A hét embere

2023.05.29. 06:36

Diákjai jövőjéért tesz és szervez a szarvasi Csizmarik-Boros Erika

Természettudományos tantárgyakat tanít, emellett folyamatosan tanulmányi kirándulásokat szervez, és még a tehetséggondozásban is teljes erejével közreműködik Csizmarik-Boros Erika, a szarvasi Székely Mihály Technikum pedagógusa. Munkásságááért a napokban átvehette a „Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért” Kiváló tehetségsegítő kategória díját, szerkesztőségünk pedig a Hét emberének választotta.

Vásári Erzsébet [email protected]

Csizmarik-Boros Erika a tananyag leadása mellett a tehetségsegítésben is részt vesz. Fotó: Vásári Erzsébet

– Ön nem tősgyökeres szarvasi. Mikor költözött a városba, és hogyan kezdődött a pedagógiai pályája?
– Nádudvaron születtem és nőttem fel, majd munkába is ott álltam először. Viszont nem pedagógusként kezdtem, hanem a helyi önkormányzatnál, ahol főként pályázatírással foglalkoztam. Egyébként ökológus vagyok, de az egyetemi évek alatt pedagógiai diplomát is szereztem, mind a négy természettudományos tantárgyat illetően. Az élet később úgy hozta, hogy Szarvasra költöztem, és itt léptem először a pedagógiai pályára, pontosabban Öcsödön, ahol egy általános iskolában voltam óraadó. Onnan jöttem át a szarvasi Székely Mihály Technikumba, ahol immár 11 éve dolgozok.

– Az önkormányzati munkából mi csábította az oktatás területére?
– Lényegében ez volt adott, amikor Szarvasra költöztem, hiszen épp kémia óraadót kerestek. Az élet kínálta lehetőséget pedig kihasználtam, és végül benne ragadtam, a lehető legjobb értelemben. Igyekeztem minél jobb pedagógus lenni, talán ennek is az eredménye az, hogy a diákok legtöbbször úgy nyilatkoznak rólam, hogy szigorú vagyok, de igazságos. Visszatérve a kezdetekre, az egyetemen alig egy tucatnyian voltunk ökológus hallgatók, és a csoporttársaim csábítottak a keresztféléves tanárszakra, hogy azt a diplomát is szerezzük meg közösen. Akkor azért mentem velük, mert nem akartam kilógni a sorból, azzal a gondolattal, hogy soha nem leszek tanár, de sok év után, a lakóhelyváltásnál mégis megtérült az, hogy a párhuzamos képzés miatt hétfőtől-vasárnapig ültünk együtt az egyetemen.

– Melyek azok a nézetek, amiket fontosnak tart a tanításban, és miért mondják szigorúnak?
– Én vagyok az a tanár, akinek az óráján nem lehet telefonálni, beszélgetni, vagy enni, ez lehet az oka a szigorúságom hírének. Bár ezeket megkövetelem, de emellett igyekszem minél több kikapcsolódási lehetőséget is biztosítani a tanítványaimnak. Ez utóbbit a kellemest a hasznossal összekötés elvén teszem, hiszen rengeteg tanulmányi kirándulást szervezek. Ezek között vannak helyi kiruccanások, amikor Szarvas és környéke természeti értékeit fedezzük fel, de akad olyan is, amikor több napra viszek el egy-egy csoportot. Az utakat pedig igyekszem mindenki számára elérhetővé tenni, ennek érdekében pályázatok útján igyekszem a tanulmányi kirándulást lehetőleg ingyenessé tenni, vagy jelképes összegűre zsugorítani. Ezek a programok hamar elnyerték a diákok tetszését, és hamarosan már meg kellett húznom a határt az 50 fős busz miatt a jelentkezők között, olyan sokan voltak. Visszaemlékezve, ezek a szervezések talán onnan jöttek nálam, hogy egykori biológia tanárom nem csupán a száraz tanagyagot adta le nekünk, hanem már az úgynevezett régi rendszerben is interaktív módon tanított minket.

– Nem csupán tanít, hanem a tehetségsegítésben is részt vesz. Ez miben merül ki?
– Az ökológus múltam okán kézenfekvő számomra a természet és a környezet szeretete, illetve ezen érzés átadása. Ennek érdekében hoztam létre nekik az elsők között a Zöld klubot, ahol természetfilmeket vetítettünk, és helyi, majd távolsági kirándulásokat szerveztünk. Részt vettünk továbbá a TeSzedd! országos mozgalomban. Ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy egyre több diáknak van igénye ezekre a programokra. Később pedig elkezdtem a pályázatírást is, aminek köszönhetően belevágtunk a Magyarország Ökoszisztémája terepasztalon programba, nemrég pedig a Hangol órába, amely egy zenei pályázat.

– A napokban átvette a Bonis Bona díjat. Hogyan fogadta?
– Nagyon meglepődtem, de egyben nagyon ürültem is neki, és óriási megtiszteltetés volt számomra, hiszen 115 jelentkezőből az országból mindössze tízen kaptuk meg ezt az elismerést. Jó érzés volt átvenni Budapesten, de ami a legjobb érzés volt, az amikor másnap az iskolában a tanítványaim felállva tapsoltak, amikor bementem a terembe. Továbbá a legjobb elismerés számomra az, amikor az általam segített diák jó életpályára tér, megtalálja a saját területét, és sikeres abban, amit csinál. Tartom a kapcsolatot a régi tanítványaimmal, és sok pozitív visszajelzést, illetve hálát kapok a terelgetésért és segítsérért. Ezért szeretek igazán tanítani.

Névjegy

Csizmarik-Boros Erika Hajdú-Bihar vármegyében, Nádurvaron született, és ott járt általános iskolába, majd Debrecenbe ment középiskolába. Szintén Debrecenben kezdte egyetemi tanulmányait is, és öt diplomája közül a legtöbbet ott szerezte meg. Szakterülete a természettudomány, hiszen ökológusként kezdte pályafutását. Eleinte a nádudvari önkormányzatnál dolgozott, a tanítás csak később csöppent az életébe, bár a pedagógiai diplomája már korábban megvolt hozzá. Először Öcsödön tanított 2011-ben, majd szarvasra költözött, és 2012 óta pedagógus a GySzC Székely Mihály Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában