2023.06.03. 09:55
Hatvankilenc éves érettségi találkozójukat már csak négyesben tartották Békéscsabán
A békéscsabai Rózsa Ferenc Fiúgimnáziumba jártak, 1954-ben érettségiztek. Az ötvenéves találkozójukon döntöttek úgy, hogy minden esztendőben összejönnek, de a Covid miatt ez utoljára csak 2019-ben sikerült. A napokban viszont megtartották 69 éves érettségi találkozójukat. A 30 fős osztályból még öten élnek, 87–88 évesek. Négyen mentek el régi iskolájukba, tantermükbe, és sztorizgattak. Van köztük aktív egyetemi docens és egykoron ifiválogatott futballista is.
Egykori iskolájukban, Jantyik Pál (balra), Kucsera Mihály, Kiss Imre és dr. Szűcs János.
A „Rózsát” ma már Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnáziumnak hívják, és érdekesség, hogy az 1954-ben érettségizett diákok osztályfőnöke, dr. Szeberényi Lajos, a névadó unokaöccse volt. A mostani találkozón Kucsera Mihály, Jantyik Pál, dr. Szűcs János és Kiss Imre vett részt, Tóth István egészségügyi okokból nem tudott eljönni.
– Hajdani iskolánkban megnéztük a tablónkat, és emlékeztünk mindazokra, akik már nem lehetnek közöttünk. 2019-ben még nyolcan jöttünk össze, azóta hárman mentek el – mondta Jantyik Pál, aki 55 éve előfizetője a Békés Megyei Hírlapnak, illetve jogelődjének, a Békés Megyei Népújságnak. Minden cikket őriz, amit bármelyik osztálytársáról írt a lap.
A legtöbb cikkben Kucsera Mihály szerepelt a Népújságban, 1968-nál korábban is. Futballkapus volt Békéscsabán, majd védett Mezőtúron, Orosházán és Csepelen is pályafutása 1964-es befejezéséig.
– Talán soha nem lettem volna igazolt futballista, ha 1948-ban nem veszik el a földünket, vagyis szebben mondva: a kishaszonbér-szövetkezet nem veszi birtokba hasznosításra területet – emlékezett Kucsera Mihály. – A jelenlegi Csabaszabadi területén lévő tanyáról – ahol születtem – menni kellett, nagyszüleim csabai házába költöztünk. A csutkából készült játékokat felváltotta a labda, futballoztunk a környékbeli gyerekekkel. Legkisebbként beállítottak a kapuba, ami két levetett ing között volt. Kapusként vigyáznom kellett az ingekre, is, nehogy illetéktelenek elvigyék. A háború utáni ínséges időkben sok mindennek egyből lába kelt.
Hamar kiderült, Kucsera Mihálynak jó a lába és a keze, egyre magasabbra tornázta fel magát a kapus poszton, egyedüli csabaiként tagja volt 1954-ben a németországi ifjúsági labdarúgó-világbajnokságon ötödik helyezett magyar válogatottnak.
– Egy vereséget szenvedtünk, mégpedig a házigazdáktól, de ez elég volt ahhoz, hogy „csak” ötödikek legyünk – mesélte. – Az Észak-Írország elleni, 6:2-re megnyert meccsen védtem, örök emlék, élmény marad.
Jantyik Pál is focizott, mégpedig középpályásként a Békéscsabai Dózsában. Ennek köszönhetően került érettségi után a Békéscsabai Ruhagyárba, ahol kilenc évet húzott le, majd 23 esztendőt a Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben műszaki vezetőként. Szintén ilyen beosztásban dolgozott nyugdíjba vonulásáig a Gyulai Háziipari Szövetkezetben is. Dr. Szűcs János a miskolci egyetem docense, és még most is gyakorlati oktatásokat tart végzett hallgatóknak. Kiss Imre Szegeden él, öt évig volt az egykori Békés-tarhosi Gyógypedagógiai Iskola igazgatója, pályáját az Oktatási Minisztérium alkalmazásában tanfelügyelőként fejezte be.
Kucsera Mihályt lánya, Ildikó és unokája, Márk, a békéscsabai evangélikus iskola harmadik osztályos tanulója is elkísérte a találkozóra. Elképzelhető, hogy Márk majd ugyanabba a tanterembe ül majd be, ahol hosszú évtizedekkel ezelőtt nagyapja is tanult.
Tanáraikról is megemlékeztek
Kucsera Mihály lánya elmondta, hihetetlen élmény volt számára hallgatni a négy embert, akik – ha semmi nem jön közbe – minden évben megadják egymásnak a tiszteletet, és találkoznak abban a fészekben, ahonnan lényegében kirepültek a nagybetűs életbe. Mindenki jutott, ahova jutott, de ez a kapcsolatukon semmit nem változtatott.
A négy öregdiák tanárairól is megemlékezett. Megemlítették többek között dr. Hidasi Lajost, Nyíri Sándort, Vajda Aurélt, Glózik Jánost, Kovács Tibort, Palotás Ádámot és Csák Istvánt. Felidézték azt is, gimnazistaként miért fogadták kitörő örömmel Sztálin halálhírét. Emiatt ugyanis 1953-ban három napig nem kellett iskolába menniük.
