Bajban a Herosz, rettegnek a téltől

Szinte teltházzal üzemel most is a Herosz fehérvári állatotthona, ahol több száz állatot – kutyát, macskát és egyéb megunt házi kedvencet – gondoznak erőn felül évtizedek óta. Ám ez a hely sokkal több, mint állatmegőrző – a helyi közösség egyik morális mércéje, ahol felelősséget vállalnak azokért az állatokért, melyeket mások megszelídítettek. De most hagyjuk a romantikus moralizálást – az idei tél „háborús rezsiköltsége” talán az állatvédelem területén mérheti a legfájóbb csapást a civil szférában.

- Piaci áron kapjuk az áramot, gázt – szögezi le Krepsz Gyöngyi, az otthon vezetője, aki átalányban fizeti minden hónapban a korábban is elég magas költségeket. Amelyek most - akár ötszörös, akár tízszeres szorzóval számolunk -, kifizethetetlenek lesznek. - Késélen táncoltunk eddig is. Fogalmam sincs, hogy lesz. A legfőbb most, amire várunk, egy nagy pályázat eredményhirdetése, melyben 10 millió forintra pályáztunk. Ennek egy jelentős része működési költségre menne, egy kötelező része pedig ivartalanításra. De olyan sokan adták be a pályázatukat, hogy az elbírálás is csúszik.

A Takarodó úti otthon épületeinek felében 10 éve, két pályázatból átálltak gázfűtésre. Akkor bánták, hogy csak ennyire tellett. – Most viszont áldom az eget, hogy csak a felénél van gáz. Szerintem ezeket az épületeket be kell zárni, lehetetlenség lenne kigazdálkodni a gáz árát – mondja az otthon vezetője, aki folyamatosan azon „kattog”, hogyan tartsa életben a menhelyet. - Tegnap is beadtam egy másik pályázatot, minden lehetőséget megragadunk – mondja. Gyöngyi persze nem folyton csak „tüzet olt”. - Már 2012 óta azon próbálkozom, hogy fenntarthatóvá tegyem a menhelyet – rendszeresen pályáztunk például napelemre vagy szennyvíz visszaforgatásra, de sosem nyertünk. Egy ilyen fejlesztésnek azonban óriási beruházási költségei vannak, amelyeket nem tud kigazdálkodni egy menhely. Vagy etetem az állatokat, vagy beruházásra költök – teszi hozzá, ahogy azt is: most aztán tényleg nagyon el van keseredve. Az orosz-ukrán háború ugyanis nem „csak” a rezsiköltségek emelkedésében érezteti hatását az állatotthonban:

– Gázzal fűtünk a macskakaranténban és a cicaóvodában. A kinti nagy faépületben, amely a dolgozók öltözője. Mindezeket át fogjuk szervezni, be fogjuk zárni. A munkarendet is átszervezzük, mert nem fogjuk tudni használni az udvari reflektorokat a korán érkező sötétben. De van egy, talán a legfontosabb helyiség az állatotthonban: „az orvosi” – amely, mindamellett, hogy tele van beteg, műtött, felépülésre váró állattal, a műtétek, vizsgálatok, kezelések helyszíne is. Lefagyott, elgémberedett ujjakkal pedig nem lehet műteni…

Még csak az elképzelés szintjéig jutottak el, hogy talán klímákat kellene ide beszerelni, melyekkel fűteni lehet. Ám jelenleg erre sem futja, sőt mi több, még szakembert sem találtak arra, hogy kiderítsék, lehetséges lenne-e ez a megoldás. Hiszen most mindenki klímát akar, mondja Gyöngyi. Talán ez az írás eljut egy olyan vállalkozóhoz, aki ebben is tud segíteni.

Merthogy hiszünk, hisznek az állatvédők a közösség erejében és támogatásában. Gyöngyi is érzi a környezet támogató hozzáállását, melyet egyébként ők maguk építettek maguk köré hiteles, odaadó munkájukkal. – Székesfehérvár polgármestere is jelezte, hogy nem hagynak magunkra – teszi hozzá.

Nagy szükség is lesz most a helyi segítségre. A háború miatt ugyanis gyakorlatilag elveszítették a legnagyobb német támogatóikat, amelyek most az Ukrajnában bajba került állatokkal vannak elfoglalva. De mégis most mire van szükségük? – teszem fel a kérdést. Pénzen kívül konzervre, alomhoz ruhákra, tisztítószerekre, gumikesztyűre, féreghajtóra, bolhairtó nyakörvre, vitaminokra, immunerősítőkre. Adománygyűjtő ládát tartanak fenn az állatotthon bejáratánál – ide mindent el lehet helyezni. Az arctalan, névtelen támogatás a legönzetlenebb.