Kékszalag Futás a földvári Duna-parton, immáron kilencedjére

A hagyományos útvonalon vágtak bele a két kilométeres távnak

A gyülekezőt rendre a gimnázium kézilabdapályájára hirdetik, ahol nem csak a találkozó és az egy időben való rajtolás a fontos, hanem a nagyszerű eseményre való közös ráhangolódás és egy szolid bemelegítés is. Aztán belevágnak a kicsiknek komoly, a nagyoknak jelképes, durván két kilométeres távnak.

Egy elgondolkodtató kaptató után máris a híres „Kecskeugratóhoz” érkezik a sokaság, ami nem kis önfegyelmet kér főleg mindenkitől, hiszen a Várdomb magasságából a Rakpart szintjére kell lefelé lépcsőzni. Ott aztán jöhet a megkönnyebbült hurrá, az átvágtatás a parkon, és egy jó iramodás Európa közös, de minden parti város nagy büszkeségén, most éppen a földvári Duna-parti sétányon. A cél a Beszédes József Vízitúra Sportklub csónakháza, és ott egy frissítő mellett (igaz, hogy ez nem egy verseny, de...) nyugodtan dicsekedhetsz a remek teljesítményeddel.

A Magyar László szakiskolások vidáman érkeztek

Bár nem úgy nevezték magukat, de azt írtam volna róluk, hogy ők a Tolna Vármegyei SZC Magyar László Szakképző Iskola alkalmi atlétaválogatottja. A

helyzethez illő vidámsággal és a saját maguk kategóriájukban győztesen érkeztek.

Pap Amina:

- Nem vagyok egy sportos lány, de rábeszéltek és mindenféle edzések nélkül a csapattal tartottam. A jövő héten sem kezdem el a rendszeres sportot, ezért mondhatjuk, hogy ez egy kalandtúra volt a számomra.

Némethné Márton Renáta az intézmény vezetője:

- Talán én elmondhatom, hogy „sportos lány” vagyok, hiszen ha nem is viszem túlzásba, de heti két erőléti edzés fér bele az időmbe és néha a hétvégéken is sikerül átmozgatni magamat egy kis kocogással.

Tomolik Balázs:

- Nekem nagyon fárasztó volt ez a futás, de nem bánom, mert meg van a tanulság: többet kell sportolnom. Most összekapom magamat és a nyárra már minden rendben lesz. A futás távol áll tőlem, de megpróbálom fejleszteni magamat benne, Arra is gondoltam, hogy beiratkozok focizni.

Kamanczi Dávid:

- Én rendszeresen sportolok, hetente kétszer röplabdázok és a közöttük lévő napokon mellette kondizok. Nekem ez egy könnyű mozgást adott.

Staub Csaba:

- Nekem ez fárasztó lett. Úgy érzem, hogy legalább tizenkettő kilométert futottunk. (Persze tudom, hogy csak a töredéke volt.)

Óvodás csoporttal kezdtek az első alkalommal

György Márta óvónőként eredetileg a saját csoportjának álmodta meg ezt a futónapos programot. Megtudtuk tőle:

- Mondhatjuk, hogy Varró Katalinnal mi vagyunk ennek az eseménysorozatnak az ötletgazdái. Kilenc évvel ezelőtt, még egy ovis csoporttal indultunk el első alkalommal. A pandémia miatt sajnos két évet ki kellett hagynunk.

- Hogyan sikerült ez a mai akció?

- Szerintem minden, amit megszervezünk jól sikerült - ez is. Az időjárás, a csapat, a szervezők és a célban a frissítőpontunk is jók, ettől több pedig nem kell.

- A résztvevőkről mit lehet tudni?

-Van olyan család, aki már az első alkalom óta velünk tart. Mivel már harmincöt éve a pályán vagyok a régi tanítványaim, sőt az ő gyermekeik is megjelentek nálunk. Ez a program attól jó, hogy nem verseny,. Persze, hogy lehet futni, kocogni, sétálni, de akár bringázni is. Korábban görkorival is jöttek, de amióta a Kecskeugratón át jövünk, ott nem tudnak velünk tartani.

Az az a hely, ahol a gyermekkoromban egy dzsungel szerűen, susnyásan benőtt terület volt, ahol leginkább nadrágféken lehetett közlekedni. Amióta a város kiépítette azt a kellemes lépcsősort, biztonságosan tudunk rajta járni. Az „Aztakeservit” jóvoltából pedig ki is van festve. A rajtnál úgy engedem őket az útjukra, hogy vigyázzanak egymásra, de főleg a kicsikre. Segítsük azokat, akik elfáradtak és levegő után kapkodnak. Együtt teljesítsük a távot!

Büszke vagyok a városunkra, a résztvevőkre, a csapatomra, de magamra is!

Varró Katalin az eredeti ötletgazdaként és mint a Beszédes József Vízitúra Sportklub elnökségi tagjaként is feladatokat talált magának:

-Bár az elején volt, aki gyanakodva figyelte az akciónkat, de én soha nem féltettem a résztvevőket, még a „saját” óvodás csöppségeinket sem. Most is örömmel nézek rájuk, mert szemmel láthatóan boldogok, hogy teljesítették a távot. Nagyon várták ezt a napot. 

akiknek legalább olyan fontos volt az örömünk és az elismerő tapsunk is. Abból is mindeninek jutott, akárhányadikként és bármelyik korosztályból is végzett. Egy jelkép ez az eseményünk, ami abban is megmutatkozik, hogy a résztvevők a parton teszik meg a táv nagyobb részét. Egyúttal egy közösségi esemény is, aminek a célja, hogy a lakóhelyünk és a Duna megóvására is koncentráljunk. Ovisok kis és nagy iskolások, civilszervezetek és sportegyesületek is részt vesznek rajta. Jövőre folytatjuk, mert az már a tizedik alkalom lesz - mondta el Varró Katalin.

Dósáné Vígh Katalin aktív sportolóként és a Beszédes József általános iskola tanáraként jelent meg. Kiemelte:

- Már a kezdetektől részt vesz rajta az egész családunk, hiszen akkor már az egyik kisfiunk a György Márti csoportjába tartozott, ezért egyértelmű, hogy csatlakoztunk hozzájuk és segítettünk neki a szervezésben. Az iskolásaink és nyilván a Holler UNFC kézilabdásaink között igyekeztem promotálni ezt az eseményt. Fontosnak tartjuk, hogy kapcsolódjon a víz világnapjához és mindenki, ezúttal például a mostani körülbelül kétszáz fő, azonosulhasson a céljainkkal. Voltunk és leszünk mi még többen is, de most ezzel a létszámmal is boldogok vagyunk.