Éjszakákat átdolgozott

2023.01.27. 11:44

A gárdonyi vadászlány és a pillanat csodája

Csütörtökön adták át a hajdú-bihari Nyíradonyban az Erdei Harmónia elnevezésű, több mint 800 milliós, uniós és magyar állami forrásból megvalósított látogatóközpontot, amelyre mi Fejér vármegyeiek egy gárdonyi hölgy tevékenysége okán lehetünk nagyon büszkék. Piros Edit preparátor munkái rövidesen bizonyosan sokak számára hozzák közelebb a természet csodáit, a hazánkban velünk élő állatok szépségét, mindazt, amit a legtöbb ember elől többnyire elrejt a magyar erdő, mifelénk elsősorban a Vértes és a Bakony.

Tihanyi Tamás

Lázár János építési és közlekedési miniszterrel (balra), és Tasó László országgyűlési képviselővel a csütörtöki ünnepségen. A beruházást a Gúth-Keled Idegenforgalmi és Természetvédelmi Közhasznú Egyesület több mint 800 millió forint, pályázaton elnyert európai uniós és hazai állami forrásból valósította meg

Fotó: Piros Roland

– Tudom, hogy nagyon sokat jelentett önnek ez a nap. Mennyi munka áll a bemutatója mögött? 

– Összességében úgy egy hónapnyi időt töltöttem Nyíradonyban úgy, hogy szó szerint éjjel-nappal dolgoztam. Ellőtte csaknem fél évet tettem a dolgom itthon, Gárdonyban ahhoz, hogy végül rendben elkészüljön a tárlat az Erdei Harmónia Látogatóközpontban.   

– Mi látható ezek után a neve alatt?  

– A negyven négyzetméternyi diorámán tizenhat vadfaj, összesen negyvenkét vad található. Elsősorban azzal próbáltam meg egyedileg eltérni az összes magyarországi preparátum kiállítástól, hogy nem csak a tipikus pozíciókat jelenítettem meg, hanem mindegyik vadfaj esetében a rá jellemző viselkedésből ragadtam ki egy-egy jelképes pillanatot. Például a vaddisznót, amint éppen vadkárt okoz a kukoricásban, a rókákat, ahogy igyekeznek elkapni egy fácánt, a dolmányos varjút és a szarkát, amint egy elpusztult nyulat készülnek éppen elfogyasztani. Egyetlen kiállításon sem látható teljes vaddisznó konda, én ezt is próbáltam megvalósítani, remélhetően a látogatók örömére. Nálam nem csupán a vadkan, de a malac, a süldő és a koca is megjelenik azért, hogy lássák az emberek, nem csak a kan létezik. Utoljára, az elmúlt év végén egy gímszarvassal bővült a kiállítás. Amit a vadászataimon tapasztaltam, azokból az élményekből építkeztem a munka során.  

Piros Edit rengeteg éjszakát átdolgozott azért, hogy tökéletes illúziót teremtsen a nagyszerű diorámával  
Fotós: Piros Roland

– Hogyan került Gárdonytól ennyire messzire, Nyíradonyba, az Európa Parkban lévő látogatóközpontba?    

– Ők kerestek meg, de arról, hogy pontosan miként találtak rám, eleinte fogalmam sem volt. Aztán a megnyitó ünnepségen Tasó Béla, Nyíradony polgármestere elmondta, hogy a nemzetközi versenyeken elért eredményeim alapján figyeltek fel rám.   

– A munkái élményalapját a vadászat adja. Mióta járja puskával az erdőt-mezőt? 

– Ha jól emlékszem, 2015-ben kezdtem, azóta vadászom, és 2018-ban iratkoztam be az első preparálással kapcsolatos iskolába. De addig is a vadaknak, amelyeket elejtettem, lenyúztam a bőrét és félre tettem őket azzal a ki nem mondott gondolattal, hogy egyszer majd én azokat kipreparálom. A nyíradonyi kiállításon látható vadak döntő többségét én ajánlottam fel: a gímszarvas, a dámbikák, és az őzbak a kivétel, azokat nem én ejtettem el. Az őzgidát elütötték, azt egy vadásztársaság biztosította a diorámám részére.    

