Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az Európai Tanács elnöke a Twitteren jelentette be, hogy Ukrajna és Moldova tagjelölti státuszt kapott az Európai Uniótól.
Ez egy történelmi pillanat, egy kulcsfontosságú lépés az Önök unióba vezető útján
– így fogalmazott Charles Michel a közösségi oldalán.
Gratulálok Volodimir Zelenszkij elnök úrnak és Maia Sandu elnök asszonynak, valamint Ukrajna és Moldova népének. Közös jövőnk van
– tette hozzá Michel a bejegyzésében.
Az ukrán elnök üdvözölte az Európai Unió lépését és azt a 27-ek történelmi döntésének minősítette. A moldvai elnök szintén nagy jelentőséget tulajdonított a határozatnak, de egyben úgy fogalmazott: tisztában van vele, hogy még sok munka és erőfeszítés áll országa előtt. A tagjelöltség ugyanis nem jelent automatikus tagságot, sőt azt sem, hogy rögtön elkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Brüsszel és a tagjelölt állam között.
Sandu egyben reményét fejezte ki, hogy a jövendőbeli uniós tagság több jólétet, lehetőséget és rendet hoz Moldovába.
Moldova és Ukrajna örülhet, Grúzia viszont lecsúszott a mostani tagjelöltségről. Ezen országgal kapcsolatban Charles Michel közölte:
az Európai Bizottság elismeri a csatlakozás perspektíváját, és Tbiliszinek kész is tagjelöltségi státuszt adni, amint "más prioritások" megoldódnak.
Gratulálok a grúz népnek. Ez egy történelmi pillanat az Európai Unió és Grúzia viszonylatában, Grúzia jövője az EU-ban van
– fogalmazott a Tanács elnöke. A V4NA azt írja, hogy a grúzok is nagyon szerettek volna az Európai Unió tagjelöltjei lenni. A napokban még tízezres tüntetés is volt az ország fővárosában. A demonstrálók azt követelték, hogy Grúzia is az EU tagja lehessen. Mint elhangzott: a nép eltökélt az európai választásában és a nyugati értékek iránt.
A szabadság, a béke, a fenntartható gazdasági fejlődés, az emberi jogok védelme és az igazság mindannyiunkat egyesítő értékek, amelyeket garantál az Európai Unióhoz való integráció
– írták közleményükben a szervezők.
Jelenleg hivatalosan hét ország rendelkezik európai uniós tagjelölti státusszal, ezek Szerbia, Montenegró, Albánia, Észak-Macedónia és Törökország. Mostantól pedig Ukrajna és Moldova is. Emellett két további állam, Koszovó, illetve Bosznia-Hercegovina már hosszabb ideje úgynevezett potenciális tagjelölt, hozzájuk csatlakozott Grúzia is.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az egyik legerőteljesebb támogatója volt Kijev tagjelöltségének.
Mint fogalmazott: az ukránok készek meghalni az európai jövőért. Hozzátette:
azt akarjuk, hogy velünk éljék meg az európai álmot.
Az Európai Bizottság vezetője a konfliktust és Oroszországot térdre kényszerítő brüsszeli bürokrácia radikális magját képviseli, és ennek értelmében kell értelmezni a hozzáállását, politikáját – hangsúlyozza a témával kapcsolatban Zoran Milivojević. A volt szerb diplomata szerint Ukrajna és Moldova uniós csatlakozásának támogatásának valójában geopolitikai és geostratégiai indokai vannak. Szavaiból az is kiolvasható, hogy azért támogatják, mert harcolnak az oroszok ellen.
Szemmel látható, hogy azért kerültek ezek az államok előnybe a többiekhez képest, mert az oroszokkal való frontvonal első sorában helyezkednek el. Az is látható, hogy Brüsszel számára a geostratégiai érdek fontosabb, mint a bővítés eddigi módszere vagy annak az alapjai akár
– nyilatkozta a szakértő. Milivojević szerint az EU valódi politika és stratégia helyett a Washington által diktált geopolitikai megoldásokat követi.
