Fotókkal búcsúzunk a régi csarnoktól

Még 1979-et írtunk, amikor karácsony előtt megnyitotta kapuit a pécsi vásárcsarnok, akkor azt írta a Dunántúli Napló: „Várták már nagyon a vásárcsarnok nyitását a pécsiek, hiszen a meglévő piacok zsúfoltsága miatt sok kistermelő elpártolt, s másutt kínálta portékáját, és a háziasszonyokat érzékenyen érintette az áruk hiánya”.  A csarnokban négyezer négyzetméter alapterületen 240 asztalon kínálták portékáikat az őstermelők, a zöldség- és gyümölcsárusok. Rá egy évre, az emeleten bisztró és étterem, lent pavilonok nyitottak, sőt, a földszint alatt raktár üzemelt.
 

Az elmúlt évtizedekben a vásárcsarnok több nagyobb rendezvénynek, eseménynek adott otthon. Az épületben fellépet többek között a Hobo Blues Band, a P. Mobil, kisállatkiállítást, húsvéti-, karácsonyi vásárt rendeztek itt, és nem utolsósorban egy csúcskísérlet helyszíne is volt. 

László Béla 1996 decemberében négy órán át úgy dekázgatott az üres csarnokban, hogy a labda egyszer sem esett le a földre. Közel 20 kilométert tett meg, a labdához csaknem 23 ezerszer ért hozzá, közben beszélgetett, viccet mesélt, dúdolgatott és verset mondott. 

A rendőrségnek is akadt dolga bőven az épületben. A piacon gyakori volt a zsebtolvajlás, emiatt biztonsági kamerákat szereltek fel, illetve többször járőröztek itt az egyenruhások, ennek köszönhetően több zsebes kezén kattant a bilincs. 2004-ben az egyik akció során, a lefülelt tolvaj elmondta, hogy ő is áldozat. Mégpedig a rendre és a biztonságra ügyelő őrök áldozata, akik ha látták, hogy valaki táskájából elemelt valamit, félrevonták és pénzt követeltek tőle, sőt volt, hogy az egész zsákmányt eltették. A rendőrök több hónapig figyelték a biztonsági őröket, és kiderült, hogy a zsebtolvaj által előadott történet valós.