2022.07.02. 11:06
A pécsi belváros legrégibb húsboltját vezeti Bánfai László
A városi legendák szerint az egykori Kossuth Lajos, a mai Király utca Búza tér felőli végén már akkor húsbolt üzemelt, amikor még ott csilingelt a pécsi villamos. De ne feledjük, az említett jármű 1960. augusztus 31-én végleg megállt. Nem úgy a kiszolgálás.
Tehát hat évtizednél is régebben, azonos arculattal működik ott a belvárosi üzlet. Ami azért már véletlen nem lehet! Ezzel tökéletesen egyetért a mostani bérlő, Bánfai László is. Igaz, csak tíz éve dolgozik a sarokház földszintjén, de érzi benne a múlt kisugárzását.
A Király utcán végigsétálva nem igazán lehet olyan kirakatot látni az elmúlt fél évszázadnál hosszabb időszakból, ahol ne lett volna többszöri átalakítás. De egyetlen igazodási pont azért akad: a húsbolt túlélte az elmúlt évszázad ötvenes éveinek áruhiányát, a hatvanas-hetvenes évek fellendülését és a rendszerváltást is.
– Mielőtt kibéreltem volna a boltot, bejártam a belső teret, a boltívekbe szinte beleszerettem. Ez a belváros legnagyobb ilyen egysége, aminek hangulata is akad. Ez nem egy nagyáruház, ide több generáció tagjai járnak, más itt a viszony, mint a multiknál.
– A hentesség mennyire bizalmi, érzelmi kérdés?
– Régebben létezett egy mondás. Aszerint a polgári családnak szüksége van egy jó orvosra, egy megbízható ügyvédre meg egy becsületes hentesre. Nagyon kiemelt volt a szakma szerepe az emberek életében. Nem lebecsülve a pékeket, más egyéb kereskedőket, azért a húsértékesítés mindig előkelő helyen foglalt helyet. A „de szépet adjon ám!” itt nem szóvirág, komoly tartalommal bír.
– Különösen akkor volt ez így, amikor a jó falatok eltűntek az üveg mögül a feketézés miatt.
– Szerencsére abban nem volt részem. Falusi gyerekként az anyám megtanította nekünk, miképpen kell levágni egy tyúkot, kacsát, később a disznóölésekből is kivették a részüket a gyerekek. Ezek értékes útravalónak számítottak számunkra.
– Azért így már érthetőbb, hogy komolyan kést ragadott.
– Nem volt azért ez annyira egyenes út. Az eredeti végzettségem szerint az állategészségügyben szereztem bizonyítványt. De idővel olyan helyre kerültem lakni, ahol nem igazán akadt más lehetőség. Beletanultam a szakmába.
– Az egy kilogramm mennyire szent?
– Már nem lehet csak úgy húsz dekagrammot hozzácsapni a húshoz. Egyre pontosabban vágunk. A vásárlók pénztárcája érzékeny mérőműszer.
– Tízzel azért még lehet hosszabb – mondjuk szezonban?
– Szívesen vállalnám. A jelenlegi bérleti díjat még ki lehet termelni. A törzsvevőink adottak, a hagyomány kötelez. Szeretnénk versenyben maradni, bővíteni a választékot, újat mutatni a különböző módon feldolgozott termékekkel.
Szeret főzni, kedvence a marhahús
1969-ben született Bánfai László Mohácson. Gyermekéveit Lánycsókon és Lippón töltötte. Tizennégy évesen került Szentlőrincre, a mezőgazdasági iskolába, ahol érettségit szerzett az állategészségügyi szakma mellett. Dolgozott is vágóhídon, de később a hentesség meg a kereskedés felé váltott. Immár egy évtizede a Király utcában forgatja a pengét. Szeret főzni, kedvence a marhahús. Egy felnőtt, 21 éves fiú édesapja.
