Rengeteget költöttek rájuk, de a kutyának sem kellettek

A sikeres találmányokat, forradalmi újdonságokat Szent Grálként keresik a vállalatok az elektronikai-technológiai szektorban. És ez nem is túlzás, hiszen egy-egy jól sikerült koncepció, termék vagy technológia csodálatos hatással lehet "gazdájának" jövőjére. Nem véletlen, hogy rengeteg olyan piaci szereplő van, amely elképesztő energiákat, pénzt és időt fordít az innovációra.

Azaz olyan totálisan felesleges megoldásokkal rukkolnak elő, amelyekre horribilis költséget áldoztak, viszont cserébe elképesztően nagyot buktak. Ezekből a katasztrofális, sokszor szánalmas bukásokból állítottunk össze egy színesebb csokrot.

A felesleges robot

A könyváruházként indult Amazon csápjait már ezer irányba nyújtogatja, és a cég a közelmúltban úgy határozott, hogy a háztartási robotok szektorában is megveti a lábát. Korábban már sokan próbálkoztak azzal, hogy egy kisméretű, könnyen mozgó masinát állítsanak elő, ami leginkább egy kiskutya és egy házi titkár keveréke. Az Amazon Astro is egy ilyen eszköz papíron, amely kerekeken gurul, az arcaként funkcionáló tableten és hangszórókon keresztül kommunikál, lehet hozzá beszélni és az internetre csatlakozik. 2021-ben mutatták be, és a visszajelzések alapján eddig totális bukásnak tűnik a dolog.

Egyrészt iszonyú drága, 1450 dollár, azaz durván 550 000 forint az ára, ezért pedig a vásárlók joggal várhatnának el tökéletes terméket. Na, de ezt pont nem kapják meg. Az Amazon Astro ugyanis a tesztek alapján kifejezetten buta, nehézkesen kommunikál, a képernyője sem az igazi, nem sok mindenre használható igazán, és ami a legrosszabb: nagyon idegesítő.

A használhatatlan csodakesztyű

A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a Nintendo uralta a játékkonzolok piacát. A cég próbált minden lehetséges módon pénzt kifacsarni a felhasználókból, ennek érdekében különleges kiegészítőket is piacra dobtak. Ezek egyik a Power Glove nevű egyedülálló vezérlőeszköz, amelyet elméletileg a hagyományos kontroller kiváltására szántak. Az ujjakat mozgásérzékelős szenzorokkal látták el, a gombok az alkarra kerültek, és első pillantásra nem is tűnik rossznak az ötlet, de később kiderült, hogy mégis az volt.

Egész egyszerűen kegyetlenül kényelmetlen volt, ráadásul nem szellőzött, beleizzadt a felhasználók keze, akik egyöntetűen utálták. A hab a tortán, hogy alig készült olyan játék, amivel ki lehetett volna használni a benne rejlő lehetőségeket, tehát a jelek szerint maga a Nintendo sem hitt igazán a dologban. Ennek ellenére rengeteg pénzt eltapsoltak rá, az erőforrások pedig jól jöttek volna néhány évvel később, amikor a Sony elkezdte kiszorítani nagy riválisát a gaming szektorból.

A Google gagyi golyója

A Google nagyon sikeres cégként él az emberiség kollektív emlékezetében, és nem is véletlenül. A cég keresőmotorja, a Gmail, a Drive és a rengeteg kapcsolódó szoftver, valamint az Android operációs rendszer mind-mind nagyon népszerű, és rengeteg embert ér el. De azért a Google is villantott már néhány elképesztő bukást, amelyek közül a leglátványosabb talán a Nexus Q névre hallgató masina.

Ez egy labdaformájú, különleges dizájnnal bíró médialejátszó volt, amely képes volt egyszerűen csatlakozni a Google online ökoszisztémájához, és onnan tartalmakat leszívni, emellett USB-n keresztül is eljuttathatóak voltak rá az állományok. Viszont a helyi hálózatra már nem lehetett rákötni, nem támogatta az ehhez szükséges DLNA technológiát, és más cégek online tartalmaihoz sem engedett hozzáférést. Viszont cserébe kegyetlenül drága volt, 300 dollárt kértek el érte. Tehát lényegesen kevesebbet tudott, mint a közvetlen riválisai, viszont cserébe sokkal többet kértek el érte, és csupán egy különleges készülékházat és a Google márkanevet tudta felmutatni extraként. Ez pedig kevésnek bizonyult a sikerhez.

