A gobelinvarrás a tassi kőműves szenvedélye

Kovács István gyerekkorában nagymamája és édesanyja példáját követve, akiknek keze alól subaszőttesek, keresztszemes, kalocsai mintás hímzések, makramék kerültek ki, fogott először tűt a kezébe. A kezdeti fellángolás hamarosan lelohadt a kicsinyke fiúcskában, a késztetés azonban megmaradt.

– Huszonéves koromban, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve vásároltam meg az első gobelin kép alapját és a hozzávaló hímzőfonalat, illetve hímzőtűt. Goya: A korsós lány című festményének gobelin változata olyan jól sikerült, hogy nem volt kérdéses a folytatás. A nehéz fikai munka után rendkívül jól esett a varrással elbíbelődni. A tűvel „festett” kézimunkák szépségükkel, részletgazdagságukkal nyugalmat, az alkotás örömét hozták el számomra – idézte fel a kezdeteket a tassi kőművesmester.

Kovács István gondos munkával készített képein számos téma köszön vissza. Megtalálható közöttük közismert festőművészek alkotásainak mása, tájképek. A művek zömét virágcsendéletek teszik ki.

– Nagyrészt a hagyományos gobelint részesítem előnyben, de varrtam már tűgobelint is. 

Örömet és egyben kihívást jelent számomra a témát fellelni, és a hozzá való színeket megtalálni, a fonalakat beszerezni. Az alkotás varázsa, a kreativitás izgalma, megszállottá tudja tenni az embert, amit nálam az elmúlt négy évtized termése bizonyít – fogalmazott Kovács István.

A tassi kőművesmester leginkább a téli időszakban tudott hódolni szenvedélyének. Ám gyakran előfordult, hogy esténként, televíziózás közben is elővette a tűt és a hímzőfonalat.

– A gobelin képek elkészítése sok időt, odafigyelést igényel. 

A nagy méretű munkák esetében ez 80-100 ezer öltésre van szükség. Nagyon szeretem a virágcsendéleteket, amihez sokszínű fonál kell. Ezek beszerzése sem mindig egyszerű dolog. A legnagyobb kihívást a színkavalkád miatt a szentesi Szamosközi Antal képének gobeliben való megjelenítése jelentette számomra – sorolta Kovács István.

A tassi kőművesmesternek annyira a szívéhez nőttek a képek, hogy egyiküktől sem hajlandó megválni. A hely szűke miatt az utóbbi időben, csak olyan méretű gobelinket varr, aminek még tud teret adni.

– A gobelint csak szívvel, szeretettel lehet készíteni. A kézimunkázó, bár a minták adottak, belevarrja egyéniségét is a képbe. A gobelin egy jó értelemben vett szenvedély. Alkotni jó érzés, még ha meg az eredményért meg is kell küzdeni. A mű elkészültével ráébredni, hogy megérte a belefektetett sok-sok munkaóra – hangsúlyozta Kovács István.