Apáti Bence: Akik inkább Geszti Péter himnuszkájára szeretnek ünnepelni

2018. augusztus 20. Tüzijáték
Vágólapra másolva!
Apáti Bence írása az Origónak.
Vágólapra másolva!

Rövid az a fránya választói emlékezet, - az olvasói kicsit hosszabb -, épp ezért talán nem akkora baj, ha időről időre felelevenítjük, hogy a balliberális sajtómunkások milyen válogatott baromságokkal hergelték az olvasóikat.

Most épp kicsit alábbhagyott a tiltsuk be a tűzijátékot című kommunista prolihergelés, de három héttel ezelőtt még ez volt a haladó újságírók egyik legfontosabb üzenete.

Mert micsoda dolog az, hogy míg szegény, ártatlan, kedves, az ott élő magyar kisebbséget végtelen szeretettel, pihe-puha paplanként dédelgetve körülölelő ukránokat megtámadta Putyin, addig mi, magyarok itt vidámkodunk, ünnepelgetünk, dajdajozunk.

Meg rakétázgatunk ugye, amibe pedig szegény földanya fog zokogva belepusztulni.
Füstölni csak a momentumosoknak szabad, Fekete-Győr például nyugodtan ejtegethet füstgránátokat, a diktatúra elleni füsteregetés minimum bocsánatos bűn.
De inkább erény.

Na, de ott tartottunk, hogy annál ízléstelenebb dolgot, minthogy valaki vidáman ünnepel vagy boldog, netalán érzéketlen módon egy óvatlan pillanatban mosolyra húzza a száját, amíg az amerik... pardon az ukránokat egy háborúban ölik, nos, ilyet el sem lehet képzelni.

Tisztességes demokrata ilyen szörnyű időkben nem ünnepel, nem vidám, még csak nem is mosolyog, ha pedig hasonlót lát vagy tapasztal, akkor köp egy hegyeset, majd haladéktalanul petíciókat kezd el fogalmazni, végül kiírja a Facebookra, hogy már megint szégyelli, hogy magyarnak született, és azonnal elköltözik egy másik, sokkal demokratikusabb országba.
Mondjuk, Romániába.

Sajnos a posztokban megfogalmazott fenyegetések a legritkább esetben valósulnak meg, de az ember amíg él, remél; talán majd 2026-ban.
Tehát hogy világos legyen!
A Telex és a 444 szerint azért üdvözlendő, ha valamelyik vidéki polgármester lemondja az augusztus 20-ai tűzijátékot, mert az orosz-ukrán háború alatt randa dolog önfeledten ünnepelgetni, mulatozni, bolondozni, boldognak lenni.

Nem akarok igazságtalan lenni, természetesen nemcsak ez, de az a végtelenül demagóg érv is rendre elő szokott kerülni, hogy az ünnepség sok pénzbe kerül.
Szerintem egyrészt nincs olyan, hogy sok pénz, ha az államalapításunkat ünnepeljük, másrészt Gyurcsányék a legnagyobb bűzölgő gazdasági kakiban is elköltöttek egy csomó pénzt a tűzijátékra.
Még egy kevéssé ismert tény következik.
A kommunistákról és a bolsevikokról azt talán mindenki tudja, hogy ápolatlanok és orrfacsaró bűzt árasztanak magukból, ezért is szokták őket úgy hívni, hogy mocskos, büdös kommunisták; de azzal a ténnyel kevesebben vannak tisztában, hogy a tűzijáték betiltását, illetve elhalasztását a mocskos-büdös kommunisták nem most kezdték el követelni, a Népszava szerint például a szociáldemokraták már 1931-ben és 1937-ben is hisztiztek miatta és sokallták az árát.
A pénzt pedig, amibe került, szívük szerint elosztogatták volna.

Ha ők lövöldöznek rakétákat, az persze más tészta, de ők nem is szokták visszataszító nemzeti mázzal leönteni a rendezvényeket, nem használnak magyar(kodó) zászlókat, inkább az elfogadásra, a nyitottságra, a haladásra, a toleranciára és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartására szokták felhívni a bunkó magyarok figyelmét.

Példának okáért emlékezzünk vissza 2005. augusztus 20-ára!
Akkor egy, a baloldal által körbeudvarolt énekesnő dalolta el Geszti Péter toleráns, nyitott és progresszív új magyar himnuszát a tűzijáték előtt.
Vagy után.
Mindegy is.
Amikor viszont a jobboldal rendezne tűzijátékot, akkor elindul a menetrend szerinti hiszi, most épp, ahogy fentebb írtam, a háború miatt.
Csakhogy nemrégiben volt már egy habos-babos, flitterekbe és csillámba fullasztott vidám Pride is, most meg zajlik a Sziget. Ahol mindenki önfeledten táncol, bulizik, mosolyog, úgymond élvezi az életet.
Pedig háború dúl most is a szomszédunkban.
Többek közt a Telex is kivonult, ott mulatozik jelenleg is szinte a teljes szerkesztőség.
(És egészen biztosan a 444-es örökifjak is a Szigeten vannak.)
Teszik ezt, gondolom, igen vidáman, nagyokat nevetve.
Időnként még a garatra is biztosan felöntenek.
Nem pedig egy sarokban zokognak a szegény, megtámadott és megölt ukránok miatt, hanem táncolnak meg kacagnak.
Vidámak.
Jókedvűek.
Csak azt a randa, magyarkodó államalapítást érzéketlenség megünnepelni.
Csak augusztus huszadikán tilos boldognak lenni.
Legalábbis a mocskos, büdös kommunisták szerint.