Az Európai Unió elsősorban egy gazdasági alapokon nyugvó projekt, a politika a háttérben kellene, hogy legyen. A politikát csak mint a gazdaság velejáróját kellene kezelni, nem pedig úgy, mint egy domináns részt a történetben. Ha így vizsgáljuk meg a jelenlegi helyzetet, akkor az Unió most nem a saját mélységekben nyugvó stratégiáját követi, melynek az alapértékei a béke és a gazdaság erősítése
– magyarázta a szakember. Zoran Milivojević úgy véli ez azt üzeni, hogy a Nyugat így szeretné meghatározni a jövőbeni határokat Oroszországgal, és tudatni akarja, hogy Ukrajnát és Moldovát saját érdekszférájának tekinti. Mint megjegyzi, Ukrajna nem az első ilyen eset az EU történelmében,
szerinte ugyanez volt a helyzet a románok és a bolgárok felvételénél is, pedig akkor is tudta mindenki, hogy ezen országok még nem készültek fel az uniós tagságra.
A nyugat-balkáni országai ezúttal sem tudtak konkrét lépéseket tenni az EU-ba vezető útjukon. Az albánok és az észak-macedónok nem kezdhették meg a csatlakozási tárgyalásokat, Szerbia esetében pedig nem nyílt újabb klaszter. A térség államainak vezetői Brüsszelben tartottak sajtótájékoztatót - írja a V4NA. Aleksandar Vučić elmondta: Belgrád erőteljes támogatásáról biztosította a macedónok és az albánok csatlakozási tárgyalásainak megkezdését. Dimitar Kovacsevszki észak-macedón kormányfő éles kritikát fogalmazott meg Brüsszellel szemben. Mint kiemelte:
az EU először teljesítse korábbi ígéreteit, csak azután adjon új feltételeket. Edi Rama albán kormányfő pedig aláhúzta: sajnálja, hogy még mindig csak vendégként tekintenek rájuk Európában.
Aleksandar Vučić szerint az észak-macedónok és az albánok megérdemlik, hogy megkezdhessék a csatlakozási tárgyalásokat, ám sajnálatát fejezte ki, hogy mégsem lett belőle semmi. Aláhúzta: mindkét ország teljesítette az ehhez szükséges feltételeket. Szerbia és az EU viszonyáról szólva elmondta: az év első 4 hónapjában 30 százalékkal nőtt a kereskedelmi forgalom Szerbia és az EU között, és háláját fejezte ki, amiért az Unió vezetői támogatásukról biztosították országa integrációját. Megjegyezte azonban, hogy ismét érezhető volt a nyomásgyakorlás, amiért Belgrád nem vezetett be szankciókat Moszkvával szemben. Mint fogalmazott: nem fogja bizonygatni senki előtt sem, hogy miért teszi Belgrád azt, amit tesz. Szerbia a saját érdekei mentén politizál – mondta.
A hozzám eljutó statisztikák szerint 2.629 cikk jelent meg az európai sajtóban, amely arról szól, hogy az oroszok Ukrajna elleni támadása után Szerbia veszélyt jelent az egész régióra, és veszélyezteti Boszniát és Koszovót. Na, ehhez képest nem történt semmi
– nyilatkozta a szerb elnök, aki hozzátette, hogy ennek ellenére senki nem kért a szerbektől bocsánatot. Vučić a Nyitott Balkán kezdeményezést dicsérte Brüsszelben is. Elmondta: az albánok, a szerbek és az észak-macedónok együttműködése sok jót hozhat a térségnek. Azt azért hozták közösen létre, hogy a régióról gondoskodjanak. Tagadta viszont azokat az állításokat, miszerint a kezdeményezés Orbán Viktor magyar kormányfő vagy Vlagyimir Putyin orosz elnök ötlete lenne, sőt úgy fogalmazott, hogy Putyinnal erről soha nem is beszélt.
Az albán miniszterelnök sajnálatát fejezte ki az EU-ban kialakult helyzetért, és reményének adott hangot, miszerint a Nyugat-Balkán államai segíthetnek Brüsszelnek. Hozzátette:
Tirana nyolc éve arra vár, hogy megkapja a csatlakozási tárgyalások megkezdésének dátumát, de hiába. Jelenleg a bolgárok jelentik az akadályt, de szerinte ennél mélyebben vannak a probléma gyökerei, inkább arról van szó, hogy az Unió belefáradt a bővítésbe.
