2022.10.05. 15:45

Búcsú Lukács Jánostól - fotók

Szerdán kora délután vettek végső búcsút a szegedi Belvárosi temetőben a 69 éves korában elhunyt Lukács János rendőr vezérőrnagytól, aki 20 éven át volt a megye rendőrfőkapitánya. A családon kívül kollégák, sporttársak – sikeres kézilabdás volt –, barátok, ismerősök, tisztelők kísérték utolsó útjára.

Munkatársunktól

A Belvárosi temetőben gyülekeztek tegnap a vásárhelyi születésű Lukács János vezérőrnagyot gyászolók. Azt az embert búcsúztatták, akik 20 esztendőn keresztül volt megyei rendőrfőkapitány. Több százan álltak a ravatal, majd a sír mellett. A rendőrség saját halottjának tekinti.

A szertartás a Himnusszal kezdődött, majd búcsúztatójában Juhász András református lelkipásztor megidézte alakját, sportolói és rendőri pályafutását, a vele folytatott mindig tartalmas beszélgetéseket, humorát.

Szent volt számára a zászló és a haza, amelynek szolgálatára felesküdött. Ő kezdeményezte elsőként a történelmi egyházakkal való együttműködést, de mindenkivel jó kapcsolatot ápolt. Nem nézett le senkit. Mindent elárul róla, hogy pár nappal a halála előtt azt mondta a feleségének: Ne sírj, Anikó! Mindent megtettünk, amit lehetett. Szép életünk volt

– emlékezett az esperes.

Búcsú Lukács Jánostól - Galéria: Karnok Csaba

Tuczakov Szilvána alezredes, alosztályvezető, korábbi szóvivő a kollégák, bajtársak nevében köszönt el Lukács Jánostól.

Nehéz felfogni, hogy aki tegnap még élt, velünk volt, nincs többé. De mégsem... Mert szeretteiben, az emlékeikben tovább él. Jó kapcsolatot alakított ki mindenkivel, törekedett az együttműködésre. Felesége, családja biztos hátteret adott neki ahhoz, hogy a kitüntetésekkel, elismerésekkel, kinevezésekkel kísért pályafutása során magas szinten végezhesse munkáját. Megtisztelő, hogy a munkatársai, a munkatársaid lehettünk

– mondta már elérzékenyülve.

Sportága a kézilabda volt: a Debreceni Dózsával bajnokságot nyert, a Szegedi Volánnal bajnoki bronzot és kétszer magyar kupát. Egykori játékostársai, szurkolói nevében edzője, Kővári Árpád szólt hozzá, felidézve 8 éves Tisza-parti pályafutását.

Becsületes, nagy küzdő, a meccset soha fel nem adó játékos volt, és aktív pályája után is segítette a klubot. Ő a szememben egy igaz ember volt és marad

– jelentette ki elcsukló hangon.

Ég veled János, Jani, Lukszi! Nyugodj békében!

Ezután jött az utolsó út, urnáját sírban helyezték el. A végső stációnál díszsortűzzel és az Il silenzióval búcsúztak tőle. A temetőben csend fogadta be, de még sokat és sokszor fogunk róla beszélni. Mert szép élete volt.