Hetvenöt évesen még az erdőket járja a salgótarjáni természetbarát

– A természet friss levegőjét már kisgyermekként magamba szívtam, hiszen Mátrakeresztesen, a falutól két kilométernyire, az erdőben lévő békás-tói erdészházban születtem 1947. június 10-én – eleveníti fel a múltat a Salgótarjánban élő Gubola István. – Innét jártam be az általános iskolába, melynek elvégzése után a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumba kerültem, és 1965-ben tettem érettségi vizsgát. Az érettségi után a szegedi József Attila Tudományegyetemen és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytattam tanulmányaimat, ahol középiskolai tanári diplomát szereztem. 

A diploma megszerzése után rövid ideig Kunhegyesen tanított. Ám hiányzott neki a hegyvidék, az erdő, ezért 1972-ben egy pályázati lehetőség kapcsán visszatért szülőmegyéjébe, és Salgótarjánban, a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolába (Ma Nógrád Megyei Szakképzési Centrum Táncsics Mihály Technikum) jött tanítani, főleg matematikát és fizikát, 2007-ig, a nyugdíjazásáig. Ezenkívül ellátta az 1975-ben bevezetett számítástechnika és 1990-től a „Bevezetés a filozófiába” című tantárgyak oktatását is. Munkáját a precizitás, a lelkiismeretesség jellemezte. A tehetséges tanulókkal való törődést, az egyetemi és főiskolai felvételire való felkészítést tekintette legnemesebb feladatának. Ezt bizonyítják az évről évre kiemelkedő érettségi és felvételi eredményei. Versenyzői több alkalommal kiváló helyezéseket értek el. Ezek közül is kiemelkedik a Laczkó Éva által 1986-ban, az Arany Dániel matematikaversenyen elért országos első helyezése, valamint Baranyi Hajnalkának az 1988. évi országos középiskolai tanulmányi versenyen országos kilencedik helyezése. A fizika tanításának módszertanával foglalkozó, „A feleletválasztásos teszt alkalmazása a fizika tanításában” dolgozatait 1973-ban és 1974-ben első és második díjjal, a tehetséggondozás, felsőfokú továbbtanulásra való felkészítés matematikából témakörben benyújtott publikációját pedig 1975-ben első díjjal jutalmazták. Több mint három évtizeden át osztályfőnöki teendőket is ellátott. A diákmozgalmat segítő pedagógiai feladatokat 1983-tól 1993-ig látta el. Az iskolában 1984-től volt a természetjáró csoport vezetője. 

– Fontos dolgomnak tartottam, hogy tanítványaimmal megismertessem, megszerettessem a csodálatos Karancs–Medves vidékét, de általában a természetet, a természetjárást és a túrázást – folytatta Gubola István. – 1992-től pedig tizenhárom éven át a Magas-Tátrába jártunk. Emlékezetes számomra az 1997. augusztus 6-i dátum, amikor is a Magas-Tátrában a 2655 méter magas Gerlachfalvi-csúcsot hódítottuk meg dr. Nyíri László társaságában. 

A kiváló sportember 1989-től 22 éven át volt a Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség elnöke. Elnöki tevékenysége középpontjába megyénk természetjáró feltételeinek biztosítását, a lehetőségek szerinti javítását, a természetjárás népszerűsítését és a megye természeti, történelmi, kultúrtörténeti értékeinek megismertetését helyezte. Az elnök az 1995-ben kiadott Mátra útikönyv Nógrád megyei részének szerzője volt, amely felújítva, 1999-ben második kiadásban is megjelent. Dr. Dornyay Béla salgótarjáni gimnáziumi tanár, a környék kiváló ismerője és kutatója 1929-ben magánkiadásban megjelentette a „Salgótarján és a Karancs–Medves-vidék részletes kalauza” című könyvét. Hiánypótlásként, a környezetben bekövetkezett jelentős változások figyelembevételével, Gubola István szerkesztésében, dr. Fancsik János és dr. Nyíri László közreműködésével 1996-ban a szövetség kiadásában megjelentette a „Salgótarján és környéke túrakalauzt”. 1999-ben ugyanez a szerzői hármas a Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett falusi turizmus tanfolyamhoz „Legyen a vendégünk” címmel Nógrád megyét bemutató tankönyvet írt és szerkesztett. 2003-ban a „Kirándul a család Nógrád megyében” című kiadvány jelent meg a fenti szerzőktől. 2004-ben ugyancsak a Kereskedelmi és Iparkamara megbízásából a „Nógrád határok nélkül” címmel, a történelmi Nógrád vármegyét bemutató könyvet írták meg. A 2000-ben megjelent a „Vendégváró Nógrád megye” és a 2001-ben kiadott „Vendégváró Salgótarján” című reprezentatív kiadású könyvek turisztikai fejezetét szintén Gubola István, a megyei szövetség elnöke készítette el, aki társszerzője volt a 2007-ben megjelent „A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet” monográfiának is. Az országos terjesztésű folyóiratokban Gubola István és dr. Nyíri László több, a Karancs–Medves kistáj különlegességeit bemutató, színes fotókkal illusztrált cikket jelentettek meg. Az elnök a megyénket lefedő turistatérképek lektorálásában is rendszeresen részt vállalt. 

– A szövetségünk eredményes munkájának tudható be, hogy a Magyar Természetbarát Szövetség felkérésére 1998-ban mi rendeztük meg a gyalogos természetjárók V. országos találkozóját, melyre a résztvevők ma is szívesen emlékeznek – mondta a sportember. – Aztán 1999-ben ugyancsak Salgótarjánban tartottuk Kelet-Magyarország tíz megyéje természetbarát vezetőinek háromnapos tanácskozását. Még 1981-ben új „szakággal” bővült a hazai természetjárás. Ekkorra tehető ugyanis Magyarországon az első teljesítménytúra, a „Kinizsi Százas”, melyet aztán évről évre egyre több teljesítménytúra követett, melyhez mi is csatlakoztunk. 2008-ban pedig szintén Nógrád megye rendezhette meg a 15. országos találkozót is. 

A Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség 1989-ben a „Karancs–Medves 35” teljesítménytúra megrendezésével csatlakozott a teljesítménytúrázás mozgalmához, melyet 1990-ben a „Karancs–Medves 50” teljesítménytúrával bővítettek minden év április utolsó szombatján. A kínálatot a családok és az általános iskolai korosztály adottságaihoz igazítva, 2003-ban a Karancs–Medves 20” teljesítménytúrával bővítették. 

– Ennek keretében megújítottuk a Nógrádi vártúrák jelvényszerző mozgalmat – hangsúlyozta az egykori elnök. – Aztán dr. Nyíri Lászlóval, a megyei természetbarát szövetség főtitkárával 1996-ban útjára indítottuk a Nógrád megye természetjárója, a Karancs–Medves csúcsai jelvényszerző túramozgalmat. Ezenkívül Nógrád megye területén – más-más útvonalakon – számos teljesítménytúrát szerveztünk. Többek között a Romhányi csata 40 km-es (Balassagyarmat–Romhány), a „Palóc Pompeii” 32 km-es (Ipolytarnóc–Salgótarján) és a Medves kövein 40 km (Salgótarján, Pécskő, Szilváskő, Salgó, Boszorkánykő és bárnai kövek) túrát. A várost alapító és a természetjárásnak hódoló első polgármester, Förster Kálmán tiszteletére 20 km-es emlék-teljesítménytúrát indítottunk útjára. 2002-ben, s a nyolcvanéves város tiszteletére „80 éve város Salgótarján” 30 és 50 km-es teljesítménytúrát rendeztünk, de folytathatnánk a felsorolást a „Dornyay Béla 45”, a „Salgótarjáni bumeráng 25” teljesítménytúrákkal is. 2001-től él a „Nógrád megye természetjárója” túramozgalom. Az Európai Gyalogtúrázók Szövetsége (EWV) a 2000. évi „Európa Túra” nagy sikerére való tekintettel 2004. szeptember 12-re meghirdette az uniós tagországok határaikon átvezető, „Túra szomszédainkkal” túranapot, amelyet itthon mi rendeztünk meg. 

2010-ben a már 22 éve a megyei szövetségben tevékenykedő elnökségi tagok úgy döntöttek, hogy a fiataloknak teret engedve, átadják a stafétát, és sor került az új elnökség megválasztására. 

– Az elnöki tisztemről való lemondás után sem szakadtam el a természetjárástól – emelte ki a természetjáró. – 2011-ben a Magyar Természetbarát Szövetség kiírta az „OKT 50 Jubileumi Kéktúra Vándorlást”. Mint Nógrád megyei szakaszfelelős, tagja voltam az országos szervezőbizottságnak. Feladatom volt az Ősagárd–Ágasvár közötti 140 kilométeres Nógrád megyei szakasz megszervezése és lebonyolítása. 

Egyedül és barátokkal is rövidebb távokon most is járja a Karancs–Medves vidékét. 

– Számomra a mai napig egy életforma a természetjárás – hangzik az összegzés. – A madarak csiripelése, a patakok csobogása, a fák és a növények susogása megnyugvást, felüdülést jelent. A természet minden időszakban más-más arculatát mutatja, ugyanazon az útvonalon mindig új dolgokkal találkozik a gyalogló. Azért, hogy megyénk természetjárása érdekében segíthettem, sokat köszönhetek feleségemnek, Annának, akivel 1968 óta élünk boldog házasságban. Két gyermekünk van, Emőke és Tamás, akik már saját útjukat járják. Korábban a rövidebb túrákon rendszeresen velem tartott szeretett unokám, Bianka is. Ma már ritkábban jön velem, elsősorban Salgótarján környékére. 

Többször elismerték a munkáját | A megyeszékhelyen, a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskolában tanított 1972–2007 között, a nyugdíjba vonulásáig. Tanári munkája többszöri elismerése (Miniszteri Dicséret, Kiváló Munkáért kitüntetés stb.) csúcsaként 1989-ben a Parlament kupolatermében a Kiváló Pedagógus kitüntetést vehette át. 2007-ben a salgótarjáni ünnepségen a Pedagógus Szolgálatért emlékérem tetézte be tanítási pályafutását. Az idei városi pedagógusnapon bejelentették, hogy októberben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megkapja az Aranydiplomát. 1988-tól huszonkét éven át volt a Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség elnöke. A természetjárás érdekében végzett, önzetlen társadalmi munkája eredményeként többször díjazták, így például 1998-ban Nógrád megyében Bérczy Ká­roly-díjat kapott. Aztán 2005-ben Dobogókőn, a 17. Természetjárók Napja alkalmából rendezett ünnepségen a természetjárás érdekében végzett társadalmi munkájáért, fejlesztéséért arany fokozat kitüntetést vehette át.