Megvizsgálták a székelyek génjeit, kiderült, pontosan honnan származnak

Illusztráció
Vágólapra másolva!
Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet (BTK AGI) munkatársainak vezetésével ősi apai és anyai leszármazási vonalakat vizsgáltak az erdélyi Székelyudvarhely térségében.
Vágólapra másolva!

A kutatók az eredményeket populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében.

A Genes folyóiratban 2023 januárjában megjelent publikációjukban az első teljes mitokondriális genomi adatbázist és részletes Y-kromoszomális profilokat közölték a régióból.

A Borbély Noémi molekuláris biológus vezetésével készített tanulmányban a székelyektől 115 új teljes mitokondriális genomot és 92 új Y-kromoszomális STR (short tandem repeat) és SNP (single nucleotide polymorphism) profilt mutatnak be a kutatók. Az eredmények és a közölt adatok minőségi ugrást jelentenek a témában korábban megjelent tanulmányokhoz képest, mivel ezek az elsőként közölt teljes mitokondriális genomi adatbázis és részletes Y-kromoszomális – 23 rövid tandem ismétlődésen alapuló – profilok a régióból.

Illusztráció Forrás: AFP/Daniel Mihailescu

A szakértők gondosan kiválasztották azokat a mintaadókat, akiknek felmenői is e térségből származnak, és több generációra visszamenőleg a Székelyudvarhely környékén fekvő falvakban éltek. A mintagyűjtés Énlaka, Firtosmartonos, Kányád, Bögöz, Gagy, Szentábrahám, Csekefalva, Székelydobó, Patakfalva és Farcád településeken zajlott 2019-ben, a helyi lelkészek és Máthé István, a csíkszeredai Sapientia Egyetem docensének segítségével. Az eredményeket populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében.

Székely zászló a Kurultájon Forrás: Wikimedia Commons

A székelyek története a 12. századig vezethető vissza a térségben, eredetükről számos tudományos elmélet létezik.

Jelen kutatás eredményei a populáció túlnyomórészt helyi, azaz kelet-közép- és délkelet-európai összetételét mutatják, a szomszédos népességekkel való mérsékelt keveredéssel.

A tanulmány szerzői mind az anyai (mitokondriális), mind az apai (Y-kromoszomális) génállományban nagyfokú heterogenitást találtak a falvakon belül és azok között. Az anyai és az apai vonalak között is elsősorban európai típusokat azonosítottak hasonló arányban, de mindkét esetben jellemezhetők bizonyos keleti vonalak is.

A filogenetikai elemzések megerősítették egyes anyai és apai vonalak feltételezett keleti eredetét, és néhány esetben ezek a népvándorlás kori (Kr. u. 5–9. század) és a magyar honfoglalás kori (Kr. u. 10. század) népességből származó ősi DNS-adatokkal is kapcsolatba hozhatók.

Székely táncosok (Illusztráció) Forrás: AFP/Mircea Rosca

A jelenlegi székely adatsor kiegészíti a korábbi székelyföldi vizsgálatokat, és nagy vonalaiban összhangban van azok megfigyeléseivel. A napjainkban tapasztalt genetikai sokféleség feltárása mellett nagy jelentőségű a mai és az ősi populációk közötti genetikai folytonosság vagy átalakulás vizsgálata, a székelyek népességtörténetének nyomon követése. A kutatók következő genetikai tanulmánya ennek feltárásához középkori székely temetőkből származó mintákat fog bevonni a vizsgálatokba és teljesgenom-elemzésekkel bővíti az eddigi megállapítások körét, szintén a Székelyudvarhely környéki régióból.