Pontosabban az ember egyik szeme sír, a másik meg nevet. A magát jogásznak valló, a jogtudomány egyik hazai fellegvárában, az ELTE-n elképesztő módon a Jog és Társadalomelméleti Tanszéket vezető egyetemi tanár – akit ennél fogva megillethet a professzor minősítés – a választási kampányban arról vált nevezetessé, hogy feles felhatalmazással akart alkotmányt, Alaptörvényt módosítani. Ehhez pedig kétharmad kell. Magyarán aki ilyet állít, azt akkorát bukik a jogi egyetemen, mint ide Lacháza.

De Gyurcsány jogi agysegédjének nemcsak szabad volt ilyen ostobasággal biztatni a balos választókat, hogy ha egy pici többséget szereznek, akkor is lesz mód megforgatni az egész világot. Ezért aztán meg is hirdette, hogy „időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről.” Mindezt a tiszta demokráciában, amikor ők is választások útján akarták megszerezni a hatalmat. De miután érezték, hogy szavazatokkal nem tudnak majd a szájuk ízének megfelelő alkotmányos berendezkedést létrehozni, azonnal megtoldották egy cuki kis diktatúrával, hogy szabadon grasszálhassanak a társadalmi viszonyok területein.

A győzelem azonban nemhogy nem jött össze, de Gyurcsány szavai szerint: „Az elmúlt 30 év legsúlyosabb vereségét szenvedtük el, a vereség megrendítő.”

A hatalom azonban ennek ellenére kellene nekik, mint egy falat kenyér, ezért aztán elővették a lejárató kártyát. Azt próbálják beadni az embereknek, hogy amiben élünk, az egy klasszikus pártállam, ahol formálisan léteznek ellenzéki pártok, formálisan léteznek alkotmányos intézmények. „Mind a kettő igaz volt a kádárizmusra is. Így épültek fel a kommunista diktatúrák is.”

Ki képviseli ezt az álláspontot? Természetesen Fleck Zoltán egyetemi tanár, az ifjú nemzedékek oktatója. Ez ugye a klasszikus Barba-trükk: ahogy a hétköznapokban mondják, hátulról mellbe, retiküllel fejbe.

A jogász a hirklikk.hu KlikkTv-jén mondta el a következőket: „Azokból a tendenciákból, amik a választás előtt látszódtak, úgy tűnt – ez a választás lesz az utolsó olyan, amikor azt mondhatjuk, még van esély választásokat nyerni és legyőzni az Orbán-rendszert. (...) Ez a súlyos vereség tisztán bizonyította, hogy lehetetlen választásokon ezt a rendszert megváltoztatni vagy leváltani” – tette hozzá.

Hála a Jóistennek, a magyarok másképpen gondolták és irgalmatlanul elzavarták a gyurcsányistákat a hatalom közeléből. Az ok nagyon egyszerű, Gyurcsány és követői tejességgel hiteltelenek, s csak átverni, sanyargatni képesek az embereket.

Orbán pedig éppen az ellenkezőjét csinálja. Mer magyar lenni, mer magyar érdeket szolgálni, mert kiállni a háborúban is a béke mellett, miközben a „szolidáris és toleráns Nyugat” folyamatosan Ukrajnát tömi fegyverekkel és irdatlan tömegű pénzzel, és olyan áron is szankcionálja Oroszországot, ami már a nyugati polgárok számára is egyre elviselhetetlenebb.

Ebben a helyzetben mit tesz egy emberbarát jogszociológus? Lepártállamozza az Orbán-kormányt. Ha már a választásokon kiderült, hogy a magyaroknak nem kell a baloldal, nagyon nem, akkor a jobboldalt próbálja befeketíteni úgy, hogy a választók undorodjanak meg tőle, ahogy Kádáréktól, aztán Gyurcsányéktól is megundorodtak.

Fleck Zoltán nagyon téved, ha ennyire egyszerű embereknek képzeli a magyarokat. A magyarok nem hülyék, bármennyire is szeretnék őket a rendszerváltoztatás óta annak beállítani. Sokan lesajnálóan mucsaiként, lábszagúként emlegetik őket még ma is. (Mucsa mint község egyébként nem létezik, a nevet valószínűleg Mocsa és Mucsi községek nevéből keverték ki. A Borsszem Jankó című vicclap Mucsa című rovatából emelte a magyarokat lejárató megjelölések közé jobboldalt mindig utáló Aczél Endre néhai „hírlapíró”).

Kedves Fleck Zoltán! Kár a benzinért. Ez nem fog menni. A magyarok tudják, ahogy ön is nagyon jól, hogy Magyarország nem kommunista diktatúra, nem pártállam. Nem a szovjet szuronyok tartják életben, ahogy Kádárékét, hanem az emberek egyre szélesedő tömegeinek akarata. A mi köztársaságunkat az emberek akarata tartja életben, bármennyire is ellenére van ez a baloldaliaknak. Bármennyire is örvendeznének, ha a szovjetek helyett a brüsszeli akarat csapatai állomásoznának ideiglenesen Magyarországon.

Úgy igaz, ahogy mondja: „lehetetlen választásokon ezt a rendszert megváltoztatni vagy leváltani”.

Tudja miért, Professzor úr? Mert a magyarok egyáltalán nem is akarják. Bár az alkotmánypuccs terve óta tudjuk, öntől a törvénytelen megoldások sem állnak távol. Talán még az erőszakosak se.