Dunaújváros

2022.08.07. 20:00

Egy kép a múltból (4.) – „Itt van május elseje”

„Itt van május elseje…” – énekeltük odaadással vagy kényszerből annak idején. A mai kép harminchat évet visz vissza az időben, egészen pontosan 1986. május 1-jét mutatott a naptár a színes dia készítésének napján.

AL

A Bánki vonulása látható a fotón a Vasmű út 31. előtt

Forrás: családi fotó

Mindössze öt nappal vagyunk a csernobili atomkatasztrófa után és emberek millió vonulnak fel világszerte. Kisgyerekként szerettem a május elsejéket, és legtöbbször anyukámmal vonultam fel. Tetszett a nagy, színes forgatag, a zászlók, a lufik, a sok ember, és végén a vidámpark. Sok-sok kedves ismerős az utcákon, találkozások, beszélgetések és egy üdítő, felnőtteknek sör és virsli is az ünnep velejárója volt. Emlékeim szerint volt olyan ünnepség, amikor külön fatribünről nézték a város vezetői a felvonulókat, később pedig a Vasmű úton lévő szökőkút mellett álltak a párt- és állami vezetők. A sportolók felvonulását mindig nagy figyelem kísérte. Dunaújvárosban tekintélyük volt a Dunaújvárosi Kohász piros melegítőjét viselő sportembereknek. 

Amikor hétvégére esett a munka ünnepe, a szüleim legtöbbször munkával ünnepeltek: elutaztunk az Alsóörsön élő nagyszüleimhez, és ott családi „majális” keretében elvégezték a legfontosabb kerti munkákat. Később, amikor már felsős diák voltam, kötelező volt az iskolával való felvonulás. Olyankor letudtam a kötelezőt, a városi tanács dolgozóival is vonultam anyukám mellett. Szép emlékű középiskolás éveimet a Bánki Donát Szakközépiskolában töltöttem. Amikor még modelleztem, akkor a modellezőkkel, amikor már nem, akkor pedig az iskolával vonultam a Vasmű úton. A régi Zöldség Gyümölcs felirat részlete olvasható is a képen. E kis üzlet mellett volt egy élelmiszerbolt, vele szemben az az újságosbódé, ahol anyukám évtizedeken keresztül vásárolta az újságokat. Kedden és pénteken a Dunaújvárosi Hírlapot, hetente egy alkalommal pedig a Nők Lapját és a Képes Sportot. Előbbi az anyai nagypapám kedvenc újságja volt, annak minden számát az elsőtől az utolsó betűig végigolvasta. A kis újságosbódé annyira megihletett annak idején, hogy papírból elkészítettem a makettjét, amit odaajándékoztam az újságos néninek. Visszatérve a munka ünnepére, főiskolás éveim alatt már elég laza volt a megjelenési kötelezettség, és ha tehettem, kerültem a demonstrációt. 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában