Tízéves a Loki veretlen bajnoki címe

Nem túlzás azt állítani, hogy nagyot fordult a világ a Debreceni VSC labdarúgócsapatával az elmúlt években. A szűk két hete zárult szezon kapcsán az jelenti a megnyugvást, hogy bennmaradt az élvonalban az NB II.-ből frissen feljutó gárda. Pedig – a klub hosszú történelméhez képest – nem is olyan régen, pontosan 10 esztendővel ezelőtt fennállása egyik legnagyobb sikerét ünnepelhette a Loki. 

A piros-fehérek a 2011–2012-es OTP Bank Liga kiírását 74 pontot szerezve, 22 győzelemmel és 8 döntetlennel, veretlenül nyerték meg, ezzel bezsebelve a klub hatodik bajnoki címét. 

A magyar első osztályú labdarúgás históriájában korábban mindössze három alkalommal sikerült ez a bravúr. Az MTK – akkori nevén Hungária FC – volt az első 1935–1936-ban, amely vesztett találkozó nélkül zárt le egy idényt. Másodjára az ötvenes évek sztáralakulata, az Aranycsapat tagjaival teletűzdelt Budapest Honvéd 1952-ben, harmadjára pedig 1966-ban a Mészöly Kálmán-féle Vasas bizonyult legyőzhetetlennek. A vasutasok tehát 46 év után először és azóta is utoljára vitték véghez a szinte lehetetlent, a magyar futball történetében első vidéki együttesként. Arról nem is beszélve, hogy a 2012-es DVSC-ig korábban egyetlen olyan gárda sem volt, amelyik a veretlen bajnoki cím mellé még a Magyar Kupát is bezsebelte volna. 

Jól sikerült a teszt 

A Debreceni VSC korszakos sikerét Kondás Elemérrel, a gárda akkori vezetőedzőjével idézte fel a Hajdú-bihari Napló. A szakember a 2010–2011-es idény tavaszán vette át az együttest, miután Zdenek Scasny néhány hónapnyi regnálás után lemondott a pozíciójáról. – Hét mérkőzés volt hátra a bajnokságból, amikor Szima Gábor felkért, hogy vezessem a csapatot. Mivel kiesni már nem tudtunk, igazából tesztjelleggel vágtunk bele, ami aztán egészen jól sikerült. Egyetlen vereséget szenvedtünk csak, pedig öt fordulóban is idegenben léptünk pályára – mondta. 

A szezon végén mutatott teljesítmény alapján a vezetőség úgy döntött, hogy a következő kiírásban is a nemrégiben kinevezett trénerre bízza a Loki irányítását. – Nem voltak konkrét elvárások a rajt előtt, de a DVSC hagyományaiból adódóan nemzetközi kupát érő helyet céloztunk meg. Jól sikerültek az első fordulók, és ahogy haladtunk előre, úgy jött meg egyre inkább az étvágyunk. Nyilván akadtak nehézségeink, de azokat át tudtuk hidalni, és nagy szerencse volt, hogy szinte végig ugyanazzal a csapattal állhattunk ki. Elkerültek minket a sérülések, nem volt nagy formahanyatlása senkinek, ez egy fontos eleme volt az eredményességünknek – árulta el a szakember, majd megemlítette, hogy mi lehetett még a siker kulcsa. – Ez egy igazi csapatmunka volt. A DVSC akkori elnöke, Szima Gábor és a vezetőség, a klub összes dolgozója – az irodában és a pálya körül tevékenykedők –, a játékosok és a stáb is nagyszerűen végezte a dolgát. Minden a helyén volt és remekül működött. A szurkolókat pedig külön is kiemelném, mert végig fantasztikusan biztattak minket, mögöttünk álltak, nélkülük nem hiszem, hogy sikerült volna – fogalmazott. 

A kerettel kapcsolatban Kondás Elemér megemlítette, hogy több olyan futballista is akadt, akinek kevesebb lehetőséget tudott adni, mint amennyit igazából szeretett volna. – A bajnokikon jöttek az eredmények, ezért nem akartunk változtatni a felálláson. A kupában és a Ligakupában szerepeltek azok, akiknek a bajnokságban nem jutott sok lehetőség, de mint látjuk, ők is tökéletesen helytálltak. A kupadöntőben például Coulibaly vagy Bouadla csak csereként álltak be, és így is sikerült azt a trófeát elhódítani – hangsúlyozta. 
 

Uralták a mezőnyt 

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Loki a 2011–2012-es idényt teljes mértékben dominálta. A 16 csapatos mezőnyben értelemszerűen a legtöbb pontot szerezte, a legtöbb győzelmet aratta, nem szenvedett vereséget, a legtöbb gólt lőtte és a legkevesebbet kapta. A DVSC tudta megőrizni a legtöbb alkalommal érintetlenül a kapuját, és a szezonbeli 15 ellenfeléből 14-et legalább egyszer megvert. Emellett Adamo Coulibaly 20 találattal a gólkirályi címet is elnyerte. Az óriási fölényt annak idején a Nemzeti Sport olvasói is elismerték, hiszen az év végi szavazáson az idény álomcsapatába 10 debreceni futballista mellé egyedül a 19 gólos Nikolics Nemanja került be a Vidiből. 

– A meccseken nem mindig érződött ez a dominancia, mert voltak olyan találkozóink, amikor kőkeményen meg kellett küzdenünk akár az egy pontért is – elevenítette fel a piros-fehérek egykori trénere. – Az viszont már akkor is látszott, hogy nagyon jó közösséget alkottunk. Rengeteget futottak a fiúk, folyamatosan kisegítették egymást. Ahogy jöttek a sikerek, úgy váltunk egyre magabiztosabbá, és ennek hatására a srácok egészen extra dolgokat is meg mertek és meg tudtak húzni a pályán. Annak ellenére, hogy remek egyéni teljesítményeket láthattunk egész évben, nem tudok és nem is szeretnék kiemelni senkit. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de tényleg együtt a csapatunk volt nagyon erős – mondta. 

A kétszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes szakember arról is beszélt, hogy szerinte melyik ellenfél volt rájuk nézve a legveszélyesebb. – Akkor a Videoton volt a nagy vetélytárs, és az egy nagy mérföldkő volt, amikor tavasszal Székesfehérváron 1–0-ra nyertünk. Akkor a találkozót követően Paulo Sousa, a fehérváriak portugál edzője már gratulált is a bajnoki címhez. Mondtam, hogy még van néhány forduló hátra, úgyhogy ezzel azért várjunk egy kicsit – emlékezett vissza. 

Maga sem hitte, hogy meglehet 

A Sport TV Harmadik félidő című műsorában Takács Rita és Petur András műsorvezetők már az őszi szezon utolsó fordulóját követően arról faggatták Kondás Elemért, hogy a végéig veretlen maradhat-e az együttese. A Loki vezetőedzője úgy fogalmazott, hogy a nagy számok törvénye alapján jönnie kell egy hibának, de arra törekszenek, hogy az minél később csússzon be. – Senki nem gondolt arra, hogy sikerülhet – kommentálta az akkori reakcióját. – Előtte az 1966-os Vasas érte el ezt a bravúrt, amelyik egy kiváló együttes volt. Aztán ahogy közeledtünk a végéhez, és egyre biztosabbá vált a bajnoki cím, akkor már ott motoszkált bennünk, hogy csak nem kellene kikapni. Sokat beszélgettünk erről a játékosokkal, és jól álltak hozzá, megértették, hogy mindig csak a követező összecsapásra szabad koncentrálni, mert ezt csak úgy lehetett véghez vinni – mondta. 

Az utolsó fordulóban Mészáros és Coulibaly góljaival 2–0-ra megverte a Haladást a Loki a telt házas Oláh Gábor utcai stadionban, ezzel végérvényesen beírva magát a magyar futball történelemkönyvébe. – A meccs előtt fantasztikus meglepetéssel várt minket a szurkolótábor, egy éhes kismalacról szóló „mesével” készültek nekünk, amiben az elmúlt 10 év történetét elevenítették fel. A győzelem után pedig jöhettek az öröm pillanatai, egy régi villamossal mentünk a Nagytemplom elé, ahol rengetegen vártak bennünket. Nem is igazán lehet szavakkal leírni azt az érzést, ahogy a csapat együtt ünnepelt a várossal. Örökre felejthetetlen élmény marad – zárta gondolatait Kondás Elemér. 

Bakos Attila