"Készen kell állni a szenvedésre is" - Suhajda Szilárd megrázó utolsó interjúja

"Azt mondják, az expedíciós hegymászás javarészt a szenvedésről szól. És lehet, hogy mégis igaz: késznek kell lenni szenvedni is, ha épp úgy hozza a helyzet! Ez egy ilyen műfaj" - jelentette ki a hegymászó, aki szerint manapság teljesen mást jelent a Mount Everest megmászása, mint 30 vagy 50 évvel ezelőtt.

Egy élhetetlen világba lépsz be, ahol éppúgy lelsz mennyei szépségre, mint pokoli sötét erőkre és sziklakemény, fagytól zord, üres sötétségre. Egyszerre vesz körül a Minden és a Semmi. A teljesség és az üresség. És mindazon csoda, ami a szemed elé tárul, minden nehéz lélegzet, minden újabb lépés közelebb visz saját magad teljesebb megismeréséhez. Nemcsak az ismeretlen és a világ felfedezését jelenti odafent lenni: önmagad megismerését is. Az ember elveszik és magára talál: a test és lélek új állapotait ismered meg. Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz" – mondta a Bizalmi Körnek Suhajda Szilárd.

Az eltűnt magyar hegymászót az interjúban arról is kérdezték, hogy miként áll a halálhoz, ugyanis egy korábbi naplójában arról írt, hogy nehezen kezeli a gyászt.

"Azt gondolom, ugyanúgy más a viszonyom ezzel a témával, mint egy átlagemberhez képest a hideggel vagy a kényelmetlenséggel. Többször szembesültem tragédiákkal, magával a halállal is: ami "megkönnyíti" az ilyen helyzeteket, az lehet, ha 8000 méter fölött kerül sor egy ilyen találkozásra. Ott, az oxigénhiány és kimerültség miatt, egészen máshogy – vagy nem is – fogja fel egyértelműen az ember, hogy mit lát: úgy értem, tudatosul benned, de nem kavar fel, nem rendít meg – és tudom, hogy ez nagyon bizarrul hangzik!

Nincs bennem zsigeri félelem. Egészséges félelemérzet viszont annál inkább. És ez fontos is, kell is hogy legyen! Segít ébernek lenni. Ugyanakkor mindig döntés- és cselekvésképesnek kell lennem: az állandó félelem megbénítana. A halál állandó lehetőségének tudata szintén nem segítene. Ezt tudat alatt magával viszi az ember, segít felelősnek lenni, de nem gondolkozol rajta folyamatosan. Viszont az is igaz, hogy az élmények hatására megacélosodik a lelked. Mindenféle értelemben megváltozik az ingerküszöböd. Megtanulsz nagyon objektív és analitikus lenni, és nem közömbösen, mégis hidegvérrel kezelni a legnehezebb pillanatokat is: pont azért, hogy ne blokkolj le, hogy tudj dönteni és cselekedni! A lelki feldolgozás egy későbbi folyamat lesz" – mondta Suhajda Szilárd.

Végül azt is elmondta, hogy sokkal jobban fél attól, amikor a hétköznapokban lát szenvedni másokat.

"Amitől sokkal jobban félek, az a hétköznapok gyásza. Nem a hegyen: hanem amikor másokat látok szenvedni, veszteséget átélni, összetörni. Sokkal tanácstalanabb tudok lenni, mint egy hegyi tragédia során. Mások szomorúságától és gyászától jobban megrendülök, mint a halál látványától nyolcezer méteren. Sokkal tanácstalanabb tudok lenni, mint egy hegyi tragédia során – fogalmazott.

Suhajda Szilárd a Bizalmi Kör Vezetői Klubnak még egy videót is küldött órákkal az elindulása előtt.

"Terveim szerint három nap múlva érem el az Everest déli nyergét, és onnan az úgynevezett 4-es táborból, 7950 méteres magasságból veszi kezdetét a tulajdonképpeni csúcsmászás. Három nap múlva érem el a rajtvonalat. Talán pont ebben más ez az expedíció. Bár a forgatókönyv és a stratégia nagyon hasonlít bármelyik másik korábbi csúcsmászáshoz, de tudom azt, hogy ez a legnagyobb feladat. Az eddigi legnagyobb feladat előtt állok, és ez az, ami mássá teszi ezt az expedíciót.

A legnagyobb feladat, de egyben a legnagyobb kockázat is olyan értelemben, hogy nem jártam még ilyen magasságban. A K2-höz képest is egy új dimenziót jelent ez a plusz 237 méter. Nem tudom, hogy mi fog odafenn történni. Annyit megígérhetek, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és abban pedig nagyon bízok, hogy mint eddig, most is józan, megfontolt és helyes döntéseket tudok majd hozni, még oxigénszegény állapotban is. Izgatott vagyok, félek, de nagyon várom" – mondta a videós bejelentkezésekor Suhajda Szilárd, amit kifejezetten a Bizalmi Kör számára készített.