védelem rendkívül fontos, az iskolákhoz is hozzátartozik. A cél a rugalmasságunk erősítése kell, hogy legyen.” Ennek érdekében szükségesnek látja, hogy polgári védelmi gyakorlatokat tartsanak az iskolákban. Stark-Watzinger úgy véli, tanulni lehetne a britektől, ahol „a katasztrófa-gyakorlat a mindennapi élet része”.

Karin Prien, a CDU szövetségi alelnöke és schleswig-holsteini oktatási miniszter szerint nem segít, ha megijesztik a lakosságot és különösen a fiatalokat. Ahogy fogalmazott, „a szövetségi kormány felelőssége, hogy a polgári védelem és a külső biztonság kérdéseivel foglalkozzon”. Jogilag nem kizárt, hogy a három ország támogassa Ukrajnát katonákkal vagy más módon, ezt a NATO szabályzata nem tiltja. (Korábbi példa: Irak, 2003, az USA és az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy lerohanja Irakot, míg a többi NATO-szövetséges nem csatlakozott ehhez, mivel ez egy „szabadon választott” háború volt.) 

Scholz szerint a vezetők megállapodtak abban, hogy Ukrajnának töltényeket vásárolnak a globális piacon, felpörgetik a termelést, és a befagyasztott orosz eszközökből származó váratlan nyereséget védelmi felszerelések finanszírozására használják fel a jövőben. Ez a lépés mondhatjuk, hogy még közelebb viszi a világot a harmadik világháborúhoz, ahogyan már ön is célzott erre?

Minden lépés, ami arra irányul, hogy több fegyver, töltény vagy bármilyen katonai eszköz kerüljön a harcban álló felek bármelyikéhez, közelebb viszi (elsősorban) Európát és (másodsorban) a világot egy harmadik világháborúhoz.

A német, a francia és a lengyel vezetés (Olaf Scholz, Emmanuel Macron és Donald Tusk) nem elég, hogy határozottan állást foglalt, és oldalt választott magának egy, a kontinensen zajló, véres háborúban, de a választott felet (Ukrajnát) támogatják is anyagi forrásokkal és fegyverekkel. Ez nyílt beavatkozást jelent a háborúba, ami végeredményként jobb vagy kevésbé rossz esetben a konfliktus elhúzódásához, rosszabb esetben pedig eszkalációhoz és – végső soron – a harmadik világháború kirobbanásához vezetne, ami a modern tömegpusztító fegyverek birtokában végzetes kimenetelű lenne.

Ukrajnába eddig is több mint 100 milliárd euró értékű katonai támogatás érkezett nyugati országokból az IfW Kiel Ukraine Support Tracker szerint 2022. február 24. és 2024. január 15 között. A legnagyobb katonai segélynyújtók:

• USA: 42,2 milliárd euró
• Németország: 17,7 milliárd euró
• Egyesült Királyság: 9,1 milliárd euró
• Dánia: 8,4 milliárd euró
• Uniós intézmények: 5,6 milliárd euró
• Hollandia: 4,4 milliárd euró
• Norvégia: 3,8 milliárd euró
• Lengyelország 3 milliárd euró
• Kanada: 2,1 milliárd euró
• Svédország: 2 milliárd euró

A magyar miniszterelnök március 15-i ünnepi beszédében a háborúpárti politikusokról is szólt. Elmondta: Magyarország nem megy háborúba. Miért fontos jelen körülmények között Orbán Viktor szilárd és határozott álláspontja?

Orbán Viktor március 15-i beszédében számos békepárti kijelentést tett, hangsúlyozta, hogy „mi nem megyünk háborúba”, illetve „nem tűrjük el, hogy [...] háborúba vigyék egész Európát. Mi itt, Budapesten ismerjük a háborút. Halottak százezrei, hadirokkantak, özvegyek, árvák, lerombolt hidak, bombatölcsérek, földönfutóvá tett emberek tízezrei. Egy emberöltő és egy nemzedék élete ment rá az utolsó háborúra. Magyarország csak a békével járhat jól. Nem kérünk a háborúból!”

Magyarország sajnálatos módon mindkét világháborúban részt vett, és mindkettőből vesztesként került ki, így – ahogy arra a miniszterelnök is rámutatott – mi pontosan tudjuk, mivel jár egy pusztító háború. Az I. világháborúban hazánk embervesztesége 530.000 és 660.000 fő közé tehető. Összesen az I. világháborúban hozzávetőlegesen 37 millió ember veszítette életét. A II. világháborúban hazánk embervesztesége 800.000 és 950.000 fő közé tehető, ha pedig a holokauszt áldozataival nézzük, akkor összesen a II. világháborúban hozzávetőlegesen 37 millió ember veszítette életét.

A legutóbbi, 2023 novemberében indult nemzeti konzultáció 6. kérdésében azzal kapcsolatban volt kíváncsi a kormány a magyar választók álláspontjára, hogy Brüsszel még több fegyvert küldene Ukrajnának. A lakosság az alábbi opciók közül választhatott:

• A – Fegyverszállítás helyett tűzszünetre és békére van szükség.
• B – Még több, uniós pénzből vásárolt fegyvert kell küldeni a hadszíntérre.

A népszuverenitás elve alapján minden (köz)hatalom forrása a nép. Ezt mondja ki Magyarország Alaptörvényének B) cikk (4) bekezdése is, mely szerint a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. A kormánynak tehát a népakaratot kell képviselnie, és a nemzet javát szolgálnia, ez pedig csak úgy történhet meg, ha – a választók kinyilvánított akaratának megfelelően – konzekvensen kiáll a béke mellett, és hangsúlyozza, hogy Magyarország nem akar háborúzni.

Ez eddig is a folyamatos támadásokkal szembeni ellenállást és emberfeletti munkát követelt a nemzeti kormánytól, de a magyarok támogatásával sikerülhet kimaradni egy újabb véres háborúból.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK