Vezetni tanuljon meg a buszsofőr, ne ordibálni - mérgelődik olvasónk

Amikor Pécsre költöztem, akkor egy ideig intenzíven igénybe vettem a helyi tömegközlekedést. Azonban a rossz tapasztalatok miatt egyik hónapról a másikra inkább nem vettem bérletet, és a mai napig is csak elvétve szállok fel egy-egy buszra. Nagyon sok panaszt olvastam a kimaradt járművek miatt, de volt olyan is, aki a buszsofőrök viselkedése miatt bosszankodott. Sajnos, vagy nem sajnos, én az utóbbi csapatot erősítem ezzel a levéllel.

Az egyik nap úgy gondoltam, hogy busszal jövök le a Misina-tetőről. Jó idő volt, tehát rengetegen szálltunk fel. Egyetlen egy hely maradt üresen, ami rögtön az első ülés volt a buszsofőr mögött. Semmi nem volt kiírva, hogy nem szabad leülni, ezért gondoltam, helyet foglalok. Már éppen ültem volna le, amikor a buszsofőr hirtelen, nagy hangerővel rám kiabált, hogy azt a helyet hagyjam szabadon, tilos leülni. Eléggé meglepődtem a hangsúlyon, a hangerőn, de még a szóhasználatán is. Nem álltam le vitatkozni, szó nélkül hagytam ezt a viselkedést. Azonban az igen meglepett, hogy két megállóval arrébb már le lehetett oda ülni. Gondolom egy kedves barátjának, ismerősének akart kedvezni a panorámás kilátással. 

Mire leszálltam, újra megfogadtam, hogy bizony nem fogok egy jó ideg buszozni. És nem csak a felháborító hangvétel miatt, hanem mert ahogy láttam, a buszsofőr több energiát fordított erre, mint a vezetésre. Minden második percben fékezett, indexet nem használt, kanyarodni nem tudott, sőt az egyik megállóban még a padkán is landolt a járművünk. És igen, az utasoknak való köszönést már meg sem említem. Igazi csoda lenne, ha egyszer a Jó napot kívánokra érkezne válasz is. Természetesen, tisztelet a kivételnek. 

Egy helyi járatot elhagyó utas