Mondjuk az irataikat általában valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egytől-egyig elvesztették.
Ki érti ezt?
A valóság persze egészen más volt; a húszas éveik elején járó fiatalemberekről viszonylag gyorsan kiderült, hogy nem annyira Damaszkusz egyetemeiről menekültek Európába, hanem a Közel-Kelet más országaiból, olyan helyekről, ahol nincs háború, és ahol kevéssé becsülik meg az írás és az olvasás tudományát, így aztán nem is annyira veszik komolyan, hogy a gyerekeiket megtanítsák az ilyen bonyolult dolgokra. (A többség egyébként a gyerekét meg a feleségeit - figyelem: indokot a többes szám - is otthon hagyta.)
Mostanára az is világos lett, hogy a migránsok jelentős része a munkától is idegenkedik, a derék németek, bárhogy is igyekeznek, nem igazán tudják az Afganisztánból és Irakból érkezett fiatalokat bevezetni a munka világába.
De az is világossá vált, hogy bizonyos dolgok - mármint a munkában járáson kívül - is roppant mód felzaklatják a honfoglalókat.
A teljesség igénye nélkül; nem kedvelik, ha iskolai menzákon disznót szolgálnak fel, ha kereszt van a falakon, ha megszólal egy bátortalan harang, vagy ha olyan hölgyekkel kénytelenek összefutni az utcán, akik nincsenek nagy fekete zsákokba bugyolálva.
Mondjuk kivillan a bokájuk.
A nyilvános alkoholfogyasztás sem tetszik Allahnak, így nekik sem, ezért számos kerületben sharia-rendőrök járőröznek, és minden részletre kiterjedő verésben részesítik a részegeskedő gyaur kutyákat.
És persze ott van mèg a bűnözés emelkedése, a szilveszteri fogdosós, erőszakolgatós bulikák, vagy a több száz emberéletet követelő terrorcselekmények.
A liberális progresszió a fentebb részletezett nyilvánvaló okok és jelenségek miatt elbukta a migrációról és a migránsokról szóló politikai vitát, és vadul elkezdte átírni a múltat, a jelent és a jövőt; nekiálltak a kizárólag a fideszes politikusok fejében létező migránskvótáról hazudozni, arról, amit szerintük soha senki nem akart bevezetni.
A mai döntésből látjuk, hogy megint nem mondtak igazat.
A bejelentés azért is roppant káros - túl azon, hogy a szuverenitásunkat veszélyezteti -, mert egy nyilvános meghívóval ér fel.
A Közel-Keleten vagy Észak-Afrikában várakozó tömegek egy ilyen döntés hallatán azonnal taxiba vagy hajóra pattannak és haladéktalanul elindulnak hont foglalni illetve szerencsét próbálni; teljesen nyilvánvaló, hogy már ma tíz- és százezrek fognak útra kelni.
Ami minden bizonnyal örömmel tölti el a brüsszeli és a magyarországi baloldali politikusokat, minket viszont a legkevésbé sem tesz boldoggá.
Aggódva és dühösen figyeljük az eseményeket.