Az én kedves kis falum - Lepsény

A Fejér és Veszprém megye határán fekvő mezőfalvi település egészen 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott. Történetét tekintve Lepsény igencsak színes évszázadokkal büszkélkedhet. Több régészeti lelet is bizonyítja, hogy már ősidők óta lakott a területe. Az első írás 1226-ban említi először Vespin alakban a nevét. 1381-ben vásáros helyként ismerik, ami nem véletlen, mivel fontos kereskedelmi útvonalak mentén fekszik.

A török hódoltság idején már Lepsen néven jegyzik. Nincs jó világ az itt élőkre. Egy időre török és magyar fennhatóság alá is tartozik a falu. Bármelyik is volt éppen a terület gazdája, nem volt hiány a sanyargatásból. Mire az 1600-as években végre kiverik az oszmánokat, a helyiek is szinte „kivéreznek”. A gályarabságot is megjárt Kocsi Csergő Bálint református lelkész is megemlékezik az akkor átélt borzalmakról.

Ezekben az időkben létesül a református plébánia. A katolikus közösségnek erre 1754- ben lesz lehetősége. (A református templomot olvasóink a legjellemzőbb épített örökségnek választották.)

A török hódoltság után a történelem viharai megkímélték ugyan a falu lakóit, a Rákóczi-szabadságharc is elkerülte a környéket, mégsem maradtak bajok nélkül. Az 1710-es pestisjárványt egy legenda – az Asszonytava mondája – is színesíti. A falu vezetése elrendelte a böjtöt, ami megtiltotta a lakomákat, de még az egymás közötti érintkezést is. Nem szerencsés böjt idején szerelmesnek lenni! Perzsovics Magdolna nem tudott parancsolni érzelmeinek, s mikor a palotai labanchadnagy meglátogatta, ő bizony derék asszony módjára megvendégelte. Az életével fizetett a légyottért.

Az 1800-as évek elején földrengés és kolerajárvány is követte a fekete halált. Az idők folyamán sokan birtokolták a települést és gyakran váltakoztak a gazdák. 1650-től kezdve a Zichyek, az 1700-as évek elejétől a Nádasdyak – akik a kastélyt is építették – Lepsény birtokosai.

Az 1848/49-es szabadságharcból már nem sikerül kimaradni, 123 nemzetőr harcol a seregben.

A boldog békeidők a fejlődést hozzák Lepsény életébe. 1861-ben a balatoni vasútvonal kapcsolja be a települést az ország vérkeringésébe. A veszprémi vonallal vasúti csomóponttá válik.

Az első világégés idején már nagyközségi rangban küldi férfiait a háborúba, 84 katona sosem tér vissza. A két világháború között ismét sikerül felvirágoznia a településnek. A mezőgazdaság mellett az állattartás biztosítja a megélhetést.

A II. világháború végképp nem kíméli a térséget. A környező településekkel együtt Lepsény is a frontvonal része lesz. A harcok során többször is gazdát cserél, lakosai menekülnek a pokolból. Mire vége a háborúnak a település háromnegyede a földdel egyenlő. A református templom tornyáról a németek azt feltételezik, hogy az orosz katonák a megfigyelőállásukat ott építették ki. Ezzel meg is pecsételődik a templom sorsa, a németek szétlövik.

A háború végeztével Lepsény történelme is hozza a jól ismert forgatókönyvet. Még magukhoz sem tértek az emberek, meg sem gyászolták veszteségeiket, rövidesen itt is beköszöntött a vörös világ. Az iskolák államosítva lettek. A magántulajdonokban lévő mezőgazdaságot először a helyi Kossuth téeszbe, majd a Mezőszentgyörgyi Termelőszövetkezetbe olvasztják.

A rendszerváltás után ismét elindult a fejlődés útján: kiépül az infrastruktúra. A megyeszékhely, de főként a Balaton közelsége miatt ma igen kedvelt a pihenni vágyók körében.

Még a gólya is lakcímkártyával hordja ki a lakókat

Nincs a településnek olyan szeglete, ami ne a falu és az itt élők történelmét őrizné. Akit az égiek ide szántak, nem is vitatkozik a döntéssel.

Tóth Enikőnek a nagyszülei is itt éltek. Történelmi emlékek, történetek fűződnek a családjukhoz, amiket nagyon sokat hallott. Örömmel szemléli, hogyan fejlődik az a település, ami ezeknek a történteknek a színhelye. A családi kötődés mellett a hely szépsége is sokat jelent számára.
A Cirbolya citerazenekar tagjaként nagyon büszke az együttesre. A szőlőhegyről, vagy a régebbi kis tanyákról látható panorámát szívesen megmutatja bárkinek, mivel fantasztikus élményt jelent, ahogyan különböző képet adnak a faluról.

Lepsényi születésű Berta Imréné az egész életét itt élte le. Amikor született – a háború után – még nagyon lerombolt állapotban volt a környék. Azóta az épületek, a lakóházak és a község is sokat fejlődött. Minden nagyon közel van, ami a munkába járást is megkönnyíti. Itt vannak a gyökerei, az egész családja. Lepsényben az emberek nem pletykálnak, nem bántják egymást, tisztelettudóak egymással. Egy ilyen közösséghez öröm tartozni. Nagyon büszke az új létesítményekre, amik sokat emelnek a falun. A két templom mellett a emlékművek számára legkedvesebbek. Minden alkalommal szívesen járja Lepsény utcát. 

Igazi ősi lepsényi család sarja Csapó János. Még rokonuk sincs vidéken. Minden Lepsényhez köti. A nagyvárosok és a Balaton közelsége, tökéletesen ki tudják szolgálni, az itteni emberek igényeit – mondja. A helyi civil szervezetek között mindenki megtalálja érdeklődési körének a legmegfelelőbbet. Általában gyalog jár mindenhova. Sok emberrel tud így kapcsolatot teremteni, beszélgetni és ez megerősíti abban, hogy még nincsenek egymástól elidegenedve a helyiek. Az emlékműveken kívül a lepsényi református templomot, és az ikonikusnak számító  szőlőhegyet mindenképp ajánlja az erre járó figyelmébe, ahol még kikapcsolódni sem utolsó.