Nem várunk Godot-ra, nagyon sajnálom azokat az embereket, akik ezelőtt még optimisták voltak. Én nem gondoltam, hogy valami változni fog. El kell kezdenünk Európa szellemiségének újraélesztését a régióban
– mondta az albán miniszterelnök. Rama egyben aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy
sem a pandémia, sem a háború nem tudta egységbe hozni az európai államokat.
Az albán vezető támogatásáról biztosította Emmanuel Macron ötletét, miszerint egy Európai Politikai Közösséget kellene létrehozni. Ebben a társaságban olyan országok vennének részt, amelyek hasonlóan gondolkodnak. Itt nem feltétel az uniós tagság, így akár a kilépett britek is benne lehetnek. Edi Rama ezzel kapcsolatban azt mondta: nem baj, ha más emeleteken lakunk az európai házban, de legalább a nappaliban találkozhassunk.
Történelmi nap, de negatív kontextusban
– így reagált a brüsszeli döntésre az albán miniszterelnök. Hozzátette:
gyalázatos és szégyenteljes az Unió viselkedése. Ez nem más, mint egy bővítéssel való hitegetés.
Az észak-macedón miniszterelnök Dimitar Kovacsevszki a sajtótájékoztatón bírálta az EU-t a remélt előrelépés elmaradása miatt, és azt mondta, ami történt, komoly csapást jelent az EU hitelességére nézve. Közölte, hogy sem országa, sem Albánia csatlakozása nem késlekedhet egyetlen uniós ország, Bulgária ellenállása miatt. A Nyugat-Balkán-EU csúcsot követő napon egyébként a bolgár parlament zöld fényt adott a kormánynak, hogy vonja vissza az észak-macedónok csatlakozási tárgyalásainak megkezdésére a vétóját. A döntés értelmében Szófia elfogadja a francia elnök rendezésre vonatkozó javaslatát. A mostani határozat értelmében a bolgárok már nem lehetnek akadályai annak, hogy elinduljanak a csatlakozási tárgyalások Észak-Macedónia, Albánia és Brüsszel között. Ezzel a következő hónapokban feloldódhat a 2020 novembere óta tartó blokád.
Srđan Graovac, a szerbiai Társadalmi Stabilitási Központ munkatársa azt mondja,
egyértelmű, hogy az EU-ban nincs stratégia a Nyugat-Balkánnal kapcsolatban, sőt egyenesen káosz uralkodik a kérdésben.
Brüsszelben egyáltalán nem tudják mit tegyenek ezzel a térséggel. Ebben semmi stratégia nincs, a döntéseket pedig ad hoc hozzák, attól függően, hogy éppen milyenek a körülmények. Az EU egyre inkább úgy néz ki, mint egy hajó a viharos tengeren, amelyet a hullámok irányítanak, néha jobbra, néha balra. Ami jelenleg Ukrajna európai integrációjával történik az azt bizonyítja, hogy a csatlakozás gyorsasága politikai döntések sorozatától függ, nem pedig az előre meghatározott kritériumok teljesítésétől.
Erre válaszul a Nyitott Balkán kezdeményezés résztvevői úgy döntöttek, hogy közösen határoznak arról, hogy egyáltalán részt vesznek-e a brüsszeli csúcson, majd közösen is léptek fel ott. Graovac szerint ez nagyon fontos a térség államainak szempontjából. Mint fogalmazott, ez azt bizonyítja, hogy
Belgrád, Szkopje és Tirana nem csak gazdaságilag működik együtt, hanem politikai ügyekben közösen tud érdeket érvényesíteni.
Ez figyelmeztetés Brüsszelnek is, hogy a régió országai nem tudnak végtelen időkig várni, és nem akarnak csak az EU akaratától függeni, hanem kezükbe veszik a sorsuk irányítását – hangsúlyozta az elemző. De mi is kell ahhoz, hogy egy ország az EU tagja legyen? – teszi fel a kérdést a V4NA. Erre a kérdésre keresik a választ azon országok, amelyek már régóta a bebocsátását várják. Ezek elsősorban a múlt század 90-es éveit megszenvedő nyugat-balkáni államok, amelyek a testvérháború lezárását követően az EU-ban látják a jövőt és a békét. Brüsszel elsődleges elvárása eddig a jószomszédi viszony kialakítása volt, és többször is elhangzott az uniós döntéshozók részéről, hogy meglévő konfliktust nem szeretnének az EU-ba vinni. Éppen ezért a Balkán országai a béke és stabilitás eszméjét tűzték a zászlajukra. A szerb belügyminiszter Ukrajna tagjelölti státuszára reagálva elmondta: amennyiben az a feltétel, hogy valakivel háborúzzunk csak azért, hogy felgyorsuljon az uniós integráció, akkor Szerbia köszöni szépen, de nem kér belőle.
