Brüsszel háborús helyzetben is jelentés-alapú ideológiai hadviselést folytat

EP plenáris ülés Sargentini jelentés
Strasbourg, 2018. szeptember 12. Az Európai Parlament képviselői szavaznak a Sargentini-jelentésről a parlament plenáris ülésén, Strasbourgban 2018. szeptember 12-én. A képviselők a magyar jogállamisági helyzetről szóló különjelentést 448 igen szavazattal, 197 ellenében, 48 tartózkodás mellett fogadták el. (MTI/EPA/Patrick Seeger)
Vágólapra másolva!
A válságok korát éljük, a koronavírus-járvány terjedését ugyan visszaszorítottuk, de továbbra is jelen van, az Európai Unió keleti határánál pedig több mint négy hónapja háború dúl. A kontinens polgárainak soha nem látott nyersanyag- és energiaválsággal kell szembenézniük, amelyek pragmatikus, gyors és határozott döntéseket kívánnak meg a politikusoktól, valódi problémák terén azonban Brüsszel továbbra sem hajlandó feladni a konzervatív vezetésű, a nyílt társadalmak eszmerendszerét elutasító országokkal szemben folytatott ideológiai hadviselést. Judith Sargentini utódja, a független-objektivitással elvétve sem vádolható Gwendoline Delbos-Corfield jegyzi a legfrissebb, de ugyanakkor régi, pontról pontra tényszerűen cáfolható állításokat tartalmazó jelentést, ami hazánk elmúlt négy évét próbálja liberális szemüvegen keresztül bemutatni. A baloldali többségű Európai Parlament ezen véleményekre hivatkozva próbál nyomást helyezni az uniós döntéshozókra, hogy vonjanak meg – egyébként jogszerűen járó – forrásokat Magyarországtól - áll a Századvég elemzésében.
Vágólapra másolva!

2017. május 17-én fogadta el az Európai Parlament (továbbiakban: EP) azt a hazánkat elítélő állásfoglalást, miszerint Magyarországon fennáll az Európai Unióról szóló szerződés (továbbiakban: EUSZ) 2. cikkében foglalt értékek súlyos megsértésének egyértelmű veszélye, ami pedig indokolja az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás megindítását.

Európai Parlament parlament plenáris ülésterme. Forrás: MTI/EPA/Patrick Seeger

Az EP az állásfoglalásában felkérte az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot (továbbiakban: LIBE), hogy készítsenek el egy, a magyar jogállamiság helyzetét bemutató különjelentést, amivel Judith Sargentinit bízták meg. Az úgynevezett Sargentini-jelentés végleges szövegét 2018. június 25-én fogadta el a szakbizottság, a megszületett dokumentum pedig máig az európai kettős mérce Magna Chartájaként értelmezhető.

Ezen riport negyedik évfordulója szolgáltatott apropót a francia zöldpárti Gwendoline Delbos-Corfieldnak, hogy az EP elé vigye az előterjesztését, amely – az objektivitás kritériumát mellőzve – számba veszi az elmúlt négy év magyarországi történéseit. A riport arra próbál rámutatni, hogy számos területen romlott a magyar jogállamiság helyzete a Sargentini-jelentés óta. A megfogalmazott vádak azonban nincsenek korrelációban a valósággal.

Az új előterjesztés kevés nóvuma közül, amikkel jelentkezik a Judith Sargentini nevével fémjelzett kvázi-vádirathoz képest, az egyik „a veszélyhelyzet határozatlan ideig történő meghosszabbítása" állítás, ami a koronavírus-járvány magyarországi első hulláma alatt hatályos, a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény 3. § (2) bekezdése és 8. §-a alapján cáfolható.

