Negyven, zabálási tébolyba esett cápa közé ereszkedtek a búvárok -videó

Valósággal forrott a víz a felajzott cápáktól, amikor vízbe szálltak a búvárok

A dél-afrikai Emil Prizenthal a cápák világának avatott szakértője, aki a közelmúltban egy még számára is fokozottan kockázatos, valódi adrenalinbombának minősülő kalandra vállalkozott.

A Kwazulu-Natal tartományhoz tartozó Scottburg partjaihoz közel egy elpusztult hosszúszárnyú bálna (Megaptera novangliae) tetme sodródott az Indiai-óceán felszínén.

A bálnatetem körül szabályosan forrt a víz a dögből falatozó cápák tömegétől. A hivatásos merülésvezetőként dolgozó Prizenthal elhatározta, hogy a természet e nem mindennapi jelenségét a zabálási téboly miatt vadul cikkázó cápák közé ereszkedve, közvetlen közelről örökíti meg.

A búvárcsoport zodiacon ( felfújható motorcsónakon) közelítette meg a tetemet, amelynek közelében Prizenthal és merülőtársai kamerákkal felszerelkezve ereszkedtek le a víz alá.

A búvárokat hihetetlen látvány fogadta, amint az az alább beágyazott videón is látható.

Emil Prizenthal és társai kettő nagy fehér cápát ( Carcharodon carcharias), mintegy húsz tigriscápát (Galocerdo cuvier), hozzávetőleg 15 bikacápát (Carcharhinus leucas), és néhány feletefoltos cápát (Carcharhinus limbatus) illetve óceáni fehérfoltú cápát (Carcharhinus longimanus) azonosítottak a bálnatetemből lakmározó ragadozók között.

A búvárok szabadon, védőketrec nélkül merültek le a körülöttük cikkázó ragadozók közé. Az elpusztult bálna mellett megfigyelt cápák közül a nagy fehért, a tigris és a bikacápát tartják az emberre potenciálisan legveszélyesebb cápafajnak, de ebből a szempontból az óceáni fehérfoltú sem örvend túl jó hírnévnek.

A táplálkozási őrület nem csak a cápákra jellemző viselkedés

A zabálási téboly, vagy táplálkozási őrület (az angol szakirodalomban feeding frenzy) olyan ökológiai magatartásforma, ami akkor lép fel, ha a ragadozók különböző okok miatt hirtelen fellépő táplálékbőséggel találják szembe magukat. ( Az etológiai szaknyelvben az idióma kifejezést is használják erre a magatartásra.)

A zabálási téboly kizárólag a ragadozók jellemzője, amelyre számos példa ismert, és nem csak a tengeri élővilágból. Ugyanakkor legnagyobb tömegben és viszonylagos gyakorisággal a különféle tengeri ragadozóknál,

Így például ha egy tömött nagy halraj közelíti meg a cápákat, táplálkozási őrületbe keverheti a ragadozókat. A zabálási téboly idején a cápák megvadulnak, és egyfajta tudatbeszűkült állapotba kerülve bármit megharaphatnak, ami mozog, beleértve egymást vagy akármi mást is, ami a harapási tartományukon belülre kerül.

A táplálkozási őrületet egy másik funkcionális magyarázat a ragadozók közötti versengésre vezeti vissza. A cápákon kívül a zabálási téboly leggyakrabban egy édesvíz ragadozó rajhalcsoporton, a pontylazacfélék családjába (Serrasalmidae) tartozó pirájákon törhet ki. Az Amazonas-medence folyóvizeiben elterjedt vöröshasú piráják (Pygocentrus nattereri ) fő táplálékát elsősorban kisebb halak, férgek és puhatestűek alkotják, de a népes pirájarajok, ha alkalom nyílik rá, nagy testű emlősöket, szarvasmarhákat vagy vízidisznókat is megtámadnak.

A zabálási tébolyba esett halak ilyenkor a zsákmány csontjáig lerágják a húst az áldozatukról. A cápák világán belül leggyakrabban az óceáni fehérfoltú, a tigris, és a selyemcápáknál (Carcharhinus falciformis) figyelték meg a táplálkozási őrület kialakulását.