Az Európai Unió úgy döntött, hogy a továbbiakban nem tesz úgy, mintha mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznának, akik csatlakozni akarnak ehhez a szervezethez. Ukrajna annak ellenére lett tagjelölt, hogy nem teljesíti a balkáni országokra oly gondosan alkalmazott normákat. Leküzdötte a több évtizedes nyomást, zsarolást és bürokráciát, nem kellett lépéseket tenni a korrupció elleni küzdelemben, az igazságszolgáltatás vagy a gazdasági reformok kritériumainak teljesítésével, és nem kell tárgyalnia a háborús bűnöket megállapító bíróságokkal való együttműködésről. A háborúban való részvétel elég volt a tagjelöltséghez, bele sem merek gondolni, hogy mi lesz a feltétele az eljárás lezárásának. Remélem, Moldovának nem kellett megígérnie a háborút, és becsületszóra hagyták jóvá a tagjelölti státuszát, harci kötelezettség nélkül. Ha a tagfelvétel vagy a csatlakozási folyamat megindulásának döntő kritériuma az, hogy az ország háborúban álljon, akkor Szerbia 1999-ben megkezdhette volna a tárgyalásokat. Úgy tűnik azonban, hogy az ilyen szabályok nem vonatkoznak a NATO által bombázottakra, az Európai Unióhoz való gyors csatlakozáshoz Oroszországgal kell összeütközésbe kerülnie. Tegnapig az EU nem volt katonai szövetség, és a hadiállapot sem volt feltétele a tárgyalások megkezdésének, de most azt látjuk, hogy ez döntő. Ha Szerbia gyorsabb előrehaladásának feltétele az Európai Unió felé az lenne, hogy háborúzzon valakivel, akkor köszönöm, nem éri meg. Sok szerencsét kívánok Ukrajnának. Észak-Macedóniának és Albániának pedig azt kívánom, hogy senkivel ne kelljen háborúba szállniuk az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások megkezdéséért
– mondta Aleksandar Vulin szerb belügyminiszter arra reagálva, hogy Ukrajna és Moldova megkapta a tagjelölt státusz. A balkáni államok a békés együttélést választották az elmúlt két évtizedben. Ennek része volt a Nyitott Balkán kezdeményezés, melynek részesei Szerbia, Albánia és Észak-Macedónia. A három állam arra törekszik, hogy még a csatlakozás előtt összekapcsolódjanak az uniós értékek mentén a szabad mozgás és áruforgalom lehetővé tételével. Így mire az Unió tagjai lesznek, megtanulják értékelni ennek jelentőségét. Ezzel kapcsolatban már konkrét eredmények is láthatók. Ilyenek például a roaming díjak eltörlése, vagy a könnyített, személyi igazolvánnyal történő határátkelés.
Ezek az eredmények azonban úgy tűnik, eltörpülnek az ukrajnai helyzet mellett, s minden figyelem Kijev integrációjára irányul, szemben ezekkel az államokkal
– mondja Suzana Grubješić. A belgrádi Külpolitikai Központ munkatársa a szerb Blic napilapnak azt nyilatkozta: az EU fókuszában Ukrajna, Moldova és Grúzia van.
Az viszont, hogy valaki tagjelölt lesz, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ország hamarosan az Unió teljes jogú tagja lehet. Erre jó példák azok az országok, amelyek már évtizedek óta várnak az integrációra.
Szerbia uniós csatlakozásának folyamata több mint egy évtizede húzódik – az ország még 2009 decemberében nyújtotta be kérelmét, 2012-ben kapta meg a tagjelölti státuszt. Eredetileg 35 csatlakozási fejezetet határoztak meg, melyeket azóta – az új módszertan bevezetésével –, klaszterekbe osztottak. A módosított metodológia célja, hogy lendületet adjon a csatlakozási folyamatnak, és a reformok megvalósításának. A témakörök több mint felét már megnyitották.
