Ezektől az országoktól várja Brüsszel az orosz gáz és olaj pótlását - elmondjuk, mindez miért lehetetlen
Panoramic view of Baku - the capital of Azerbaijan located by the Caspian See shore.
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Európában egyre súlyosabb problémát jelent a háborús infláció és az energiaárak elszabadulása. Brüsszel az átgondolatlan és pusztán ideológiai alapon hozott döntéseivel mély válságba sodorta az Európai Uniót, ráadásul az olaj után hamarosan az orosz gáz embargójáról is tárgyalások kezdődhetnek, amely ha megvalósul, katasztrofális helyzetet teremthet. A nyugati országok abban reménykednek, hogy Türkmenisztán, Kazahsztán és Azerbajdzsán, a Kaszpi-tenger melletti országok jelenthetik majd a megoldást a problémára. Ugyan ezen országok tényleg jelentős olaj- és földgázkészletekkel rendelkeznek, mégis lehetetlen, hogy pótolják az Oroszországból érkező olajat és gázt. Elmondjuk, miért!
Brüsszel előszeretettel hangoztatja, hogy belátható időn belül teljesen orosz gáz- és olajmentessé akarják tenni az Európai Uniót, ez viszont
rövid és középtávon nehezen elképzelhető és amennyiben megvalósulna, minden bizonnyal totális gazdasági és társadalmi összeomlást hozna Európába.
Oroszország a világ legnagyobb gázexportőre és a második legnagyobb olajexportőre, vagyis valóságos szuperhatalomról van szó az energetikában, ami miatt Moszkva megkerülhetetlen, nem hiába mondják folyamatosan az orosz vezető politikusok, hogy nem lehet egy ekkora országot elzárni a világpiactól.
Vagyis meg lehet próbálni, de racionális vezetőknek meg sem fordulna ilyen a fejükben. Brüsszelben viszont régóta ideológiai alapon hoznak meg emberek tízmillióinak életére kiható döntéseket, ezért sem ért váratlanul senkit a már megszavazott olajembargó (a vezetéken érkező olajra nem vonatkozik), valamint az sem, hogy hamarosan tárgyalóasztalra kerül a gázembargó kérdése is.
John McCain volt amerikai szenátor korábban azt mondta, hogy Oroszország nem más, mint egy országnak álcázott benzinkút, amely a legtöbb termékét Európának adja el. Ugyan ezzel a kijelentéssel lehetne vitatkozni, azonban az tény, hogy
Európa számára rendkívül fontosak az orosz energiahordozók, és míg néhány évtizede érvényes volt az az állítás, hogy Oroszországnak fájna jobban a kereskedelmi kapcsolatok megszakítása, mostanra több olyan ország is megerősödött Ázsiában, amelyek hatalmas lehetőségeket jelentenek Moszkva számára, így Kína, Irán és India.
Az Oroszországban termelt olaj harmada, míg a földgáz fele jelenleg az európai piacon kerül értékesítésre. Az unió szemszögéből nézve pedig Oroszország biztosítja a gázellátás 35 százalékát és az olaj 25 százalékát. Összességében az Európai Unió energiaellátásának 25 százaléka Oroszországból érkezik, ugyanakkor kölcsönös függés van ezen a területen, mivel az orosz költségvetés körülbelül 33 százalék ezekből az eladásokból tevődik össze. Így kijelenthető, hogy az olaj és a gáz egyben Oroszország legnagyobb ereje és gyengesége.
A Szovjetunió összeomlását követően Moszkva elvesztette a korábban az irányítása alá tartozó lakosság felét, köztük oroszok tízmillióit, a területe negyedét, a GDP-je 40 százalékát, valamint az ország szovjet időkben tapasztalt nukleáris ereje is megcsappant, hiszen 1800 robbanófej ragadt az Szovjetunió összeomlását követően az immáron független Ukrajnában (az indítókódok viszont Moszkvában maradtak, így gyakorlatilag használhatatlanok voltak a fegyverek).
Ezzel átmenetileg Ukrajna a világ harmadik legnagyobb atomhatalma lett, de a rakétákat visszaadták Oroszországnak bizonyos biztonsági garanciákért cserébe.
Azonban Oroszország nemcsak a fentebb említett problémákkal szembesült, hanem azzal is, hogy a Szovjetunió felbomlása után a természeti kincseik - elsősorban az olaj és gáz - jelentős része is az újonnan függetlenedett tagállamokba került, az Oroszországban kitermelt nyersanyagok szállítása pedig lényegesen megnehezedett Moszkva egy másik stratégiai gyengesége miatt, amely a melegvizes tengerekre való korlátolt kijárási lehetőségből ered. Éppen ezért Oroszország arra törekedett, hogy szárazföldi nagyhatalom legyen és minél kevésbé függjön a tengeri kereskedelemtől.
Ennek tudható be az is, hogy a szovjetek elképesztő hálózatot építettek ki a birodalom és Európa között, amelyeken keresztül könnyen el tudták juttatni az olajat és gázt a vásárlók számára. Európának pedig szüksége volt, és a mai napig szüksége van ezekre a nyersanyagokra, mivel
a kontinens magától sosem tudna önellátó lenni a gáz és olajlelőhelyek hiánya miatt.
Az olaj ára az 1970-es években drámaian megugrott, így pedig Moszkva egy ideig finanszírozni tudta többek között az Egyesült Államokkal folytatott fegyverkezési versenyt is. A folyamat viszont 1986-ben megfordult, a szovjet rendszer pedig már nem tudta elfedni a kommunizmus okozta gondokat az olaj és a gáz értékesítéséből származó bevételekkel, hamarosan pedig a teljes birodalom összeomlott.
Moszkva abban a helyzetben találta magát, hogy a szovjet időkben kiépített vezetékek hirtelen független országokon keresztül jutottak el Európába, ezek az államok pedig tranzitdíjakat követeltek cserében, az egyik legjelentősebb ilyen ország Ukrajna volt. Viszont az 1990-es években még nem ők kerültek a világ figyelmének középpontjába, hanem a Kaszpi-tenger országai, a függetlenné váló Türkmenisztán, Azerbajdzsán és Kazahsztán.
Az ő jelentőségük akkor vált erőssé, amikor Irak Szaddám Husszein vezetése alatt megtámadta Kuvaitot (Öbölháború, 1990-1991). Amennyiben sikerrel jártak volna, Irak birtokolta volna a föld akkor ismert olajtartalékainak közel felét. A nyugati országok ekkor ismerték fel, hogy túlzottan ki vannak szolgáltatva a gyakran turbulens közel-keleti országoknak, a megoldást pedig a szemükben a Kaszpi-tenger országai jelentették.
A Kaszpi-tenger és környezete a világ bizonyított olajtartalékainak 3 százalékáért, és a gáztartalékának 4 százalékáért felel, vagyis 48 milliárd hordó olajért, illetve 292 ezer milliárd köbméter gázért.
Ezek az elképesztő tartalékok majdnem egésze került a Szovjetunió összeomlását követően Kazahsztán, Türkmenisztán és Azerbajdzsán területére.
A szovjetkori csővezetékek fekvése miatt viszont továbbra is Oroszország szállította a gáz és az olaj jelentős részét Európába, miközben Moszkva stratégiai fontosságú feladatává vált, hogy védje saját pozícióját az új szereplőkkel szemben.
Az oroszok szerencséjére a Kaszpi-tenger országai nem rendelkeznek sem tengeri, sem pedig óceáni kijárással, és a földi szállításhoz akkor még egyszerűen nem volt kiépítve a megfelelő önálló infrastruktúra, így teljes mértékben a szovjet időkben kiépített vezetékektől függtek. Ezek viszont egytől egyig orosz területen mentek keresztül, így annak ellenére, hogy szétesett a Szovjetunió, Moszkva továbbra is jelentős befolyással bírt a térségben.
A Kaszpi-tenger országai azonban nagyobb gazdasági függetlenségre vágytak, így megkezdődött a máig is tartó geopolitikai harc köztük és Oroszország között. Kazahsztán ugyan kiépítette a kaszpi-tengeri vezetéket, de ez is Oroszországon keresztül futott, valamint a szintén orosz Novorosszijszkban tették hajókra az olajhordókat, innen kerültek ki utána a nyugati piacokra. Ráadásul a vezeték 44 százalékát három orosz állami vállalat birtokolja, ami tovább növeli a függőséget.
Emellett Kazahsztán tagja a szintén oroszok által vezetett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, valamint az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, amely még inkább Moszkvához köti őket. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy Kazahsztán lakosságának 25 százaléka ukránokból és oroszokból áll, így mindig a fejük fölött lebeg egy esetleges orosz beavatkozás árnyéka.
Míg Kazahsztán továbbra is szorosan Moszkvához van kötve, addig Azerbajdzsán más utat választott. Azerbajdzsán földrajzilag nem volt könnyű helyzetben, ugyanis délen, Iránon keresztül az amerikaiak nyomosára nem szállíthattak, nyugaton az ellenséges Örményország helyezkedett el, Észak-Nyugaton pedig Oroszország. Az azeriek számára egyetlen útvonal maradt, méghozzá Grúzia. A nyugati konzorcium által vezetett beruházás ezen az országon keresztül történt meg, és a Baki–Tbiliszi–Ceyhan-kőolajvezeték (BTC) 2005-ben megkezdte a működést összekötve Azerbajdzsánt a Földközi-tengerrel.
