Megdolgoztak a sikerért, arany lett a jutalmuk

Mint arra bizonyára sokan emlékeznek a labdarúgás szerelmesei közül vármegyénkben, hogy 2005-ben a Felcsút SE csapata kiharcolta az NB II-be jutást. A felcsúti legénység ezt követően is remekül helyt állt a második vonalban, ám akkor még nem volt realítása annak, hogy feljebb lépjenek, bár maga a csapat markáns részét képezte az NB II-nek, és 2006-ban ezüst, 2007-ben bronzérmes lett. Ezt követően a 2007-ben megalapított Puskás Akadémiába integrálódott be az egyesület, amely akkoriban több néven, többek között Videoton-Puskás Akadémiaként is szerepelt. Majd a 2012-2013 bajnoki idény hozta meg az áttörést, melynek végén a gárda először harcolta ki az NB I-es tagságot. Benczés Miklós vezetőedző irányításával remek idényt hagyott maga mögött a sárga-kék alakulat, melynek megkoronázása 2013. május 11-én a késő délutáni órákban történt. A Puskás Akadémia FC együttes ugyanis a Puskás-pályán a Kaposvári Rákóczi FC II. csapata ellen 2-0-ra győzött, ekkor már huszadik alkalommal a szezon során, és ezzel behozhatatlan előnyt kovácsolt riválisaival szemben.
Más kérdés, hogy a szezonkezdet előtt fő célként az 1.-5. hely valamelyikének elérését jelölték meg a jogilag a Videoton FC-ről leváló klub játékosai számára. Aztán, ahogy mondani szokták, evés közben megjött az étvágy, a negyedik forduló óta az élen álltak. Jöttek sorra a győzelmek, úgy lett egyre motiváltabb a társaság, amely addig még egyszer sem szenvedett vereséget.  

Idézzünk vissza néhány fontosabb momentumot erről a találkozóról, melyen igazából a gátak csak a rendkívül lelkesen játszó kaposváriak elleni második találat után szakadtak fel. Előbb a 49. percben az akkor még a 19 esztendős, és a magyar válogatottban ma már közel ötven mérkőzésénél járó Kleinheisler László buktatásáért megítélt büntetőt értékesítette a gólkirályi címért harcoló, végül 15 találattal megosztva a második helyen végző Zsolnai Róbert. Aztán a 83. percben a spanyol középpályás, Miguel Angel Luque gólja volt a slusszpoén, és a 88. percben, amikor már végképp eldőlt az összecsapás, szép csendben előkerültek az addig eldugott pezsgős rekeszek a raktár mélyéről, és a kispad mellé csempészték őket. A mérkőzés lefújása után pedig vigyáztak arra a játékosok, hogy senki se ússza meg locsolás nélkül...    

Benczés Miklós természetesen az NB I-ben is a kispadról dirigálta a csapatot egészen 2015-ig. A szakember nem szakadt el a sportágtól, 2022 áprilisáig a DVTK sportigazgatója volt, manapság az általa alapított játékosügynökséget vezeti, menedzserként dolgozik.
- Amennyiben emlékeim nem csalnak, annak idején egyáltalán nem volt cél, hogy feljussunk az NB I-be. – tudtuk meg Benczéstől, aki a menedzserkedés mellett a Sajóvölgye Focisuli U16-os csapatánál is besegített az idei szezonban  - A Kaposvár elleni találkozót még most is fel tudom idézni, amellett, hogy gyakorlatilag veretlenül nyertük meg a bajnokságot. Az igaz hogy utána kikaptunk előbb a BKV Előre, majd a Duna FC Tatabánya csapatától, összesen ez a két vereségünk volt egész szezonban. Majd jött az utolsó hazai mérkőzésünk, ott, ha egy góllal is, de sikerült legyőzni a Sopront. Igazság szerint miután biztossá vált az elsőségünk egy kicsit kiengedtünk, ez is volt az oka az előbb említett két vereségnek. Ez olyan volt, mint, amikor a futó átszakítja a célt, onnantól már mindent könnyebbé válik. – mondta érezhetően elérzékenyülve, emlékezve a tréner.
És, hogy milyen volt ez a csapat? A vezetőedzőnél persze senki nem ismerte jobban ezt a gárdát! 

- Nagyon jó összetételű együttes volt, megvoltak azok a tehetséges fiatalok, akik bizonyítani szerettek volna és ott voltak mellettük a támogató, idősebb, rutinos labdarúgók. Ilyen volt Polonkai Attila (a PAFC másodedzője), Tóth Balázs (az AFC Csákvár jelenlegi mestere - a szerk.), illetve Zsolnai Róbert, rengeteget hozzátett a karakterével a sikerhez. Később kiderült nagyon jó edző lett Polonkaiból és Tóthból, így elmondhatom azt, hogy az edzői stábom nem volt soha ilyen nagy, ennyi edzővel nem dolgoztam egyszerre! Azt sem szabad szó nélkül hagyni, hogy alárendelték tehetségüket és a rutinjukat a csapatnak. Itt volt még Videotonból kiebrudalt Szakály Dénes, és Vaszilejosz Aposztolopulosz is, sokat jelentett, hogy senki nem volt sértődött játékos. A fiatalokban égett a tenni, és győzni akarás. Nagyon jó közeg volt, ez átsegített bennünket rettentően a nehéz bajnokságon. – tette hozzá.  
Ebben a csapatban bontogatta szárnyait Nagy Zsolt is, aki szintén jó szívvel gondol vissza a tíz évvel ezelőtti pontvadászatra, amelyben nyolc meccsen jutott szóhoz.
- Szép emlékeim vannak erről a szezonról, fél évvel korábban kerültem fel a csapathoz, Kleinheisler László mellett én voltam az egyik legfiatalabb. Tapasztalt játékosokkal játszhattam együtt, amely sok pozitívumot, és lökést adott számomra, sokat tudtam tőlük tanulni. Azzal, hogy idáig eljutottam komoly szerepe volt ennek a csapatnak, nemcsak a pályán, hanem az öltözőben is tudtam tanulni, és hasznosítani a későbbiekben, jó alapot adott a jövőm szempontjából. – emelte ki a 13-szoros válogatott hátvéd.