A szerelem olykor meggyötör, máskor felemel? Hogy is van ez?

Szerelem, szerelem, mit is jelent pontosan ez a fogalom? Gyermeki naivitással tekintünk rá 16 évesen legelső szerelmünk karjai között. Az élet azonban nem habostorta, semmi sem állandó, csak a változás. Ebből kifolyólag pár hónap múlva lehet, hogy éles váltás veszi kezdetét, s ami és aki egykor mindennapjaink része volt, hirtelen porrá lesz. Habár a szikra és az emlékek egész életünkben a szívünkben élnek tovább, nem biztos, hogy a legközelebbi párkapcsolatunkban is ugyanúgy fogunk szeretni. 

Fájdalmas emlékek gyötörnek, ha az exemre gondolok. Féltékenység, folytonos kudarcérzet, rengeteg konfliktus és lelki bántalmazás, melyek végül szakításhoz vezettek. Macska-egér harcot vívtunk, míg végül egyikőnk feladta. Nincsenek szép emlékeim ebből az időszakból. Ettől függetlenül a kémia, a vonzódás olyan volt köztünk, mintha mágnesként kötődtünk volna egymáshoz. Mindig, mindenhol éreztük azt a fajta tüzet, amely sosem aludt ki. Ám egy idő után a hirtelen rajongást felváltotta a méreg, a düh, a megoldatlan problémák, és éreztem, hogy nincs tovább. Hiába "csak" egy párkapcsolat volt, mégis másként tekintek vissza erre az időszakra.  Ahogyan mindegyik más kapcsolati sémámra is. Vajon miért van ez?

Felnőtt nővé érünk, aki minden egyes korszakában másként tekint a szerelemre, ezáltal az adott párjára is. 

Van, akivel játék az élet, más romantikus verset olvas nekünk. Egyesekkel rengeteget fogunk vitatkozni, míg mások elfogadóbbak velünk kapcsolatban. Persze mi sem eshetünk ki a kalapból, mert nem vonzódhatunk ugyanúgy, ugyanolyan érzelmekkel minden emberhez. Milyen unalmas is lenne a szerelem. De mit is ígér nekünk pontosan ez a fogalom?

Van, akivel mindig megajándékozzuk egymást, másokkal társasjátékozunk. Egyesek imádják, ha esténként velük együtt isszuk télen a meleg teát, de akadnak olyanok is, akik már a romantika szótól is elsápadnak. Alkalmazkodunk, miközben mégis önmagunk maradhatunk. Szeretünk, miközben a fájdalom is néha úrrá lesz rajtunk. A szerelem ad, ugyanakkor képes elvenni is. 

50 évesen vajon hogyan fogok szeretni? Ezt még magam sem tudom. Talán a karácsonyi ajándék két pár zokniban fog kimerülni, mert addigra eljutok odáig, hogy nem a tárgyak számítanak. Az is előfordulhat, hogy reggelente kikészítem a férjem gyógyszereit, nehogy baja essen. Ezt megválaszolni egyelőre még nem tudom, csupán annyi van a birtokomban, hogy tényleg nincs két ugyanolyan szerelem az életben. 

Nyitókép: Shutterstock