Ez a vezeték áll részben a hátterében annak is, hogy az Egyesült Államok minden diplomáciai erejével támogatta Grúzia NATO-csatlakozását (ezt később az oroszok Dél-Ossszéthia és Abházia kialakításával megakadályozták, orosz-grúz háború, 2008), hiszen a BTC-nek köszönhetően jelentősen csökkenteni lehet a közel-keleti olajfüggőséget. Ugyanakkor az olyan országok számára, amelyek nem rendelkeznek kikötővel, az azeri vezeték nem oldja meg a problémákat, és ide sorolható Magyarország is.
A Nyugat később ezen az útvonalon további, összesen 48 milliárd dollárt befektetve építette ki a déli gázkorridort, amely Azerbajdzsánból Grúzián, Törökországon, Albánián és az Adriai-tengeren keresztül egyenesen Olaszországba vezet, viszont ennek a kapacitása sem akkora, hogy kiválthatná az orosz gázt. A teljes hálózatot 2020 legvégén adták át, az azeriek szerint pedig idén 10,5 milliárd köbméter gázt szállítanak majd rajta Európának, ami mindössze 2 százaléka az EU teljes gázfogyasztásának. Az ebből befolyó összeg fedezi Azerbajdzsán büdzséjének körülbelül 60 százalékát.
Türkmenisztán, a Kaszpi-tenger keleti partján fekvő ország szintén jelentős szereplő lehet a földgázpiacon. Ők rendelkeznek a bolygó bizonyítottan (már felfedezett) hatodik legnagyobb földgáztartalékával. A türkök régóta a Kaszpi-tenger alatt húzódó vezeték ötletével kísérleteznek, amely egyenesen Azerbajdzsánba szállítaná a gázt, ahol bekapcsolódhatna a déli gázkorridorba.
Ahhoz, hogy a vezeték megépülhessen, a Kaszpi-tenger partján fekvő minden országnak bele kellene egyeznie, vagyis Türkmenisztán, Irán, Azerbajdzsán, Kazahsztán és Oroszország engedélyére is szükség lenne, tehát a projekt már akkor megbukott, amikor az ötletgazda kitervelte, mivel Oroszország nem fog rábólintani egy ilyen vezeték megépítésére.
Éppen emiatt Türkmenisztán úgy tűnik, letett a nyugati piacról és Kínába szállítja a földgáz jelentős részét.
Az Európai Unió számára ezeken az országokon kívül létezett még egy megoldás, méghozzá Ukrajna, ahol nyugati vállalatok 2010 elején felfedezték, hogy az országban 1,1 ezer milliárd köbméter földgáz lelhető fel (bizonyos becslések szerint 5,4 ezer milliárd).
A fentebb térképen viszont jól látható, hogy a három lelőhelyből egyet már elfoglaltak az oroszok - mivel a Krím-félszigeten van -, és közel állnak ahhoz, hogy a Donbaszban és a Luhanszkban húzódó lelőhelyeket is megszerezzék.
Cikkünk a RealLifeLore Youtube-csatorna Russia's Catastrophic Oil & Gas Problem című videós elemzése alapján készült.
A cikkben látott térképeket a MapTiler, az OpenStreetMap és a GEOlayers 3 készítette.
origo.hu
Váratlanul megszűnik egy hazai tévécsatorna
borsonline.hu
„Ha csajozni akar, kínos lesz magyarázkodni a randin” – kamuprofilon használják Hajdú Péter képeit
borsonline.hu
3 csillagjegy, akiket az áprilisi rózsaszín hold alapjaiban változtat meg
magyarnemzet.hu
Gyűlöletcunami és lincshangulat Magyar Péter vidékjárásán + videó
ripost.hu
Nem hiszed el, miből él most Klapka György lánya
vg.hu
Új korszak kezdődik: péntektől mindenki tudni fogja, megéri-e átjárni tankolni a szomszédos országokba
borsonline.hu
Itt a hatalmas bejelentés: Ördög Nóra kisfia is indul az Ázsia Expressz versenyén
nemzetisport.hu
A 89. percben egy csereember megmentette a nagy sorozatot – négy között a Leverkusen az Európa-ligában
she.life.hu
A hajszolt életvitel nem lehet kifogás, vedd komolyan a vashiányt (hirdetés)
videa.hu
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
origo.hu
Most jött a hír: Putyinnak lett igaza
origo.hu