Judith Sargentini Forrás: © European Union 2019 - Source : EP/Jan Van De Vel

Az idézett jogszabályhelyek értelmében, az Országgyűlés a veszélyhelyzet megszűnését megelőzően a felhatalmazását visszavonhatja, illetve e törvény hatályvesztéséről a veszélyhelyzet megszűnésével az Országgyűlés dönt. Vagyis a kormány korántsem kapott korlátlan és határozatlan idejű felhatalmazást, a „felhatalmazási törvény" felemlegetése is csak a balliberális lejárató propaganda része volt, valójában a legerősebb hatalom végig a parlamentnél volt, a végrehajtó hatalom pedig kizárólag a veszélyhelyzet megszűnéséig bírt bizonyos többletjogosítványokkal, amik kizárólag az eredményesebb védekezést szolgálták.

Gwendoline Delbos-Corfield még a saját politikai közösségéhez mérten is abszurd megállapítást tett, miszerint a számos médiumot magában foglaló Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) szűkítette a független sajtó mozgásterét és a polgárok objektív információkhoz való hozzáférését. Még a liberális világnézeten belül is a radikális szárnyat képviseli az, aki szerint többszáz sajtóorgánum egyidejű jelenléte szűkíti a független média mozgásterét és gátolja az emberek információhoz fűződő jogát. Valójában csak azt nem hajlandó elfogadni a nemzetközi baloldal, hogy van még Európában olyan ország, ahol valóban létezik sajtószabadság, és ahol az emberekhez nem csak egy ideológiailag irányba állított vélemény ér el.

Gwendoline Delbos-Corfield Forrás: © European Union 2019 - Source : EP/Michel Christen

A nyílt társadalmak fogalomrendszerében a média és a civil szervezetek viszonyában a „baloldali" és a „független" jelzők ekvivalens kifejezésekként szerepelnek, és mivel Magyarországon a sajtó helyzetét az egészséges pluralizmus jellemzi, így a szélsőséges ideológiák követői a magyar médiaviszonyokat képtelenek a valóságnak megfelelően interpretálni. A véleménynyilvánítás szabadságát, amely első generációs alapjognak részét képezi a szólás- és sajtószabadság is, Magyarország Alaptörvényének IX. cikk (1)-(2) bekezdései deklarálják, melyek szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, illetve Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. Hazánkban a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól külön jogszabály (Smtv.) rendelkezik, melynek 4. § (2) bekezdése kimondja, hogy a sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre is.

A friss jelentés kifogásolja, hogy törvényeket és Alaptörvény-módosításokat – az előadó állításai szerint – előzetes nyilvános konzultáció nélkül fogadnak el, valamint, hogy az áprilisi parlamenti választásokat nem egyenlő versenyfeltételek mellett rendezték meg. Mindkét állításban erős kognitív disszonancia jelei mutatkoznak. A kormány a szignifikáns normaalkotásokat megelőzően rendre nemzeti konzultációt folytat, amelyen milliók vesznek részt, és amelyet kizárólag azok támadnak, akik az „előzetes nyilvános konzultációt" hiányolják. 2022. április 3-ig csak azt lehetett hallani a baloldaltól, hogy – predesztinálva a választási győzelmüket – leváltják a kormányt, és – a jogállamiság elvárásainak mérsékelten sem megfelelve – feles többséggel is alkotmányozni fognak. A választások után éles fordulatot vett az ellenzéki kommunikáció, és a biztos győzelem visszatérő motívumát a „Fidesznek lejtő pálya" és az „előre elcsalt választás" váltották fel.

A zöldpárti EP-képviselő már az április választásokat követő egy hónapon belül benyújtotta az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően az unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (C9-0000/2022 – 2018/0902R(NLE)) szóló időközi jelentés tervezetét (továbbiakban: időközi jelentés), amelyben hazánk anyagi és morális értelemben vett elmarasztalását kérte, amiért – szerinte – Magyarországon sérülnek az emberi jogok, és 2018 óta a helyzet ezen a téren tovább romlott.

