Máté Mónika nagy nehézségeket küzdött le az életében, ám ezek sem hátráltatták abban, hogy Evetovics-Balla Hajnalka felkészítésével nagyszerű sikereket érjen el az ultrafutásban.
Tizennyolc éves volt, amikor az orvosok megállapították, hogy PCOS-szindrómája van, ami egyfajta hormonális betegség. Akkor rövid idő alatt tizenkét kilót hízott, bevallása szerint elindult a lejtőn, és 2014-ig további betegségeket állapítottak meg nála, például cukorbetegséget és vérnyomásproblémát.
„Rengeteg gyógyszert kellett szednem. A lányom atletizált, így futóedzésekre hordtam, s általában az autóban vártam meg. Egyszer kiszálltam a kocsiból, közelebb mentem a sportolókhoz, s akkor döntöttem el, hogy megpróbálok futni” – mondta a Csupaspotnak Máté Mónika, aki először gyerekméretű futócipőt vett magának, ami természetesen kicsi volt, ám miután beszerezte a megfelelőt, első próbálkozásra 200 méterig jutott.
Alig bírta, ám az a kétszáz méter mindent megváltoztatott.
Folyamatosan emelte a távot, és azt vette észre, hogy elkezdett fogyni, de annyira, hogy bőreltávolító műtétet kellett elvégezni rajta. Nemcsak a testsúlya, a gyógyszerek is elkezdtek fogyatkozni, manapság pedig már nem szed semmit, az orvosok alig hiszik el, hogy mekkora változáson ment keresztül.
„Csatlakoztam az ócsai futócsapathoz, heti két edzést tartottak, mindig ott voltam. Rájöttem, hogy nekem nem elég ez a két tréning, így kimentem egyedül többször is mozogni. Az első versenyem 2015-ben egy tíz kilométeres esemény volt a Városligetben, a lányommal együtt futottuk le. Majd jobban utánanéztem a futásnak, akkor láttam, hogy vannak olyanok, akik a maratoni után ultratávokat teljesítenek, nekem akkor ez elképzelhetetlen volt.”
Előző nap döntötte el, hogy lefutja élete első félmaratoniját, ami elmondása szerint őrültség volt a részéről – amikor egy nap a férje és a lánya moziba ment, ő elindult futni. Sikeresen teljesítette, egy évre rá a maratonit is megpróbálta. Felkészületlenül ugrott neki, a Balatonon futotta le, de olyan jó élmény volt, hogy eldöntötte: kipróbálja az ultrát.
„Először 2018-ban a Balaton Szupermaraton féltávját teljesítettem, a harmadik és a negyedik napot – fogalmazott. – Rá egy évre száz kilométeres távokat futottam, és első lettem az Omszki Ultra száz kilométeres nyílt futamán. Ezeket még edző nélkül, önálló felkészüléssel teljesítettem, ám 2020 januárjától már Evetovics-Balla Hajnalkával dolgozom. Nagyon szeretek vele készülni, kiváló szakember, akinek a felkészítésével már az Ultrabalatont is lefutottam.”
2020 júliusában végigment a 130 kilométeres UTT-n is, amelyen ötödik lett, majd két héttel a verseny után húgyhólyagdaganatot diagnosztizáltak nála, ami miatt nyolc hónapig nem futott, kétszer műtötték. 2021 márciusában aztán úgy döntött, elég volt a pihenésből, és edzőjével elkezdtek felkészülni az októberi Ultrabalatonra, és sikerrel teljesítette.
Az idei Balaton-kerülés viszont nem úgy sikerült, ahogy tervezte, 154 kilométernél fel kellett adnia, mivel véres volt a vizelete, és attól tartott, hogy kiújult a betegsége – szerencsére a vizsgálatok alapján mindent rendben találtak. Utólag bánja, hogy feladta az Ultrabalatont, szomorú is volt miatta. A MyWayen a leghosszabb távon akart indulni, ám edzője nem engedte, hogy az Ub után ilyen hamar fusson 240 kilométert, csak a száz kilométeres távra bólintott rá. Máté Mónika az idei Omszki Ultra 50 kilométeres távján 4:33:24-es időt ért el, majd a MyWay 100 kilométerén 11:04:48-cal a második helyen ért be a célba.
„Az Omszki Ultra érdekes volt – emlékezett vissza. – Hankával egy távon indultunk, rettegtem az eseménytől. Hihetetlen volt az edzőmmel egy pályán versenyezni. Huncut volt, mert az utolsó körben előzött meg, végig ott volt a nyomomban, szerintem onnan figyelte, hogy mit csinálok. Nagyon szerettem a versenyt.”
A tavasszal Baranyai Máté felkérte, hogy tesztelje le a MyWay utolsó hatvan kilométerét, ám akkor még nem gondolta, hogy részt vesz magán az eseményen is. Furcsa volt neki a hajnali két órás rajt, ráadásul gyomorproblémái is voltak, és csak futott, nem volt célja, hogy bármilyen jó helyezést is elérjen.
Balatonaligáig a többiekkel együtt haladt, majd kivilágosodott, és úgy érezte, jó formában van. Felgyorsult, és Balatonfűzfőnél közölte vele a férje, hogy a harmadik helyen áll. Ekkor még jobban összeszedte magát, végül a második helyen ért be. Az év hátralévő részében sem marad verseny nélkül, akad esemény a naptárában.
„Az Ultra Lupa-tóra megyek, s bár nagyon szerettem volna a százkilenc kilométeren indulni, Hanka olyan, mint az anyukám, mindig figyel rám, s visszahúz ha kell – így csak az ötven kilométerre enged el – tette hozzá Máté Mónika. – A Korinthosz 160-ra besorsoltak, így augusztusban az vár rám. Ami a hosszú távú célokat illeti, a Spartathlon a nagy vágyam, remélem, egyszer ott leszek a legendás görög versenyen.”
Fotók: Domonkos Péter
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