A Szerbiáról szóló uniós országjelentések évek óta nem mutatnak jelentős előrehaladást. A legtöbb kritikát továbbra is a jogállamiság és a sajtószabadság állítólagos hiánya kapja.
A friss dokumentum pedig már újabb feltételeket is megfogalmazott, ezek pedig a kölcsönös elismerés Koszovó ügyében és a szankciók bevezetése Oroszországgal szemben. Olyan feltételek ezek, melyekről korábban nem volt szó. Ugyanakkor pozitívumot alig találni az EP Külügyi Bizottsága által nemrégiben elfogadott dokumentumban, csak a szokásos szólam tér vissza: Szerbiának az EU-ban a helye.
Szerbiával szemben az orosz-ukrán konfliktus kiéleződése óta folyamatosan nő a nyomás, hogy szakítsa meg az oroszokkal való jó viszonyát, és vezessen be szankciókat Moszkvával szemben. Erre Belgrád nem hajlandó, mondván az ország energiafüggősége és a tradicionális barátság ezt nem engedi meg
– írja a portál. Hozzáteszik: Szerbiával együtt emlegetik az uniós úton Montenegrót. A kis balkáni ország 2008-ban nyújtotta be a csatlakozási kérelmét, majd 2010-ben lett tagjelölt. Meg is kezdhette a csatlakozási tárgyalásokat, de tíz évvel később sem tudta azt lezárni.
Még mindig céldátum nélkül próbál a brüsszeli elvárásoknak megfelelni.
Podgoricának nincs túl sok konfliktusa a környező államokkal, legalábbis a többiekhez képest. Az alig több mint 600 ezres lakosú miniállam gazdasági növekedése is elég gyors. Montenegró arról is ismert, hogy 2002 óta hivatalosan az euró náluk a fizetőeszköz, de az uniós szervek beleegyezése nélkül, egyoldalúan használja a közös valutát. A turizmusa is fejlett, sokak szerint a legnagyobb hibája a földrajzi fekvése, ugyanis a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és az albánok közé betagozódva próbál érvényesülni.
A szerbek mellett az albánok és az észak-macedónok is évek óta várakoznak az Unió előszobájában. Ők még a csatlakozási tárgyalásaikat sem kezdhették meg. Szkopjénak az uniós feltételeknek kellett megfelelni, majd a görögök miatt nevet is változtatott az ország, legutóbb pedig a bolgárok támasztottak teljesíthetetlennek tűnő követeléseket. Ez a sakkban tartás odáig vezetett, hogy
a hétvégén már százezres tüntetést tartottak az ország fővárosában.
A helyi legerősebb ellenzéki párt vezetője azt mondta a megmozduláson, hogy amennyiben elfogadnák a bolgárok követeléseit, miszerint az alkotmányba foglalják a helyi bolgár kisebbség jogainak védelmét, az a nép „elbolgárosodásához" és az asszimilációhoz vezetne.
Törökország az Európai Unióhoz való közeledési igényét már a múlt évszázadban jelezte: az Európai Tanács 1999. decemberi helsinki ülését követően kapta meg a tagjelölti státuszt. A folyamat azonban már azt megelőzően vészesen lelassult, hogy egyáltalán megindult volna: a Tanács ugyanis csak 2004. decemberében határozott úgy, hogy Törökország elegendő mértékben teljesíti a csatlakozási tárgyalások megnyitására vonatkozó kritériumokat, a tárgyalások pedig csak újabb egy év elteltével, 2005. októberében kezdődtek el.
Azóta 17 év múlt el, Törökország pedig továbbra sem tagja az EU-nak.
Hogy mivel telt el ez az időszak? Az első években a lassú, „fejezetnyitogatós" időszak zajlott, a szokásos uniós retorikával fűszerezve: „új lendületet adni a csatlakozási folyamatnak", „gyakoribb és jobban strukturált találkozók", „magasabb szintű párbeszéd" és hasonlók. 2017-től kezdődően azonban komoly kritikák léptek fel Törökországgal kapcsolatban az Európai Tanács ülésein, mondván Törökország folyamatosan jogellenes tevékenységeket végez a Földközi-tenger keleti térségében és az Égei-tengeren. Az EU álláspontja szerint ugyanis a törökök szénhidrogén-kitermelést célzó fúrási tevékenységeket folytattak Ciprus közelében.