Az ideiglenes jelentés ugyanazokat, a már-már klisészerű, jogszabályok és joggyakorlat által könnyedén cáfolható vádakat fogalmazza meg hazánkkal szemben, vagyis hogy magas szintű a korrupció, komoly anomáliák mutatkoznak az alkotmányos és a választási rendszer működésében, valamint nem érvényesül a véleménynyilvánítás, a tudományos élet és a vallás szabadsága. Ezen állításokkal szemben a viszonválaszért elég csak a nemzeti alapokmányunkig nyúlni, amely sokkal hatásosabb védelmet biztosít az állampolgároknak, mint számos nyugati alkotmány.

Az Alaptörvény VII. cikke rendelkezik a vallásszabadságról, melynek (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. A (3) bekezdés deklarálja a szekularizációt, illetve a vallási közösségek önállóságát. A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról 2011. évi CCVI. törvény (továbbiakban: Ehtv.) kimondja, hogy a Magyarországon működő vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényező.

Az Alaptörvény Fotó: Bielik István - Origo

Az Ehtv. 9/G. § szerint a bevett egyházakat az e törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek azonos módon illetik, illetve terhelik, tehát az állam nem priorizál a vallási közösségek között.

Magyarországon azáltal, hogy a kormány nemet mondott az illegális migrációra, mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, míg Nyugaton, ahol bevándorlók elárasztanak egyes városnegyedeket, a keresztény, de főként a zsidó közösségek folyamatos vegzálásnak, lelki és fizikai megaláztatásnak vannak kitéve.

Gwendoline Delbos-Corfield kritizálja a legfőbb bírósági szervnek, a Kúria elnökének megválasztását, ennek megalapozottsága azonban hagy némi kivetnivalót maga után. Az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés e) pontja kimondja, hogy a Kúria elnökét az Országgyűlés, Magyarország legfőbb népképviseleti szerve választja, tehát Varga Zs. András közvetett népi legitimációja elvitathatatlan.

A Kúria elnökének szakmai kompetenciái szintén megkérdőjelezhetetlenek: huszonhét éve tanít, kilenc éve dékán, illetve prodékán, 2004 óta tagja az Akadémiai Köztestületnek, és 2013 októberében lett a Velencei Bizottság tagja, majd 2019-ben a Velencei Bizottság alkotmánybírósági albizottságának alelnökévé választották. A Velencei Bizottság az Európa Tanács alkotmányozási kérdésekben tevékenykedő tanácsadó szervezete, 1990-ben történt megalapítása óta a Bizottság vezető szerepet játszik a hagyományos európai alkotmányozási normáknak megfelelő alkotmányok elfogadásában.

Varga Zs. András, aki korábbi alkotmánybíró volt, a döntéseit szakmai és nem politikai alapon hozza. A baloldalnak viszont az a problémája vele, hogy az ítéletei nem tükröznek semmilyen balliberális elhajlást, emiatt pedig – ahogy Soros György is tette az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagjaival, amiért felülbírálták a Roe kontra Wade ügy által lefektetett gyakorlatot – szélsőjobboldalinak, kormánypártinak bélyegzik.

A magasszintű korrupció magyarországi jelenléte a legáltalánosabb és egyik legmegalapozatlanabb vád hazánkkal szemben a balliberális oldalról.

Ez a tényállítás a 2010 előtti években megállta volna a helyét, azonban ezek a támadások 2015-től erősödtek fel, pont akkortól, amikorra a gazdaságfehérítő intézkedések, valamint a korrupció visszaszorítása érdekében tett lépések megmutatták a hatásukat. Az új Btk. – melyet a Fidesz–KDNP-s többségű Országgyűlés fogadott el – vezette be a korrupciós bűncselekmények gyűjtőfogalmat, a bűncselekmények ezen csoportját a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) a közélet tisztasága elleni bűncselekmények néven szabályozta.

