Petőfi és családja több szállal is kötődött Békés vármegyéhez

Szalay Ágnes történész előadása elején ismertette, Petőfi Sándor eredeti vezetékneve Petrovics volt. Mint mondta, egységesek a kutatások azzal kapcsolatban, hogy apai és anyai ágról is szlovák származású volt. Családfája dédszüleig visszavezethető, felmenői a mai Szlovákia területén voltak azonosíthatók. A török előretörésének időszakában meglehetősen sok család költözött a délvidékről északra és a Felvidéken találták meg a boldogulásuk útját, a biztonságos új otthont, ahol nyelvi nehézségekbe sem ütköztek. 

Így alakult, hogy mind Petrovics (Petőfi apai ága), mind a Hrúz család (Petőfi anyai ága) a mai Magyarország területén találta meg végül a boldogulását. A költő édesapja és édesanyja is 1791-ben  született, apja egy magyar településen, míg édesanyja 1810 körül érkezett az országba. Petőfi apai nagyapja, Petrovics Tamás mészáros volt, fiának is ezt a szakmát tanította. István saját fiát, Sándort is erre a szakmára szerette volna tanítani, azonban ő nem fizikailag, inkább fejben volt erős, ezért szülei taníttatták. Petőfi öccse, István végül kitanulta a mészáros szakmát. Petőfi édesapja jól kezelte a pénzt, több mészárszéke is volt, hentesként dolgozott. 

Petrovics István adósságspirálba került

Szalay Ágnes életfa segítségével mutatta be azt, hogy Orlai-Petrics Soma festőművész Petőfi fél-másodunokatestvére volt. Az ő nagybátyjához, Mihályhoz kötődött végül Petrovics István elszegényedése. Mihály 2000 pengőt kért kölcsön Petőfi édesapjától (ma 20 millió forintot), amit nem tudott visszafizetni. Petrovics Istvánnak mindenét elárverezték, adósságspirálba került, így Sándor is szegénységben élt, éhezett. Annyi pénzt még össze tudott gyűjteni István, hogy Sándort a Selmeci iskolába még egy évre be tudták iratni. Mihály, azért, hogy a lelkét nyomó terhet enyhítse, kitalálta, hogy Sándor töltse a nyarat 1839-ben az ő tehetős bátyjánál, Salkovics Péter ügyvédnél Ostffyasszonyfán. Két fiához tanítót keresett, aki Petőfi lett. Ugyanakkor került hozzá többek között Orlai Petrics Soma is és egy életre szóló barátság szövődött a későbbi festőművész és későbbi költő között.

Petőfi később nagyon sokszor fordult meg Sománál Mezőberényben. Először 1842-ben, majd '43-ban és '47-ben is.  A front elől menekülve, 1849-ben járt ott utoljára. Akkor Orlai Petrics Soma szüleinek házában szálltak meg. Ez egy ismert helyen van, ugyanis ma ott áll a városháza Mezőberényben. 

A Fehér Bárány fogadóban szállt meg

Szalay Ágnes úgy folytatta, Petőfi a Szarvas–Gyomaendrőd útvonalon érkezett Mezőberénybe, Szarvason pedig a Fehér Bárány nevű fogadóban szállt meg feleségével és Zoltán fiával és az ő dajkájával. (Ez a helyszín a forradalom és szabadságharc kitörésének legfontosabb Békés vármegyei emlékhelye, ugyanis a helyiek itt értesültek először 1848. szeptember 17-én arról, hogy Pesten kitört a forradalom, itt állt meg először a menetrend szerinti Pest-Arad postakocsi.) 

Az épület most is megvan, egy ideig postahivatali épületként funcionált, ma pedig egészségházként működik. Ezt követően Gyomán lovakat szereztek Petőfiék, így mentek tovább Mezőberénybe. A legenda szerint Gyomán a városházán nagy ünneplésbe fogtak, amikor Petőfi bement lovakat kérni, amit megtehetett leszerelt katonaként. Feleségének rekonsturált leírása alapján viszont szekéren érkeztek Gyomára, egy paraszti családhoz csatlakozva, ahol egy fogadóban pihentek meg. Mindenesetre Petőfi már életében is nagy népszerűségnek, megbecsülésnek örvendett.

Nem hitte el férje halálát

Szendrey Júliát bemutatva a történész elmesélte, sokáig nem hitte el férje halálát, okkal azt gondolta, hogy Törökországba emigrált. Utána szeretett volna menni, így a fővárosba utazott útlevelet kérni. Haynau nem akarta fogadni, ezért legbelsőbb bizalmasához, Lichtenstein Ferenchez fordult segítségért. De a férfi szemet vetett Júliára és választás elé állította: vagy a szeretőjeként vele megy Bécsbe, vagy teljesen ellehetetleníti az életét és az roszágot is el kell hagynia. Így Júlia az általa legjobban tisztelt emberhez, Horvát Árpád történészhez ment férjhez, ezt látta a legjobb megoldásnak. Tőle két gyermeke született, sokáig együtt nevelkedtek Petőfi Zoltánnal.

Szarvason tanult a fia

Szalay Ágnes úgy fogalmazott, Zoltánba azt nevelték, hogy ő nem Petőfi Zoltán, hanem Petőfi Sándor egy szem fia. Mulatozott, kaszinózott, kártyázott, nem nevelték következetesen. Szándékosan nem vigyázott magára, elszökdösött. 1863-ban elmérgesedett kapcsolata anyjával és nevelőapjával, így Petőfi Istvánhoz küldték Csákópusztára, hogy embert faragjon belőle. Istán uradalmi intézőként dolgozott, Zoltánnak is megtetszett a foglalkozás. Így a környék legjobb iskolájába küldték, a Szarvasi Evangélikus Gimnáziumba. A nyolcadik osztályos végzősök listáján több ismerős név is szerepel, akik évfolyam- vagy osztálytársai voltak Zoltánnak, többek között Omaszta Gyula bátyja is. Omaszta Gyula a jelenlegi Munkácsy Emlékház épületének a tulajdonosa volt, és Munkácsy egyik legjobb ismerője.  Zoltánt végül a kihágásai és erkölcsi hanyatlása miatt elküldték az iskolából. Gondnokot neveztek ki mellé, majd 1870-ben, 22 évesen hunyt el.

Petőfi öccse

Mint az előadáson elhangzott, Petőfi Sándor öccse, István hosszabb időt töltött Békés vármegyében. Voltak ismerősei Kondoroson, Békéscsabán és sokan ismerték a megyében. Eredetileg a Kondoroshoz tartozó Csákópusztán volt eltemetve.