Az összefogás ereje

2022.10.05. 20:00

Mesebeli zug Fehérvár belvárosában

„Akkor vagyok boldog, ha szép környezet vesz körül, és ha a környezetemben élők jól érzik magukat” – vallja a városházán dolgozó Nagyné Ferenczy Eleonóra, aki hirtelen ötlettől vezérelve igencsak hasznosan töltötte megérdemelt szabadságát. Szomszédjával együtt szó szerint kivirágoztatták egy belvárosi társasház belső udvarát, ami mint kiderült, igazi kuriózumnak számít.

Kecskés Zoltán

A társasházi belső udvarok általában kopár területek, ám a Várfok utcai Nagyné Ferenczy Eleonórának köszönhetően, már nem az.

Fotó: Fehér Gábor

Hol található pontosan ez a „csoda”?

– A társasházunk a belváros szívének egyik legszélső épülettömbjében található, a Piac teret a Szent István térrel összekötő kis köz, a Várfok utca egyetlen lépcsőháza, a Várfok utca 1. A társasház a középkori város egyik bástyája helyén épült, erről az oldalán látható egyik emléktábla tanúskodik. A társasház 1938-ban, a Székesfehérváron megtartott országgyűlés alkalmából zajlott sok beruházás egyike volt, elkészültekor a város legkorszerűbb épülete, a város első központifűtés-rendszerével.

A lakóház előtt egy neves pénzintézet állt ezen a helyen, amelyről szintén található emléktábla a házon. De rátérve az eredeti kérdésre: az épület udvara azért is izgalmas, mert a pinceszinten található, a lépcsőházból néhány lépcső vezet le oda. Innen nyílik két alagsori lakás és több közös tulajdonú helyiség, a pince és a jelenleg funkcióját vesztett kazánház is.

Honnan jött az ötlet?

– Jelenleg a városházán dolgozom ifjúsági referensként, korábban pedig az általános iskolában tanítottam egy csodálatos tantárgyat, környezetkultúrát. Azt tudni kell rólam, hogy én akkor vagyok boldog, ha szép környezet vesz körül, és ha a környezetemben élők jól érzik magukat. Az egyik lételemem a közösség, közösségek létrehozása, a másik pedig az alkotás. Imádok gyerekek, fiatalok között lenni, és gondolkodásukat ilyen irányba is kinyitni. Az általam két legfontosabbnak tartott tulajdonság az empátia és a kreativitás. Szerintem, ha mindenki ezek birtokában lenne, tökéletes világban élhetnénk. Szerencsére lehetőségem van erre a városi táborokban, amelyek programját szervezem, illetve a székesfehérvári diáktanács koordinálása és az ehhez kapcsolódó ifjúsági feladatok során is. Nagyon szeretem a közéletet, igyekszem a fiatalokat is aktivitásra nevelni. A közösségi élet és az alkotás mindig ad lehetőséget arra, hogy örömet találjunk az életben. Innen jött ez az inspiráció!

Mi ösztönözte arra, hogy pont ezt a belső udvart virágoztassa fel?

– Itt lakom! (mosolyog) De komolyra fordítva a szót, valójában egy régi hiányérzetet sikerült most begyógyítani. Az aszfaltozott, csőtörések miatt többször feltört, visszabetonozott, toldott-foldott kis udvar nem harmonizált az 1930-as években igényesen megépített, városi szinten jelentős múltú épülettel. A lakóközösség korábban készíttetett már egy tervet az udvar felújítására, de a terv kiviteleztetése több millió forintba került volna, és a társasháznak sosem volt ennyi pénze erre, mindig voltak sürgősebb javítások. Az élet most hozta el a kellő pillanatot.

(Az olvasónk által elküldött fotókból összeállított galériánkból pedig nyomon követhetik az udvar átalakulását:)

Miből teremtették elő a fedezetet a felújításra?

– Nyár elején határoztuk el magunkat a lakótársakkal. Törekedtünk rá, hogy költséghatékonyak legyünk, így abban állapodtunk meg, hogy addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér! Tehát lépésenként haladunk a munkálatokkal. Kitaláltuk, hogy miután az aszfalt feltörése és elszállítása, majd az udvar térkövezése jelentené a legnagyobb költséget, ezenkívül az aszfalt alatt is építési hulladék és csövek találhatóak, inkább meghagyjuk az aszfaltot, és magas ágyásokat telepítünk rá. Ezeket megtöltöttük földdel, és elültettük a közben megvásárolt virágokat. Az udvar közepén található esőelvezető csatorna köré betonelemekből készítettünk virágtartót, hogy az udvar központi eleme legyen. A fal mellett is volt eltakarni való, oda szintén betonelemekből készült virágtartó került.

A rendbe hozott válaszfalra futtatórácsokat szereltünk. A fal előtt álló szép kék kaspók a fehér kavicsokkal szintén fontos elemei a látványnak. Ezekből rózsák futnak fel az apácarácsra. A pad már húsz éve áll az udvaron, most ez is megfelelő hangsúlyt kapott. És ott volt még a szintén a ΄30-as években készült, a falba épített poroló, amit ma már kevesen használnak, így gondoltam, ezen elfér két függőfotel egy hangulatos beszélgetéshez. Emellett vettünk egy kerti asztalt székkel és egy grillsütőt is, hogy lehetőség legyen lent beszélgetni, de akár sütögetni, eszegetni is. A pincében egy összecsukható sörasztal padokkal várja, hogy szükség esetén elővegyék. Még koránt sincs minden készen, de már használható az udvar.

Az elkészült gyönyörű udvar. Igazán impozáns lett.
Fotós: Olvasó

Milyen a visszhangja a munkájuknak, hogyan fogadták az itt élők?

– Szerencsésen egymásra találtunk Zahoretz Mártival, akivel tőszomszédok vagyunk. Mindketten örültünk egy ilyen alkotó kihívásnak, így összeadtuk a kreativitásunkat, és belevetettük magunkat a közösségi tér kialakításába. Minden lakó érdeklődéssel figyelte, már ez feloldotta a hangulatot a házban (mosolyog). Az eredmény nagy sikert aratott a lakótársak között. A lendület pedig, remélem, itt nem ér véget, hiszen a többi közös tulajdonú helység átalakításában is további lehetőségek rejlenek! Arra jöttem rá, hogy ebben az egyre zordabb világban egyre nagyobb szüksége van az embereknek arra, hogy megsimogassák a lelküket. Ez az udvar ilyen lett. Egy kis mesebeli zug, ahová el lehet bújni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában