Most például pontokba szedték, hogyan módosítanák a költségvetést. Mi jót csinálnának velünk, ha ők lennének kormányon vagy ha az a gonosz kormány, élén Orbán Viktorral megfogadná a javaslataikat?

A nyugdíjasoknak például azonnal 100 ezer forint egyösszegű támogatást adnának. Mondják: legyen három hónapos tömegközlekedési bérlet 1000 forintért. (Nem ingyenes BKV, ahogy Horváth Csaba anno javasolta, el is nevezték utána Horváth Csacsinak, eddig azért ők sem mentek el.) Javasolják továbbá, hogy az év végéig legyen nulla százalékos az alapvető élelmiszerek áfája. (Hogy a gyakorlat szerint kereskedők lenyeljék, a fogyasztó pedig ne érezzen belőle semmit.) Aztán: induljon újra a panelprogram minden társasházra, természetesen önrész nélkül. És az elmaradhatatlan vesszőparipa: duplázzuk meg a családi pótlékot.

És kérem tisztelettel, ezeket a jószándékú, magyarbarát embereket mi botor módon úgy elzavartuk a választáson, hogy a lábuk sem érte a földet.

Ja, hogy akkor nem ezt mondták? Meg ha mondták volna, akkor se hitte volna el nekik mindezt senki?

Hanem azt sulykolták, hogy tanulatlan hülyék a magyarok, hogy sötétben, trágyával etetett gombák vagyunk, hogy a rezsicsökkentés így rossz, meg úgy rossz, hogy használjunk kevesebb, gázt, villanyt, vizet.

A Gyurcsány-Bajnai érában, a gazdasági válság után ők nem azon igyekeztek, hogy megőrizzék a rezsicsökkentést, a családtámogatási rendszert, a teljes foglalkoztatást vagy a nyugdíjak vásárlóértékét. Egy frászt. Már csak azért sem, mert nem voltak ilyenek. Rezsicsökkentés helyett az egekben voltak az energiaárak, a családtámogatási rendszert, az első Orbán-kormány örökségét akkorra már rég felszámolták, teljes foglalkoztatásról pedig még álmodni sem lehetett, hogy nyugdíjasoktól elvett egyhavi nyugdíjról, vagy a közszolgálatisoktól megvont szintén egy havi fizetésről ne is beszéljünk. Olyan megszorítások jöttek, hogy maga Bajnai azt mondta róluk, hogy „Fájni fog!”. A teljes pénzügyi összeomlást pedig csak úgy úszták meg, hogy hitelt vettek föl az IMF-től és az Európai Uniótól, annak súlyos gazdasági következményeivel együtt. Ami azt jelentette, írásba kapták, hogy a megszorításokat az embereken kellett végrehajtani, nem úgy, mint Orbánék, akik azokat adóztatták, ahol sok pénz van: bankok, biztosítók, multik.

Most meg itt a fikusz és a negéd. Csak néhány hónap telt el a választás óta, és máris arról beszélnek, milyen kedvezményeket kell adni a magyaroknak. Mekkorát fordult a világ a baloldalon. Na nem azért, mert ők a magyaroknak valóban jót akarnak. Egy fenét. Inkább azért, hogy ezeket a jóemberkedő ígéreteket arra használják fel, hogy hergeljenek a kormány ellen, hátha a népharag elzavarja Orbán Viktort, s akkor majd ők beleülhetnek a készbe. Tiszta választáson úgyse tudtak még soha hatalomra kerülni, ezért jönne jól nekik egy társadalmi felháborodás zűrzavarral, káosszal kiegészülve. Ha meg nagy nehezen hatalomra csalnák magukat, akkor a tömegre rontanának, mint 2006-ban.

Száz szónak is egy vége, ezt nyálas propagandát, amit most a gyurcsányisták tolnak, a magyarok közül alig hiszi el valaki, inkább röhögnek rajtuk. Kiválasztották ezt a Maszatoskezű Gréczy Zsoltot, hogy ő kommunikáljon erről a parlamentben vagy az ATV-ben. Ami azt mutatja, hogy nincs olyan emberük, aki hitelesen, emberi hangon tudna erről beszélni. Ha Gréczy megjelenik, akkor az embereknek azonnal a kommunista Gerő, a hídverő és a szintén kommunista Gréczy, a mást verő jut az eszükbe.

S hogy mi lenne akkor, ha a kormány megfogadná mindazt a 436 javaslatot, amit a baloldal benyújtottak a költségvetéshez?

Őrült nagy adóemelés. Varga Mihály pénzügyminiszter Facebookján elmondta, hogy ezek a javaslatok mintegy 3240 milliárd forint adóterhet jelentenének. Csak a társasági adó közel duplájára emelése 2360 milliárd forinttal emelné a vállalkozások terheit.

A baloldal kettős beszéde, s a hozzá tartozó kétszínűsége azonban már jól bevésődött az emberek többségének a lelkébe. S ahogy a hétről hétre zajló időközi választások eredményei jelzik, a baloldaltól elfordultak száma fokozatosan tovább nő.

Nem véletlen, hogy amikor csak felvetődött annak lehetősége, hogy Orbán Viktor az ukrán elnök meghívására esetleg Ukrajnába látogat, Facebook-bejegyzések ezrei, betelefonálós rádió- és tévéműsorok hallgatóinak tömegei aggódtak a miniszterelnök életének esetleges veszélybe kerülése miatt. Mindez jól mutatja a különbséget a két vezér hitelessége, elfogadottsága, az emberi szeretet tekintetében.

Bocsánat: Gyurcsány esetében a szeretet a választók számára már nem értelmezhető. Az már csak Klárika privilégiuma marad.