Clint Eastwood útja a halálnál

CRY MACHO (2021) movie cinema filmstill film still panoramic FILM
CRY MACHO 2021 de Clint Eastwood Clint Eastwood. COLLECTION CHRISTOPHEL © Warner Bros. - Daniel Grodnik Productions - Malpaso Productions - QED International - Ruddy Productions (Photo by Warner Bros. - Daniel Grodnik Pr / Collection ChristopheL via AFP)
Vágólapra másolva!
A cím dolga nem az, hogy megfegyelmezze, hanem az, hogy összezavarja az ember gondolatait. Umberto Eco írta ezt A rózsa neve utószavában, magyarázatul arra, hogy miért éppen ezt a címet adta az apátságban történő gyilkosságokról, hitvitákról, boszorkányüldözésről és még sok minden másról szóló regényének, amelyben azonban az említett virág legfeljebb rózsafüzér formájában szerepel, egészen az utolsó oldalig. De hát éppen ez volt a cél, Eco szerint a rózsa annyi mindennek a szimbóluma, olyan sokféle asszociációra ad lehetőséget, hogy semmiképpen nem béklyózza meg az olvasó fantáziáját.
Vágólapra másolva!

A fenti cím, amelyet Krúdy Gyulától vettem kölcsön, máshogyan szolgálja ugyanazt a célt, mármint az összezavarásét. A Szindbád útja a halálnál – megkockáztatom, hogy – a legszebb, leglíraibb, legtalányosabb és legkegyetlenebb novella az „öreg hajósról". És a cím is, egyszerre költői és abszurd – merthogy nyelvtanilag helytelen és ettől kissé értelmetlen. Szindbád útja a Halálnál, nagybetűvel, az igen, akkor sejtenénk, miről lehet szó. De, bár Szindbád később meghal, hogy utána – esküszöm, véletlen! – egy rózsafüzér egyik gyöngyszemeként térjen vissza a világba, az egy másik történet, a szóban forgó részben egy fiatal virágáruslány lesz öngyilkos az idős gavallér szeme láttára. Vagyis: Szindbád találkozik a halállal, még ha más halálán keresztül is. Mégsem ez a cím.

Clint Eastwood (Cry Macho) AFP


Így, kisbetűvel írva, mintha a halál helyszín lenne – Szindbád útja a vendégfogadónál –, bár a rag még így is kérdéses. Mert az út inkább valahová vezet, nem valahol. Szindbád útja a halálhoz – ez meg rémesen hangzik. Krúdy pontosan tudta, miért nem ezt az értelmes, de csikorgó mondatot választotta, hanem a másikat, amely sokkal talányosabb és találóbb. Azért, mert jókora problémák vannak ebben a mesében a helyszínekkel – mondhatnánk, hogy ha nem Szindbád téved el, akkor az olvasó biztosan.

És ez az egyik dolog, amelyben Szindbád és Mike Milo, a film főszereplője hasonlítanak: mintha tudnánk, hol vannak, vagy honnan hová tartanak, de valójában mégsem. Már a film címe is éppen olyan talányos, mint a novelláé. Cry Macho – ez olyannyira lefordíthatatlan magyarra, hogy kapott egy alcímet: A hazaút. Ettől viszont Eco kapott volna dührohamot, joggal, mert a magyar forgalmazó erőltetetten igyekezett orientálni a nézőt, és ezzel jól tévútra vezette, de erről majd később. Pedig az eredeti cím kicsit hasonlít A rózsa nevére, mert a macho (macsó) is elég sok mindent jelenthet és jelent is. A spanyol jelentése persze férfi, férfiasság, de előbbire inkább az „hombre" szót használják, mert a macho már régóta az egész világon az utóbbit jelenti, annak is az erőteljes, látványos, mondhatni hivalkodó fajtáját. Éppen ezért talányos, hogyan fér meg a másik szóval. Egy macsó, aki sír? Persze, kiáltást is jelent, de ebben az esetben használhatták volna a sokkal neutrálisabb „shout" igét. Vagy éppen: kiáltsuk azt, Macsó?

Eduardo Minett (Cry Macho) AFP

Nagybetűvel, ahogyan a címben szerepel, Macho egy kakas, egy Rafael nevű, tizenöt éves félig amerikai, félig mexikói fiú háziállata. Mike Milot a fiú apja küldi Texasból Mexikóvárosba, hogy mentse ki zűrös, valószínűleg bűnöző anyja házából, ahol minimum verik, de talán még rosszabb dolgok is történnek vele. Rafo pedig a kakasa nélkül nem hajlandó egy lépést sem tenni, ezért hármasban kelnek útra. Mike eléggé utálja Machot, és többször is elmondja a fiúnak, hogy ezzel a macsózással, vagyis a túlzásba vitt férfias attitűddel az Államokban megjárhatja, amúgy meg elavult dolog.

Mondja ezt ő, vagyis Clint Eastwood, aki 92 évesen nemcsak, hogy még rendez – miért ne dolgozna, ha tud? –, de lovagol is, miközben fájdalmas látni, hogy milyen nehezére esik már a járás is. De nem engedi, hogy a kor legyőzze, eljátszik egy volt rodeósztárt, aki segít vadlovakat betörni, és akit százévesen is annyira imádnak a nők, hogy ha csak meglátják, máris berántanák az ágyukba – Rafo anyja szó szerint erre készül. Már szinte kínos - persze, szexi negyvenes drogbárónők biztos a dédnagypapát akarják ágyba vonszolni (hasonló jelenet látható a pár évvel korábban készült A csempészben is)... És mégsem az, mert Eastwood elképesztően jól öregedett meg, sovány arca megőrizte jóképű vonásait, a szeme pedig ugyanúgy csillog, mint ötven éve. Nem is képes lemondani a régi, nőimádó és nők által imádott, Marlboro-cowboy imázsáról. Mi ez, ha nem maga „a" macsó?

Clint Eastwood (Cry Macho) AFP

Persze, kissé megroggyant már. Mike Milo végül megsérült, feleségét és egyetlen fiát egy balesetben elveszítette, alkoholista lett, és a teljes lecsúszástól éppen Rafael apja mentette meg, bár végül ő is kirúgja a kezelhetetlen Piszkos Harry-hasonmást a ranchról. És bár Eastwood nem hajlandó megöregedni, mégis múlt időben beszél magáról. Amikor a fiú azt mondja neki, hogy régen sztár volt, erős volt, azt válaszolja, hogy régen sok minden voltam, de mostanra már semmi.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik.