Tényleg nincs már igény rockzenére a Szigeten, másra viszont annál inkább

Miután az angol énekes-dalszerző, Sam Fender az utolsó pillanatban betegség miatt lemondta a fellépését, sokan csalódottak lehettek, ugyanakkor

Persze nem akkor, amikor a nap szupersztárja, az Arctic Monkeys lépett színpadra, akik egy vérprofi koncerttel megidézték a régi évek Szigeteit, amikor még a fesztivál fő csapásirányát az angol indie-rock jelentette. A koncertjükről ebben a cikkben külön is írtunk.

Vannak, akik panaszkodnak, hogy kevés a rockzene a Szigeten, de ismét bebizonyosodott: érthető döntés a szervezők részéről, hogy más műfajokra koncentrálnak. Attól féltünk ugyanis, hogy az Arctic Monkeys után mindenki egy emberként a Freedome felé veszi az irányt, hogy a Clutch koncertjén folytassák az estét, ezzel szemben az amerikai rockbanda a sátor harmadát sem töltötte meg. Őket azonban ez szemlátomást nem izgatta, egyébként is elsősorban kisebb-nagyobb klubokban érzik otthon magukat, és olyan elánnal játszották a dögös és fogós dalaikat, mintha a nagyszínpadon főfellépők lennének. A hangulatra azonban rányomta a bélyegét, hogy a helyszín melletti főútvonalon már sok külföldi látogató a bőröndjét húzta a repülőtérre tartva.

Kiismerhetetlen a Sziget közönsége: míg a Clutch annak ellenére is hidegen hagyta a látogatókat, hogy kifejezetten olyan zenét játszanak, ami előzetes ismeretek nélkül is élvezhető és befogadható, addig az ír poszt-punk banda esetében nem árt, ha elmerülünk előtte az életművükben, mégis hatalmas tömeget vonzottak a mainstreamtől igencsak távol eső dalaik. Ráadásul egy rendkívül fiatal, csupán öt éve alakult formációról van szó, így el kell ismerni, erre a rendezvényre nemcsak bulizni vágyó fiatalok, hanem a könnyűzenei életet ismerős és értő közönség is hatalmas számban jár.

A koncert egyébként profi és végtelenül melankolikus volt, mondhatni, tökéletesen illeszkedett az utolsó órák hangulatához.