Megküzdöttek a futók a bugaci homokkal

Július első szombatján rendezte meg a IUSTITIA Egyesület és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a bugaci homoktengerben a Futó-homok félmaratont. Sem az időpont, sem az évek óta egyre inkább bevált helyszín nem véletlen: a különlegességre, a megszokottól eltérőre vágyók itt egy egészen egyedülállóan szép, ugyanakkor speciális nehézségekkel bíró terepen versenghetnek a riválisokkal, önmagukkal, az órával. Tapssal ezen a pályán csak elvétve biztatják a futót nézők, de annál hangosabb a sok ezer tücsök ciripelése, a bámész tekintettel csodálkozó marhacsorda bőgése, a madarak változatos hangszerelést felvonultató – csivitelés, károgás, kelepelés – nagy zenekara.  

Az időjárás némileg megtréfált rendezőt, résztvevőt egyaránt. Az egész héten kitartó, az egyéni érzetet többnapos hőségriasztás által hitelesített forróság éppen a félmaraton napjára némileg alábbhagyott. Míg a szervezők pénteken még 39 Celsius fokban készítették el a versenyközpontot, addig a szombat reggeli 23 fok szinte már hűvösnek hatott.

Alighanem több lett volna az induló is, ha ezt előre tudhatták volna, hiszen minden bizonnyal a versenyt megelőző napokban, héten tapasztalható extrém meleg volt az oka, hogy többen is távol maradtak.  

Elsőként a legfiatalabb rajtoltak el, ők vállalták a legrövidebb távokat, nekik csak a Karikás Csárda melletti, a versenyközpont helyszínéül szolgáló Gavallér tanyát kellett körbe futniuk. A felnőttek a már hagyományosnak mondható útvonalon három távon, 8,5, 15 és 21 kilométeren tehették magukat próbára. Ezúttal volt, akinek a félmaradton a távot illetően hosszabbnak bizonyult.  

A célba már mindenki a vállalt táv teljesítésének az élményével érkezett be, mivel a rajt időszakában a mezőny felett az égen nézelődő felhők akkorra már más vidékre vándoroltak, tehát kezdett beállni a korábbi napokban megismert extra hőség. Különösen a 15 és a 21 kilométeres távon indulók érezhették, milyen is az, amikor a bugaci homokban igazán befűtenek. A hőmérséklet ekkor már közelebb volt a 40-hez, mint a 30-hoz. Ennek ellenére mindenki egészségesen, sérüléstől mentesen futott át a célkapun. Ezt követte a mezőny számára előbb egy gyors kalóriapótlás, majd némi pihenés-pihegés után a helyszínen nevelkedett szürke marka húsából, Karikás Csárda által készített gulyásleves.  

És hogy kik voltak azok a felnőtt távokon, akiknek a legrövidebb időre volt szükségük a vállalásuk teljesítéséhez? A 8,5 kilométeres távon a hölgyeknél Haris Regina Zsófia, míg a férfiaknál Kaldenekker Szilárd volt a leggyorsabb. 15 kilométeren a nőknél Andrássyné Dolog Éva érkezett be elsőként a célba, a férfiaknál pedig ifjabb Szentmiklósi Lajos. A leghosszabb táv, a 21 kilométeres versenyszám legjobbjainak a futását megzavarták ugyan marhák, de a versenyzők nem hagyták magukat eltéríteni, a férfiak között a leggyorsabb Baranyi Zoltán volt, a nőknél Dollákné Drabant Zsuzsanna ért elsőként célba.

Valamennyi táv győztese egy különleges ajándékkal lett gazdagabb: a 2021. évi Vadászkiállítás alkalmából készült, exkluzív könyv boldog tulajdonosa lett, az ország tíz Nemzeti Parkját bemutató  kötet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának a felajánlása. Emellett a szerencsések családi belépőt nyertek a KNPI egy-egy programjára.

A rendezvény a Nemzeti Együttműködési Alap, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága, a Tiszta Formák Alapítvány és a Kecskemét Városi Szabadidősport Szövetség támogatásával valósult meg.