A hivatalos kommunikációban azonban továbbra is megmaradt a korábbi álláspont, vagyis hogy „az EU-nak stratégiai érdeke együttműködésen alapuló és kölcsönösen előnyös kapcsolatot kialakítani Törökországgal,... továbbra is nyitva kell tartani az EU és Törökország közötti kommunikációs csatornákat."
Tavaly októberben, amikor az Európai Bizottság elfogadta az EU bővítéséről szóló, 2021. évi jelentéscsomagját, ismét kiemelték, hogy Ankara az Európai Unió kulcsfontosságú partnere olyan alapvető területeken, mint például a migráció, a terrorizmus elleni küzdelem, a gazdaság, a kereskedelem, az energia és a közlekedés. Ugyanakkor éles kritikával illették a jogállamiság, az alapvető jogok és az igazságszolgáltatás függetlenségének helyzetét. Ezekkel kapcsolatban folyamatos romlásról számoltak be. Az értékelésben az olvasható, hogy
Törökország csatlakozási folyamata a demokrácia súlyos hiányosságai miatt megrekedt.
Emellett egy olyan megállapítást is tettek, mely szerint Ankara már „nem gondolja komolyan" a reformok megvalósítását. Törökország uniós csatlakozása jelentősen növelné és erősítené az Unió védelmét. Erre korábban már a magyar miniszterelnök is rámutatott, aki elsősorban a migrációs helyzet kapcsán emelte ki a törökök által nyújtott védőgyűrű szerepét, de egészségügyi, gazdasági és energetikai szempontból is fontosnak ítélte meg az Ankarával való együttműködést.
Bosznia-Hercegovina 2016. február 15-én nyújtotta be az uniós tagság iránti kérelmét. A Bizottság – a helyzet hosszas értékelését követően –, 2019. májusában 14 fő prioritást határozott meg, amelyeket az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése érdekében az országnak végre kell hajtania. A jogállamiság és választási reform rendezése, az elítélt háborús bűnösök dicsőítésének befejezése – egyebek mellett ezeknek a feltételeknek kellene megfelelnie az országnak. Bosznia törekvéseivel azonban nem elégedett az Európai Unió:
Arra is biztatom Bosznia-Hercegovinát, hogy növelje összehangoltságát a közös EU-s kül- és biztonsági határozatokkal. Sajnálom, hogy ennek az összehangolásnak a mértéke csökkent az idei év első hónapjaiban. Ez minden bizonnyal nincs összhangban azzal a törekvéssel, hogy Bosznia az Európai Unió tagjelöltje legyen
– mondta Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője tavalyi, szarajevói látogatása kapcsán. Az uniós aggodalom részben Milorad Dodik szerepe miatt alakult ki. A boszniai államelnökség szerb tagja ugyanis szerintük
megbontja a három nemzetiség egyensúlyát, és egyfajta külön boszniai szerb intézményrendszer létrehozására tesz kísérletet.
(Bosznia két entitásból áll: a bosnyákok és horvátok alkotta Bosznia-hercegovinai Föderációból és Szerb Köztársaságból. A viszonyokat és az érzékeny államberendezést az 1995-ös daytoni békeszerződés fektette le.)
Potenciálisan tagjelölt ország még Koszovó, melynek kapcsán a boszniainál is összetettebb a helyzet.
Koszovó 2008-ban kiáltotta ki egyoldalúan függetlenségét, Szerbia azonban továbbra is déli tartományaként tekint rá. Az Európai Unió 27 tagállamából 22 ismeri el a függetlenséget, vagyis még EU-n belül sem teljes az egyetértés. Pristina eddig csak a stabilizációs és társulási megállapodást írta alá Brüsszellel, a hivatalos csatlakozási kérelmet a tervek szerint az év végéig adnák be.
Európa a sorsunk, Európa a jövőnk
– fogalmazott nemrégiben Albin Kurti koszovói miniszterelnök. A koszovói állampolgárok egyébként még mindig csak vízummal tudnak belépni az EU területére.