Az új Btk. 300. §-a a korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztását is bűntettnek minősíti, és három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, ezzel is távol tartva a hivatalos személyeket attól, hogy amennyiben e minőségükben hitelt érdemlő tudomást szereznek róla, hogy még le nem leplezett korrupciós bűncselekményt követtek el, erről a hatóságnak, mihelyt lehetőségük adódik, ne tegyenek feljelentést. Míg a régi Btk. 258/H. §-a szerint ezen bűncselekmények esetében a büntethetőség elévülésének határideje legalább öt év, addig az új Btk. 26. § (2) bekezdése értelmében a korrupciós bűncselekmények büntethetősége tizenkét év elteltével évül el. Ami az Orbán-kormány és a korrupció viszonyát illeti, fontos kiemelni, hogy ugyanezen politikai közösség tagjai álltak a végrehajtó hatalom élén 1999-ben, amikor hazánk csatlakozott az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjához (GRECO), amellyel máig együttműködik, majd a 2010 utáni nemzeti, polgári kormányok, a büntetőjogi szankciók bevezetése és szigorítása mellett, átfogó korrupcióellenes intézkedéseket foganatosítottak és Nemzeti Korrupcióellenes Programot (NKP) indítottak, az elsőt 2015-ben (a Nemzeti Korrupcióellenes Program és az azzal összefüggő intézkedések 2015-2016. évre vonatkozó terve elfogadásáról szóló 1336/2015. [V. 27.] Korm. határozat). Jelenleg a 2020–2022 közötti időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia végrehajtása zajlik (a 2020–2022 közötti időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia, valamint az ahhoz kapcsolódó intézkedési terv elfogadásáról szóló 1328/2020. [VI. 19] Korm. határozat), amelyben a kormány a 2022-ig szóló korrupcióellenes stratégiai célokat, valamint a beavatkozási területeket határozza meg.

Hazánk európai szinten is jól teljesít, és kiválóan együttműködik a nemzetközi szervezetekkel a korrupció leküzdésében.

A magyar ügyészség a Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által kezdeményezett ügyek 45 százalékában emelt vádat 2012 és 2018 között (az uniós átlag ekkor 36 százalék volt), míg ugyanez a szám Németországban 21, Franciaországban 25, Romániában pedig 30 százalék. 2020-ban a magyar hatóságok által kivizsgált ügyek kétharmadában történt vádemelés, mely arány kiemelkedően magasnak számít, hiszen abban az évben az európai uniós átlag 37 százalék volt. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) méltatta a szervezeti integrációt, a járási hivatali rendszert, illetve a kormányablak-hálózat létrehozását Magyarországon, továbbá, az Education for Integrity című kiadványában két helyen is hivatkozik jó példaként hazánkra, tekintettel arra, hogy a közoktatás berkein belül hangsúlyt fektetünk a korrupcióelleni ismeretek oktatására.

Nem elhanyagolható az a tény, hogy ki támadja jelenleg, alaptalanul, Magyarországot. Gwendoline Delbos-Corfield a magyarellenes Judith Sargentini helyét vette át a LIBE bizottságban 2019-ben. A francia származású zöldpárti alelnök volt a 2021 őszén hazánkba látogató, erősen baloldali többségű LIBE-delegáció vezetője. A képviselő a gyermekvédelmi törvény kapcsán Magyarország uniós szavazati jogának felfüggesztését kérte, tavaly szeptemberben pedig azt követelte a LIBE bizottsági ülésén, hogy a helyreállítási alapból érkező EU-s pénzek elköltésére vonatkozó helyreállítási tervet, jóváhagyás előtt, Magyarország esetében százszor jobban vizsgálják, mint más tagállamoknál.

Delbos-Corfield pártjának javaslatai között szerepel a migránsok szétosztása is, ezzel együtt pedig elmondható, hogy Sargentini utódjának a politikai krédója lényegében semmiben sem egyezik a magyar nemzeti, polgári kormányéval.