Ez pedig elég csúnya kudarc ahhoz képest, hogy úgy konferálták fel a vállalat 2012-es fejlesztői konferenciáján, hogy ez lesz az a termék, ami örökre megváltoztatja a világot.

Műholdas tartalomszolgáltatás tartalom nélkül

1995-ben mutatták be a Satellaview nevű rendszert, amely a maga korában egy forradalmi koncepción alapult: műholdakon keresztül juttattak el televízióra csatlakoztatott otthoni vevőegységekre videókat, magazinokat, játékokat, zeneszámokat és kapcsoltak össze ily módon videójátékosokat.Első körben Japánban indult el a szolgáltatás, és a cél az volt, hogy idővel az egész világot leigázza ez a módszer, amellyel az volt a cél, hogy nyugdíjazzák a hagyományos tv csatornákat, és egy új szintre emeljék az otthoni szórakoztatást.

A technológiát a Nintendo le is szállította, el is kezdték árulni a csomagot, és voltak is olyanok, akik rögtön ráharaptak, és bevállalták a havi 150 dolláros előfizetést is. Na ők voltak azok, akik nagyon ráfaragtak, ugyanis Satellaview a vártnál és az ígértnél sokkal-sokkal kevesebb tartalmat kínált. Gyakorlatilag kidolgoztak és felépítettek a semmiből egy teljesen új ökoszisztémát, még felhasználókat is találtak hozzá, és a lényeget kihagyták belőle. Öt év alatt ki is fulladt a dolog teljesen.

Az öszvér, aki nem kellett senkinek

Az ezredforduló után a mobiltelefonos iparágat a Nokia uralta, és a finn cég azt gondolta, hogy bármit letehet azt asztalra, azt vinni fogják mint a cukrot. De a 2003-ban bemutatott N-Gage névre hallgató berendezés bebizonyította, hogy ez az állítás messze állt a valóságtól. A terv az volt, hogy egy olyan masinát készítsenek el, amely egyszerre telefon, játékgép és PDA. Maga az ötlet nem rossz, de a megvalósítás egyszerűen botrányosra sikeredett.

A képernyő kicsi volt, a kezelés egy kész gyötrelem, ráadásul a játékkártyákat nehezen lehetett cserélni, és viszonylag kevés alkalmazás készült hozzá. A felhasználók eleinte nem is értették, hogy mit is akar ezzel az egésszel a Nokia, aki pedig beruházott egy ilyen termékre, az hamar meg is gyűlölte a készülékét. Amit lehetett, mindent elrontott a Nokia ennél a terméknél, ami akkoriban tényleg nagyon furcsának és szokatlannak tűnt.

Az iPod-verő Zune, a bukottak királya

A Zune-t 2006-ban indították, célja az Apple-féle iTunes megszorongatása lett volna. Ez azonban nem sikerült, sőt, a platform azóta szinte a bukások mintapéldánya lett. Már rég egyáltalán nem működik. A Microsoft Zune sajnos megbukott, pedig az ötlet elég újszerű volt. A Zune ugyanis nem csak szolgáltatás volt, hanem egy termék is: az iPod konkurenseként kiadott zenelejátszó újdonsága pedig abban rejlett, hogy zenét oszthattunk meg a többi Zune-ossal.

Az ötlet ma már nagyon népszerű lenne, nem is egy online streaming szolgáltató csinálja ezt mostanság. 2006-ban azonban nagyon korai volt, a modern közösségi média sem járt sehol, így sajnos a Zune lejátszó is megbukott, 2011-ben fejezték be a gyártását.

Érdekesség, hogy a konkurens lejátszót, az iPodot az Apple nemrégiben vonultatta vissza, az tehát bő 20 éven keresztül volt sikeres.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!