– Milyenek az eddigi visszajelzések azok részéről, akik eddig látták a látogatóközpont számára összeállított munkáit?  

– Hihetetlen, fantasztikus, nem is gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket, élményeket ki tudok váltani az emberekből. Rendkívül meghat, amikor arról beszélnek nekem, hogy úgy érzik magukat a bemutatón, mintha a valóságos természetben, például egy erdőben lennének. Egyediség, hogy az ilyen kiállításokon általában vagy fehér a fal, vagy kézzel megfestik, ami szerintem elég mesebeli, ám én megpróbáltam úgy elkészíteni a diorámát, hogy amit elképzeltem, annak az élethű fotótapétája legyen látható a háttérben. Úgy tűnik, sikerült megteremtenem a tökéletes illúziót: a csordogáló patakot, a kukoricást, az erdőt. Van egy másik egyedisége is a diorámának. Egyetlen bőgő gímbikának sem láttam eddig annyira valósághűen elkészítve a száját, mint amit én próbáltam megvalósítani. A preparátorok mindenhol egyszerű fekete szájbelsővel dolgoznak, ám nálam még az ízlelőbimbók is eredeti színükben látszódnak.  

Rókák, amint megpróbálnak elkapni egy fácánt: a jeleneteket Piros Edit a vadászélményeiből kölcsönözte  
Fotós: Piros Roland

– A preparátorok időnként bajnokságokon is megméretik magukat. Milyen sikereket ért el eddig a szakmai vetélytársakkal szemben?    

– Még el sem végeztem a preparátor iskolát, amikor 2019 februárjában beneveztem az I. FeHoVa Nemzetközi Nyílt Preparátor Versenyre, ahol egy szajkóval és egy szarkával harmadik helyezést értem el. Egy év múlva jött a következő FeHoVa, ahol életem első egész alakos vaddisznójával már első lettem, majd 2021 szeptemberében hazánkban rendezték meg a 12. Nyílt Preparátor Európa Bajnokságot, ahol öt vadfajjal, hét vaddal indultam és mindegyik dobogós lett. Egy fehér farkú gnú, és két Nyíradonyban is látható, verekedő dámbika érdemelt ki első helyet. Érdekesség, hogy harmadik lett életem első elejtett vaddisznója, amelyen eleinte csak gyakoroltam, de mivel életem kanja, hiszen egy 250 kilós állatról van szó, úgy éreztem, akárhogy sikerült, ott kell lennie a versenyen. Ugyanígy jártam életem első elejtett rókájával is, amit a már említett vaddisznóhoz hasonlóan az esélytelenek nyugalmával neveztem, vele második helyen végeztem. Látható még az Erdei Harmónia Látogatóközpontban az a két játszadozó borz is, amivel harmadik lettem. Azóta nem volt nálunk több verseny.  

A két összeakaszkodott dámbikával első helyen végzett egy korábbi, rangos preparátor versenyen   
Fotós: Piros Roland

– Nem is lesz? 

– Reménykedtem abban, hogy idén februárban sor kerül egy következőre, de valami miatt ismét elmarad a megmérettetés.     

– A munka mellett marad még ideje vadászni? 

– Már legalább fél éve nem jártam az erdőben, annyira sok a munkám, hiszen nem csak Nyíradonyban építettem diorámát, más megbízásaim is vannak, nagyon sokan és sok helyről hoznak preparálni való feladatot. Szeretnék elköltözni Gárdonyból, azért is dolgozom ilyen sokat.  

– Ezt szomorúan hallom: megkérdezhetem, hová és miért? 

– Nem kizárt, hogy külföldre, ezt még fontolgatom, de nagyon távolra innen, az biztos, több helyszín szóba jött már. Fáj, hogy az eredményeim ellenére szüleim semmirekellőnek tartanak, mert szerintük az nem munka, amit végzek, pedig rengeteg átdolgozott éjszaka áll mögöttem. Szerintem a helyükben bárki más nagyon büszke lenne a saját gyermekére, ha ilyen eredményeket érne el!

Egészen egyedülálló, hogy egy teljes kondát jelenített meg a fotózott háttér előtt 
Fotós: Piros Roland

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában